Another Potter

~5~

Olyan húsz percembe telt össze szedni a gondolataimat és eldöntöttem hogy a vidámabb sztorival kezdek.

-Szóval kicsi korom óta értem amit az állatok úgy mond mondanak. Mármint hallom a fejemben amit nekem mondanak. Fogalmam sincs hogy miért, igazából nem is nagyon érdelt. Aztán olyan kilenc-tíz évesen anyáék elé álltam hogy animágus szeretnék lenni. Anya beszélt a nővérével aki szintén animágus hogy tanítana-e engem. Így kerültem Amerikába. Hat-hét évembe telt míg eljutottam erre a szintre, már emberi formában is elő tudom hívni a hegyes fogaimat, éles látást hallást és szaglást, illetve a karmaimat.-mondtam és demonstráltam is. Kis csend után Remus szólalt meg.

-Szerintem valahol olvastam olyan különleges varázslókról és boszorkányokról akik értik az állatokat. Majd utána nézek.-mosolygott rám kedvesen.

-Őszintén bevallom sose olvastam utána ennek az egésznek.-mondtam. Fura hogy Hollóhátas vagyok és ilyen dolognak nem nézek utána na mindegy. Ezek után viszont jött egy szomorúbb téma.

- A nyáron maradtam suli után plusz egy hónapot Amerikában hisz akkor már tudtam hogy idén ide fogok járni. Azért jöttem most később haza.-néztem a bátyámra.

~Vissza emlékezés~(közben mondja a történetet a srácoknak-Író)

Mivel jövő évtől a Roxfortba fogok járni  így  eldöntöttem, hogy kicsit tovább maradok Amerikában. Első sorban hogy elköszönjek az itteni barátaimtól másodszor pedig elég sok cuccom van amit össze kéne pakolnom. Még  tegnap megbeszéltük Scarlettel, hogy ma elmegyünk sétálni a városba így reggeli után felvettem egy rövid nadrágot meg egy trikót és elindultam a megbeszélt helyre. Egész nap kint voltunk a városban és este felé indultunk hozzánk mivel úgy volt hogy nálunk alszik. Már kicsit fáradtak voltunk meg volt nálunk pár szatyor mivel menet közben vásároltunk is egy kicsit. Nevetve beszélgettünk miközben elindultunk át az egyik zebrán. Azzal szórakoztunk hogy mondunk egy szót és azzal kell egy dal részletet énekelni. Én mondtam szót ami  a "place" volt.  Mosolyogva elkezdte énekelni a OneRepublic-tól az I lived refrénjét miközben kicsit előrébb futott nagyjából a zebra közepéig. Autók miatt nem aggodtunk hisz ez egy nagyon csendes környék. Én is be csatlakoztam az éneklésbe bár nincs valami jó hangom, de minden tőlem telhetőt megtettem. Egyszer csak dudaszót hallottunk majd csak egy gyorsan elszálguldó autót láttam. A következő amit láttam az a földön fekvő Scarlett amilyen gyorsan tudtam oda futottam hozzá. Remegő kézzel próbáltam elő venni a telefonomat és tárcsázni a mentőket. Mire ide értek már nem tudtak segíteni rajta. Értesítették a családját és elvitték a legközelebbi kórházig mivel ez előírás vagy valami ilyet magyaráztak. A kórházhoz értem jött Skylar néni és haza vitt. Az utolsó dolog amit Scarlett nekem mondott az a dal refrénfének utolsó mondta. "I swear I lived"

~Vissza emlékezés vége~

Lehajtott fejjel fejeztem be a sztorit és vártam a reakciókat. Bevillant a szemem előtt Scarlett mosolygós arca. Illetve ahogy mosolyogva énekel a zebrán.Megéreztem hogy valaki átölel így szorosan hozzá bújtam.

-Mostmár értem miért volt olyan rossz kedved a nyáron.-szólalt meg halkan a bátyám. Csenben elhúzódtam mint kiderült Tappmancstól és letörültem a könnyeimet.

-Vissza megyünk a kestélyba? Kezdek éhes lenni.-mondtam miközben magamra eröltettem egy mosolyt és felkeltem a fűről.

-Tudod Füles nem kell elrejtened a szomorúságodat.-mondta Tappmancs.

-Tudom viszont úgy is el fogom. Amúgy meg ha bárkinek el meritek mondani ezt az egészet, szeretnélek figyelmeztetni titeket hogy nagyon sok átkot és ártást tudok.-néztem rájuk miközben kivillantottam a hegyes fogaimat. Ezek után elköszöntem Darknesstől és vissza mentünk a kastélyba. Mivel vacsi idő volt a Nagyterem felé vettük az irányt. Ezután egy kisebb vita lett abból hogy melyik asztalhoz üljek. Végül én nyertem és egyedül ültem a Hollóhát asztalának a legvégén. Vacsora után felmentem a Hollóhát toronyba és a szoba ablakából néztem a havas tájat. Másnap szombat volt így az egész napomat a könyvtárban töltöttem. Első sorba tanultam, miután azzal végeztem elkezdtem kutakodni az olyan emberek után mint én. Több órás kutatás után találtam egy könyvet amiben írnak erről a képpességról.

Idomítók:

A mágusok közösségében elterjedt egy pletyka, miszerint egy varázsló megérti az állatokat. Sokan nem hittek neki. Aztán feljegyeztek még pár ilyen képességgel rendelkező mágust. Később már olyat is aki már nem csak az állatokat érti hanem minden legendás lényt. Nincs rá bizonyíték arra, hogy hányan vannak. Az adatok szerint mindkettő adottság ritka, ezért kevés feljedzés van róluk. Van egy olyan teória hogy a párszaszájuak is hozzájuk tartoznak, de ez nem bizonyított. Ugyanis egy párszaszájú mágus sem ismert olyat aki értene az állatok nyelvén, sőt azt állították hogy nem is hallottak még ilyen emberekről.

Ezeket kijegyzeteltem egy pergamenre, össze pakoltam és elindultam Griffendél klubbhelysége felé. Amikor oda értem a Kövér Dáma portréjához tanácstalanul körbe néztem, mert természetesen nem tudom a jelszót. Akkor eszembe jutott a tegnapi elvarázsolt pergamen. Gyorsan előkerestem és csak annyit írtam rá.

-Srácok be tudtok engedni a klubbhelységetekbe?-Füles-ezek után vártam. Olyan tíz perc telhetett el amikor jött a válasz.

-A jelszó Kviddics szolgáld ki magad.-Tappmancs.

Elraktam a pergament elmondtam a Dámának a jelszót, majd bementem a klubbhelységbe. Belépve elém tárult egy otthonos kerek helység tele piros fotelokkal és puffokkal. Itt is voltak könyves polcok de jóval kevesebb könyvel mint a Hollóhátnál. Nem nagyon nézelődtem elindultam a fiúk hálótermei felé. Kikerestem a bátyámék szobáját majd egy rövig kopogás után benyitottam. Körbe néztem és annyit mondtam:

-Vannak infóim.-elmosolyodtam a meglepett fejükön majd leültem a földre és eléjük raktam a pergament, amire mindent leírtam.

Elnézést hogy nem új részt hoztam de az is tervben van. Történtek módosítások a részben remélem tetsztik majd. Akik pedig először olvassák ezt a részt ne is törődjenek ezzel.-Író