Ha egyszer azt mondták volna neked kiskorodban, hogy bármi lehetsz, ami csak szeretnél... Ki lennél most? Egy híres ember, családos ember, netalán egy sikeres akta kukac?
Nos, én sosem tudtam mi lennék úgy igazán. Minden akartam lenni és semmi. Csak élni szerettem volna az életemet problémák nélkül. Azonban rá kellett jönnöm, hogy az egész életemet akadályok kísérik végig, amiket nagyrészt én állítottam. Mert ilyen az ember. Ha nincs az útjában egy kő, amit el kell gurítania, hogy tovább mehessen, akkor keres egy sziklás hegyet, amit meg kell másznia.
Lettem volna színésznő, óvónő, írónő, orvos, masszőr, közgazdász, de mégsem. Szívem mélyén leginkább arra vágyok, hogy erős és független nő legyek, akinek azért támogatást nyújtanak a szerettei. De akkor már nem is lennék olyan erős és független. Kettős érzés ez.
Ha élhetnék azokban az álom világokban, amiket én kreáltam, talán boldog lennék. De egy idő után unalmas lenne. Nem lenne olyan probléma, amit ne tudnék megoldani. Pedig az élet értelme a küzdés, hogy élvezd, harcolj és egyéb dolgok. Persze, ezt lehet, hogy te máshogy látod. Én így gondolom.
Ha sok különböző embert ismersz meg, akkor látni fogsz sok-sok eltérő nézetet is. Valamelyikkel tudsz majd egyesülni, valamelyikkel nem. De igazán egyik sem lesz a tiéd. Mert amit te gondolsz, amit te éltél át teljesen más.
Végeredményben a kérdésre a saját válaszom az, hogy önmagam. Minden amin idáig át estem, amit leküzdöttem tett azzá, aki ma vagyok. És ezt egy percig sem bánom. Nem egy szakmabeli szeretnék lenni, nem egy híres ember, hanem az, aki most itt ül, és hozzád szól.
