Another Potter

~2~

Nem igazán figyeltem a beosztási ceremóniára ugyanis azon agyaltam, hogy mégis mikor és miképp fogom elmondani a bátyámnak a tényt miszerint én is Roxfortos diák lettem. Az én drága testvérem ugyanis azt hiszi hogy én jelenleg Amerikában vagyok az Ilvermorny-ban. Aznap reggel amikor leléptem Dubledore-al James abban a tudatban élt hogy vissza mentem a nénikénkhez. Korán reggel mentem el így ő még aludt. A nagy gondolataim közepette fel se tűnt hogy elkezdődött a vacsora. Nem ettem túl sokat mivel nem szokásom, viszont nagyon finom volt. A házimanók igazán kitettek magukért. A kaja után még meghallgattuk az igazgató szavait amiben felhívta a figyelmet, hogy az iskola melletti erdő mindenki számára tiltott terület. A mondata végén jelentőségteljesen ránézett a bátyámra és barátaira. A beszéd végén mindegyik ház prefektusa odahívta magához az elsőéveseit, míg a felsőbbévesek elindultak a saját klubbhelységük felé. Lassan felkeltem a helyemről és elindultam a terem ajtaja felé. Fél szemmel figyeltem Jamest és bandáját, lelassítottam annyira hogy mögéjük kerüljek. A bátyám ment a jobb szélen a többi fiú pedig mellette, és valamiről nagyon beszélgettek. Nem igazán figyeltem a beszédtémát inkább a tervemre koncentráltam ami igen egyszerű volt. Fogtam magam és elmentem a bátyám mellett úgy hogy a bal vállammal neki mentem az ő jobbjának.  Ez a mozdulat közben egy cetlit dobtam a zsebébe, majd mentem tovább. Még hallottam magam mögül ahogy mérgesen annyit mond hogy "Hé". Ezek után visszamentem a Hollóhát klubbhelységébe és csöndben leültem olvasni. Mivel nem találtam azt a könyvet amit tegnap olvastam választottam egy másikat ami nem más volt mint a Legendás állatok és megfigyelésük. Érdekesebbnél érdekesebb állatokról volt szó benne aminek kifejezetten örülök. Mindig is vonzottak a különleges állatok. Mikor legközelebb felnéztem a könyvből már nem volt senki a helységben. Ránéztem az órára ami háromnegyed tizenkettőt mutatott. Gyorsan leraktam az említett tárgyat az asztalra felkaptam a pálcámat és távoztam a klubbhelységből. Csendben indultam el a folyosón az uticélom felé ami nem más volt mint a csillagvizsgáló torony. Biztos érdekel titeket hogy miért is megyek oda ilyen későn. Nos gondolom emlékeztek még hogy a drága bátyám zsebébe raktam egy cetlit. Ezen annyi állt hogy "Gyere éjfélre a csillagvizsgáló toronyba." így most épp oda tartok. Nagy nehezen felszenvedtem magam a torony tetejére ahova egy elég meredek lépcső vezetett. Kifujtam magam majd leültem a terem közepére és vártam.  Pár perc elteltével léptek zaját hallottam ami halk suttogással társult.

-Sirius hiába kérdezgeted állandóan nem tudom hogy ki hívott ide. Nem láttam az arcát, de ha azt akarod hogy ne bukj le akkor fogd be, ugyanis tudtommal csak engem hívott.-suttogta a bátyám gondolom az egyik haverjának. Csodás pedig reméltem leesik neki abból a szóból hogy "Gyere" az hogy egyedül jöjjön, de úgy látszik nem bírta levakarni magáról a haverját. Nem sokkal ezután megjelent a bátyám a lépcső tetején, meglepő módón egyedül. Sötét volt így nem látta az arcom én viszont ki bírtam venni az övét amin kíváncsiság ült.

-Ki vagy te és mit akarsz tőlem?-szólalt meg kíváncsian. Mivel szeretem húzni az agyát csak csendben felálltam és hátat fordítva elindultam a terem másik végébe, hogy minél messzebb legyek a lépcső feljárótól.

-Ha te is egy újabb kattant imádó vagy akkor már itt se vagyok.-erre a mondatára majdnem elröhögtem magam. Lépteket hallottam de ahogy hátra néztem láttam hogy James meg se mozdult, szóval más is van a szobában. Tudni kell rólam hogy regisztrált animágus vagyok és egy kneazle (magyarul murmánc.-író) alakját tudom felvenni ami egy macska féle, később kitérek rá bővebben. Kiélesítettem a hallásomat és a látásomat is majd csendben hallgattam hogy honnan jön a zaj. Lépteket hallottam a jobb oldalamról, pár lépésre lehetett tőlem így felé fordultam és lerántottam róla az őt takaró köpenyt.

