Több világ// SZÜNETEL

5. fejezet: Tiltólistások Csapata

     Maryenett-nek mi volt a véleménye ezzel kapcsolatban?

  Épp a kürt szólt, hogy ideje bealudni magukat az ágyba meg a párnák közé. Mel eddig nem igazán mesélt semmit magáról meg az életéről, csak annyit tudott kifaggatni belőle, hogy ő Héraklész lánya és különös ok miatt idejutott egy bolt küszöbéről.

  Kheirón tovább akarta kérdezni emiatt, de Maryenett félrevonta és gyorsan elmagyarázta, hogy ővele is ilyesmi történt.  A lányban az volt a gyanú, hogy valaki össze akarta őket terelni, mint egy birkanyájat.

   Szóval, beesteledett, de Mel idegesen toporgott és a dombon figyelte az erdőt. A lány végre megtalálta, mire Mel futásnak eredt kigúvadt szemekkel, le.

       -Hé, most meg hova mé...-Akkor észrevette a sötétben mozgó valamit és villanást, amiben egy emberi alak rajzolódott ki. 

  Feltámadtak benne az anyai ösztönök, letépte a nyakáról a nyakékét, ami lila derengésű karddá vált, majd követte Mel-t.

  Mel több méterre a csete-paté előtt állt meg, a szájára meg a hasára szorítva a tenyereit. Mintha hánynia kellett volna. Maryenett látta a drakón-féleséget, aminek három feje és két farka volt. Az emberi alak pedig egy lány volt, aki egy sötét kardot mélyesztett a szörny hasába. Talán emiatt van rosszul-gondolta.

  Mel, mintha gondolatolvasó lenne, a görnyedt tartásából kiegyenesedett, előhúzott egy arany meg ezüst élű kardot, aminek a markolatán ovális ékek voltak felaggatva.

        - Te csak maradj nyugton! - szólt rá a lányra magabiztosan. 

  A lány rápillantott, majd eldobta a másik kardját is a szuper-drakón felé. 

       - A hasa a gyenge pontja. Képes villámot lőni, de amíg feltöltődik nagyjából láthatatlan-magyarázta Maryenett-éknek.

       - Rájöttünk nélküled is - forgatta a szemét Mel.

  Maryenett kissé meghökkent. Mel még a rosszulléte dacára is jól pörgette a nyelvét és tisztelenkedett. De a lánynak rohadtul ismerős volt az idegen csaj, csak még nem jött rá, honnan. 

  Aztán az idegen mondott valamit, talán "akkor támadjatok!" , amit Maryenett távolian hallott. A bekötözött válla egyszerre marni kezdett, a füle sípolt-zúgott-dohogott. De állta a sarat. Akkor vette észre, hogy a lány a szörny előtt áll és valamit tenni készül.

       - Most! - üvöltötte.

  A szörny szó szerint kettészakadt. Maryenett lesokkolt fájdalmában, félelmében, ámulatában, kábaságában. Egy robbanás elől az utolsó pillanatban húzta el Mel a szabad kezével, mert a balt a száján tartotta. Ha két lépéssel távolabb nem húzza el, atomjaira hullott volna.

  Maryenett megrázta a fejét és idegesen kezdte szemlélni a lányt, aki kinyitotta a szemét. Nem arra a reakcióra várt, amit az utóbbi tett: levakkantotta a fejüket.

       - Egyedül is elintéztem volna! Ti csak bajba sodortátok magatokat! Egyáltalán kik vagytok? Mert, hogy nem örökösök, az biztos. - Miután befejezte a hisztijét, lehajolt a földre és  felhúzta ujjára a gyűrűjét, ami nagyon furcsa volt.

  Örökös? Mi a jó büdös francról hadovál? Talán egy tini, aki talált egy bűvös erejű gyűrűt és rögtön szuperhősnek képzeli magát-gondolta. De a lányból áradt a sötét energia és nem a gyűrű hozta ki belőle. A csaj tüzetesen végigmérte őket, de Maryenett csak az arcát szemlélte és a sarkából nézte meg tüzetesen. Fekete cuccok, barna pilótadzseki.