Gondolkodj el egy pillanatra... Csak csukd be a szemed és lélegezz mélyeket... Ki az a személy, akinek a kezét sosem tudtad elengedni? A kisujjaddal még mindig fogod neki. Legyen ez az édes anyád, vagy a volt párod, esetleg a gyermeked... Lényegtelen, hiszen egyszer úgyis el kell engedned. Lehet sok különféle ok, amiért ez az állapot fent áll, de ne felejtsd el, hogy éld a saját életedet!
Ne támaszkodj másra,, mikor már nincs rá szükséged, és ne hagyd hogy séta pálcaként használjanak, ideje, hogy talpra álljanak és végre mindenki magával törődjön.