-Tudod drága bátyám a Gyere szó azt jelenti hogy egydül nem azt hogy ketten.-mondam miközben felé fordultam. Elővettem a talárom zsebéből a pálcámat és egy egyszerű lumos segítségével világosságot csináltam a teremben. Próbáltam nem elnevetni magam a bátyám arckifejezését látva.

-Neked Amerikában kéne lenned.-jelentette ki megdöbbenten.

-Köszi bátyus én is szeretlek.-mondtam neki szarkasztikusan miközben az ismeretlen fiú felé fordultam. Bár ha jól rémlik a James nemrég Siriusnak nevezte.

-Szia Nicole Potter vagyok ennek a baromnak az ikerhúga.-mutatkoztam be mosolyogva, míg a bátyámtól kaptam egy felháborodott "Hé"-t a barom kifejezésért.

-Szia én pedig a csodálatos és utánozhatatlan Sirius Black vagyok, ennek a baromnak az egyik legjobb barátja.- a mondat eleje miatt megforgattam a szemem viszont amikor ismét hallottam a felháborodott bátyámat elmosolyodtam.

-Sirius kikérem magamnak nem vagyok barom. Amúgy meg örülnék ha nem másznál rá a húgomra köszi.-jelentette ki a bátyám és megindult felénk. Alaposan végig néztem, hogy megbizonyosodjak nem készül semmire. Mivel nem találtam semmi gyanúsat oda mentem hozzá és megöleltem. Ezek után elmagyaráztam neki hogy miért is vagyok itt aminek nagyon örült. Illetve kijelentette, hogy nem érdekli az a tény hogy Hollóhátas vagyok holnap (vagyis inkább ma) akkor is a Griffendél asztalához fogok ülni. Ezek után elbúcsúztunk és mindenki ment a saját klubbhelységébe.  A lehető leghalkabban mentem be a szobába és feküdtem be az ágyamba ahol elmerültem az álmok világába. Ígértem hogy kitérek még az animágus meg a kneazle témára úgy hogy tessék. Mióta tudok olvasni ami olyan hét éves koromra lőhető be, imádom a könyveket. Nagyon sokat olvastam az animágiáról és nagyon megtetszett. Egyik nap anyáék elé álltam hogy animágus szeretnék lenni, lehettem olyan kilenc-tíz éves. Anyának van egy nővére Skylar aki animágus viszont Amerikában él. Anya megbeszélte vele hogy tanítson engem, így hát oda költöztem hozzá. Ott jártam suliba is amikor betöltöttem a tizenegyet, de ezt már tudjátok. Viszont a suli időszakban se állt le az animágia tanulásom ugyanis Skylar az Ilvermornyban tanít, így év közben is tudott tanítani. Sikerült elsajátítanom annyira hogy már emberi alakban is elő tudom hívni az éles hallást, szaglást és látást. Viszont beletelt 6-7 évbe ez az egész. Most pedig a kneazle-ről. Ez egy macskaszerű kisbestia amit Nagy-Britanniában tenyésztettek ki, viszont ma már a világ minden részébe exportálják. A bundája foltos, pettyes vagy tarka. A füle fetűnően nagy, míg a farka az oroszlánéhoz hasonló. Maga az állat okos és önálló, néha agresszív. Ha megkedvel egy boszorkányt vagy varázslót, kiváló házi kedvenc válik belőle. Van két különleges képessége, az egyik az hogy felismeri a gyanús alattomos embereket, míg a másik hogy biztos ösztönnel hazavezeti az eltévedt gazdáját. A kneazle csak engedéllyel tartható, ugyanis a külseje elég szokatlan ahhoz, hogy felkeltse a muglik figyelmét. Én egy tarka kneazle-é tudok átváltozni ami fekete és vörös színekben pompázik. Másnap vagyis inkább ma, ismételten korán keltem. Mivel este nem volt energiám letusolni ez reggelre maradt. Tusolás után felöltöztem, megfésülködtem és felkötöttem egy  egyszerű copfba. Ezek után vissza mentem a szobába ahol a lakótársaim még az igazak álmát aludták. Lementem a klubbhelységbe ahol egyedül voltam, így leültem az egyik fotelba és befejeztem a tegnapi könyvet mert már csak pár oldal volt hátra. Ezek után pedig lementem a Nagyterembe reggelizni.