Another Potter

~4~

Óra után mindenki ment ebédelni, én viszont a könyvtárba mentem hogy megcsináljam a házikat. Az egész délutánomat ott töltöttem mivel nem voltak óráim. Épp az átváltoztatástant házimat fejeztem be amikor a könyvtár ajtón belépett Lily és Perselus.  Amikor megláttak mosolyogva oda jöttek hozzám és elkezdtek velem beszélgetni. Igazából semmi érdekes nem történt, ők is elkezdtek tanulni. Néha megkérdeztek egymástól vagy tőlem valamit de ennyi. Szerintem már a vacsorának is vége volt amikor ismét nyílt a könyvtár ajtó és beléptek rajta a Tekergők. Én itt döntöttem úgy hogy lelépek ugyanis nagyon engem néztek. Gyors összepakoltam a könyveimet elköszöntem Lilyéktől és elindultam az ajtó felé. Már majdnem oda értem amikor a bátyám elállta az utam.

-Nicole beszélhetnénk?-kérdezte kedvesen viszont nekem semmi kedvem nincs vele beszélgetni, hisz tudom miről lenne szó.

-James ne most kérlek.-mondtam neki komolyan.

-Húgi kérlek.-nézett rám könyörgően.

-Tudom miről akarsz beszélni, de én nem szeretnék. Az egy nehéz téma szóval kérlek hadj.-mondtam egy szomorú mosoly kíséretében és kikerülve őt ott hagytam. Ezek után az erdőbe mentem és egész este ott voltam.

Már jócskán eltelt az ősz, jelenleg december közepe van. Az elmúlt időben folyamatosan tanultam, illetve az erdőben voltam. Sikerült barátokat is szereznem akik névszerint Lily, Perselus és Remus. Jelenleg legendás lények gondozása van a Griffendélesekkel a kastély falain belül, mert kint mocskos hideg van. Eléggé unalmas ez az óra, a tanár kiválasztotta azt az egy állatot ami unalmas besorolást kapott. A professzor lelkesen magyarázott a tohonya turkákról, amikor egy pergamen jelent meg előtem. Érdeklődve figyeltem viszont az egész üres volt. El bambulhattam mert azt vettem észre hogy megjelenik rajta egy szöveg.

-Látom te is unod az egészet.- Black

-Hogy lehet ilyen lelkesen beszélni egy olyan állatról aminek még a besorolása is unalmas?-írtam le a pergamenre, de amint leírtam el is tűnt. Gyorsan leesett hogy egy elvarázsolt pergamenről van szó. Nem sokkal később jött a válasz de mástól.

- Ez te kérdezted Remus?- Ágas

-Nem nem én voltam.-Holdsáp

-Srácok Nicole volt. Láttam hogy szét unja magát így ő is kapott egy pergament.-Tappmancs

-Hali srácok.- Nicole

-Neki is kéne egy becenév.- Tappmancs

-Húgi mit is mondtál mi az animágusi formád?- Ágas

-Egy kneazle, bár szerintem ez nem sokat mond.- Nicole- írtam le és akkor leesett. Év elején a fura érdeklődés az animágia után, a becenevek és ez a kérdés most. Regisztrálatlan animágusok.

-Holdsáp te tudod hogy az mi?-Tappmancs

-Nem ezt én sem ismerem.-Holdsáp

-Egy macska szerű kisbestia, másik nevén Murmánc.  A füle feltűnően nagy míg a farka az orosztánéhoz hasonlít.-Nicole

-Amúgy a Tappmancs kutya, az Ágas pedig szarvas vagy őz. Mi a Holdsáp?-Nicole-kíváncsian vártam a választ.

-Szóval rájöttél-Ágas

-Óra után megbeszéljük.-Holdsáp-Ezek után nem írtak semmit így elraktam a perament. A professzor feladott egy csomó házit és elengedett minket. Mivel nekem ez volt az utolsó órám elindultam automatikusan az erdő felé. 

-Füles állj meg.-hallottam a bátyám hangját a hátam mögül.

-Komolyan? Füles?-kérdeztem vissza nevetve.

-Nekünk tetszik. Hova indultál?-kérdezte Tappmancs kíváncsian.

Titok.-mondtam miközben a szám elé emeltem a mutató ujjam.

-Nem baj megyünk veled.-mondta a bátyám váll rántva. Nevete megráztam a fejem és folytattam az utam az edő felé. Amikor kiértem a kastélyból elmormoltam egy felmeregítő varázslatot. Miután beértünk az erdőbe ösztönösen mentem a kedvenc helyem felé, ami egy rét az erdő legsűrűbb részén.

