1. fejezet - Árnyékból a fénybe

624 20 11
                                    

Az Elátkozott Birodalom. Egyben a Magasságos. Azoknak a sötét és gonosz lelkek melegágya, akinek a sorsa szomorú fordulatot vett.

Egy fehér hajú lány tápászkodott fel a földről. Pontosabban a szelleme. Zöldes árnyalatú bőre és majdnem fekete ruhája szokványosnak számított ebben a zord és borzalmas környezetben. Rémülten pillantott körbe. Mindenfelé szellemek röpködtek. Egyszer csak egy fiú hang szólította meg:

-Hát felébredtél kislány? Mit keresel itt? Mi a neved? - kérdezte ártatlanul nézve az új jövevényre. Rövid, fekete haja volt, benne egy zöld csíkkal. Zöld ruhát viselt, és egész kedvesnek tűnt. Legalábbis nem volt annyira ijesztő, mint mindenki más.

-Hol vagyok? - nézett körbe értetlenül a lány. Belenézett új ismerőse feketés szemébe és észrevette zöldes bőrét. - Miért vagy zöld?

-Ez itt az Elátkozott Birodalom, azaz a Magasságos. Szellem vagyok, ahogyan te is.

-Szellem? Mi történt velem? - kezdett pánikolni a lány.

-Mi a neved? - kérdezte tőle nyugtató hangon a fekete hajú.

-Harumi, és a tied?

-Morro. Én voltam a szél elemi mestere, amíg... - ekkor lehajtotta a fejét - nem akartam a zöld nindzsa lenni. Ez lett a vesztem is.

Harumi erre elképedt. Ismerné az elemi mestereket és esetleg a nindzsákat is? Lloyd helyébe akart volna lépni? Ennek persze hangot is adott:

-Ismered a nindzsákat? - kérdezte bizakodóan.

-Igen. Le akartam győzni őket. Én akartam lenni a zöld nindzsa. Nem fogadtam el a sorsomat és le akartam győzni Lloydot is, hogy én lehessek a kiválasztott - ekkor meglátta a lány szemében a szomorúság jeleit - Mi a baj? - kérdezte.

-Lloyd... Szörnyű dolgot tettem. Még régen mikor gyerekek voltunk, elvesztettem a szüleimet, amikor a Nagy Zabáló pusztított - könnyek szöktek a szemébe. Nyelt egy nagyot, hogy ne kezdjen zokogni és folytatta - Ezért a nindzsákat hibáztattam. Főleg Lloydot, mert ugye ő volt a hatalmas zöld nindzsa és nem tudta megállítani időben a szörnyet. Aztán megalapítottam Garmadon fiait, hogy bosszút állhassak rajtuk. Időközben Lloyd teljesen belém habarodott és attól tartok én is belé... Aztán átvertem és feltámasztottam az apját. Az utolsó emlékem Ninjagoról, hogy megmentek egy családot és összedől alattam az épület, és Lloydtól soha nem kérhettem bocsánatot, és nem tudtam neki elmondani, hogy sajnálom... - ekkor zokogni kezdett. Új barátja odalépett hozzá és átölelte.

-Nem lesz semmi baj. Kijutunk innen - érezte ahogy a lány erősebben megszorítja. Rég nem érzett már ilyet. Harumi hirtelen elengedte és felállt.

-Igazad van. Nem adjuk fel! Bár csak mi ketten vagyunk, megkeressük a ninjákat és bocsánatot kérünk tőlük! - ezzel elindult egy irányba, de azzal a lendülettel meg is torpant. - Hogy lehet innen kijutni? 

-Ezzel lesz a gond... Fogalmam sincs - vakarta meg tarkóját a fiú.

A lány ismét elkeseredett, amikor egy csuklyás fazon lépett eléjük. Pirosas köpenyt viselt, lila mintázattal.

-Talán én tudok segíteni - közölte. Amint közelebb ért megpillanthatták arcát. Fekete haja és bajsza volt éjsötét szemekkel. - Némi fizetségért cserébe.

- Nem szolgálhatunk semmivel. Nincs pénzünk - felelte Harumi elkeseredetten. Belenézett a férfi szemébe és elfogta egy rossz érzés.

-Nem a pénzetek kell. A barátságotok, és a nindzsák barátsága - felelte alattomosan. - Úgy hallom ismeritek őket, ahogy én is. A célom ugyanaz, mint nektek. Megbántam bűneimet, és elnézést akarok kérni.

-Rendben, de tudhatnánk a neved? - kérdezte Morro gyanakvóan.

-Hát hogyne! Becses nevem Clouse. Varázsló voltam Chen szigetén, míg a ninják el nem pusztították, mert hogy is mondjam... Nem törvényes vállalkozás voltunk - nevetett fel dobhártyát szaggató hangon. - El akartam őket pusztítani, de láttam, hogy hiba volt és milyen jó csapat is lehetnénk.

-Rendben, áll az alku - nyújtotta Harumi a kezét, amit a varázsló meg is rázott. - Vigyél ki innen minket!

-Ahogy óhajtja a kis hölgy - hajolt meg, majd hátat fordított nekik és valami varázslatot kezdett mormolni, mire Harumi és Morro összenéztek. Ekkor egy kékes körvonalú kapu jelent meg. Közepe feketébb volt, mint az itt raboskodók szíve. - Az átjáró előállt, hölgyek előre - vigyorgott. Először Harumi, aztán Morro, és végül Clouse is átugrott a kapun ami be is zárult mögöttük...

Ninjago - Visszatérés /BEFEJEZETT/Donde viven las historias. Descúbrelo ahora