-Te Füles hova megyünk?-hallottam meg Holdsáp hangát a hátam mögül.(Bocsánat mostmár a srácokat gyakrabban fogom így hívni.-író) 

-Nyugi tetszeni fog.-mondtam vigyorogva. Még öt percet sétáltunk csöndben amikor megérkeztünk az uticélunkhoz. Körbe néztem és mosolyogva vettem észre hogy most is itt vannak a Thesztrálok. Oda mentem az egyikez és megsimogattam a puha bőrét. A kinézetükkel ellentétben nagyon puha bőrük van.

-Füles mit simogatsz?-jérdezte Tappmancs.

-Bocsánat elfelejtettem hogy ti nem látjátok a Thesztrálokat.-mosolyogtam rájuk majd leültem a puha fűbe.-Szóval tartoztok egy magyarázattal, viszont előtte had gondolkodjak.-mondtam és vissza gondoltam az elmúlt időben. Hiába gondolkodtam nem ugrott be semmi így ránéztem Holdsápra.- Feladom mondjátok el.

-Az a helyzet hogy a mi drága Holdsápunk egy vérfarkas és amikor mi ezt megtudtuk segíteni akartunk neki. Ezért elkezdtünk animágiát tanulni illetve csináltunk egy térképet ami mutatja hogy ki hol van a Roxfort területén.-kezdte el mondani a bátyám- Én egy szarvassá tudok változni nem őzzé viszont Tappmancs tényleg kutyává. Míg Féregfark patkánnyá.-fejezte be a mondandóját. Fel se tűnt hogy Peter is itt van. Szerencsétlen egy srác valahogy sose sikerül neki semmi.

-Szóval minden teliholdkor felveszitek az animágusi formátokat és figyeltek hogy Holdsáp ne bántson senkit. Jól értem?

-Igen.-bólogatott Tappmancs. Kezdtem fázni ami azt jelenti hogy elmúlt a varázslatom hatása. Így fogtam magam és egyszerűen felvettem az animágusi alakomat. Mivel eddig a kneazle ösztöneimet nem használtam nem éreztem az amit most. Mint már régen említettem a kneazle megérzi/felismeri az alattomos embereket. Végig néztem a Tekergők csapatán akik csodálkozva figyeltek. Végig mértem őket majd lefeküdtem az egyik Thesztrál mellé.

-Húgi ha fázol vissza is meheteünk.- erre a kijelentésre egyszerűen rá morogtam.

-Amúgy ha már  mi elmondtuk a titkunkat te is elmondhatnád hogy miért látod a Thesztrálokat.- mondta Tappmancs komolyan miközben oda jött hozzám és leült mellém. Ismételten egy morgással fejeztem ki a nem tetszésem. "Egyszer úgy is el kell nekik mondanod" hallottam meg a Thesztrált a fejemben. Ja igen erről meg is feledkeztem. Kicsi korom óta értem az állatokat. Mármint hallom a fejemben ha hozzám beszélnek és ők is megértenek engem. Ezért is tetszett meg annyira az animágia illetve ezért imádom a legendás lényeket. Morogtam egyet a Thesztrálnak majd vissza változtam emberré. Ránéztem az előbb említett lényre és annyit mondtam.

-Néha nem értem miért barátkozok veletek.- igen hangosan mondtam. Igen megbántam mert a bátyámon kívül mindenki furán nézett rám.

-Megint kezdi.-hallottam meg az említett személy hangját nem messze tőlem.

-Drága bátyám megszokhattad volna már.-mondtam neki nevetve.

"Amúgy azért barátkozol velünk mert szeretsz minket"-hallottam meg ismét a Thesztrált. Lehet el kéne neveznem. Vagy lehet van neve csak én nem tudom.

-Persze persze. -mondtam neki fejrázva majd a többiek felé fordultam.-Mivan? 

-Te magadban beszélsz?-kérdezte Tappmancs mellőlem.

-Nem én a Thesztrálokhoz beszélek.-mondtam neki egyszrűen majd elkezdtem gondolkozni hogy hogy kéne elnevezni drága barátomat. Nem tudom mennyit gondolkoztam,de eszembe jutott a tökéletes név.

-Te mit szolnál a Darkness-hez mint név neked?-kérdeztem újdonsült barátomat.

"Nekem tetszik. Viszont elég sok magyarázattal tartozol a barátaidnak"- ismételten körbe néztem majd nagy levegőt véve bele kezdtem.

-Adjatok egy kis időt hogy össze szedjem a gondolataimat.-mondtam majd elkezdtem gondolkozni hogy melyik sztorival kezdjek.