/AZ ÚJ KORSZAK KEZDETE/Marvel (átírás alatt)

14. rész

-Lisa szemszöge-
-Hit the road Jack and don't you come back
No more, no more, no more, no more
Hit the road Jack and don't you come back no more
What you say? - szólalt meg Heather csengőhangja a telefonomban. Megnéztem a falon lévő órámon a pontos időt. Délelőtt 6:30 volt. Pont ez keltett fel, szóval köhintettem egyet-kettőt - csak hogy ne higgye azt, hogy ő keltett - majd felvettem a telefont
-Szia! Mondd! - szóltam bele a készülékbe
-Csá, uncsim! Szóval, ma megyünk edzeni? - tért egyből a lényegre
-Persze! - ezt amúgy totál elfelejtettem, de pszt! - hogyne felejtettem volna el! Mit szólnál ahhoz, ha átjönnél hozzám, és együtt ebédelnénk? Utána pihennénk egy kicsit, majd a parkba mennénk gyakorolni.
-Ja, ez nem is rossz ötlet. De ugye nem zavarok? - kérdezte udvariasan, ahogyan azt szokták
-Nem zavarsz, gyere nyugodtan!
-Köszönöm!
-Nincs mit. Akkor délután 1-kor várlak nálunk! A címet meg küldöm üzibe! Na szia!
-Szia!

A suliban ránk támadtak az árnyékszörnyek. Ezt még meg kell beszélnem a szüleimmel... A támadás után egyből haza mentem.

***1 óra ***
Heather 1 óra után pár perccel érkezett. Én nyitottam neki ajtót, beengedtem, majd megöleltem. Csak én voltam a házban, a szüleim dolgoztak. Apukám a SHIELD-nél dolgozik, három napja egy titkos küldetésen van. Anyukámnak pedig van egy kávézója, ő ott dolgozik. Ebédelés közben Heather megjegyezte, hogy meglepően finom az, amit készítettem.
Az ebédelés után megmutattam a szobákat Heath-nek, közben megjegyezte, hogy tök jó a szobám. Elköszöntünk, Heather pedig azt köszönte meg illedelmesen, hogy itt lehetett, majd elindultunk a Central park eldugott részéhez.

-Ezaz, ezaz, koncentrálj, figyelj a hangomra és a belső energiádra, nyugodtságodra! - mondtam a legnyugtatóbb hangomon. Most próbál maga köré egy 2 méteres pajzsot készíteni. Eddig nagyon jól halad, sokat fejlődött az elmúlt egy héten.
-Ha nem szólnál bele, nyugodtabb lennék - szólt vissza egy kissé morogva Heather
-Oké, ennyi elég lesz. Most gyere ellenem! - támadt egy zseniális ötletem
-Te meghibbantál? - nézett a vigyorgó - ami inkább vicsorgásra hasonlított - képemre - Na jó... Te teljesen meghibbantál - jelentette ki
-Mi! - háborodtam fel - nem lesz semmi bajom! Csak tedd előre a kezed, és amikor szólok, célozz rám. - ő erre csak beletörődően bólintott
Én is magam elé tettem a kezem, kb. 5 méterre tőle megálltam, majd elkiáltottam magam - Most!
Tette, amit mondtam, egy jégsugarat lövellt felém. Én is ugyanezt tettem, csak annyi különbséggel, hogy én tűzsugarat lőttem felé. Tűz és Víz. Egymás ellen. Ez tetszik! - gondoltam magamban.
-Nem bírom! - kiáltott Heather 45perc után. Sokáig bírta.
-Akkor 3-ra mind a ketten abba hagyjuk. 1, 2, 3 - kiáltottam. Mind a ketten abbahagytuk, majd az erő miatt, ami keletkezett, hátraestünk. Egyszerre néztünk egymásra, majd nevettük el magunkat.
-Ez nagyon király volt! - ordítottam oda Heathernek, és nevettem el magam
-Ahha - ordított vissza, és vihogott tovább
Felálltam, odasétáltam Heatherhöz, majd a kezemet nyújtottam felé. Ő csak nézett kikerekedett szemmel, majd abbahagyta a nevetést.
-Mi van, mi történt? - ráncoltam össze szemöldökeim
-Lis, Lisa, ott, ott - mutogatott hátra. Én megfogtam a kezét, felrántottam, majd hátranéztem. Ott álltak az árnyékszörnyek. Ahogy gyorsan megnéztem, megállapítottam, hogy 20-an vannak körülbelül. 2-en a 20 ellen. Remek!
-Hékás! - szóltam oda a szörnyeknek. Heather elkezdte ráncigálni a kezem, gondoltam el akart menekülni. Mivel én ezt az opciót nem találtam jónak - vagy legalább is túlélhető opciónak - ezért magamra tereltem a figyelmet. - Heather, én lefoglalom őket, te pedig amennyit csak tudsz, fagyassz le. Hátulról kezd, ott nem feltűnő - suttogtam
-Nem fair dolog 2 ember a 20 szörny ellen! - ordítottam, de ők, mintha meg sem hallottak volna, jöttek egyre közelebb. Mint láttam, Heather hátulról fagyasztotta a szörnyeket- Nem mennétek vissza oda, ahonnan jöttetek? Ne gyertek ennyire közel, hallottatok már magánszféráról? - egyre csak közedtek - Úgy látom nem - mondtam magamban.
Heather addigra a felét már lefagyasztotta.
-Heather, állj arrébb! - utasítottam, nehogy őt is megperzseljem. Mivel átláthatta az ötletem, csak simán arrébb állt. Kinyújtottam karjaimat, majd hagytam, hogy átjárjon az erő, a tűz. Becsuktam a szemem, és szinte kilöktem magamból azt a sok energiát, ami tűzzé alakult. Éreztem, hogy kezdenek fogyni, ezért kinyitottam. Hamuvá lettek, a többit felemésztette a jég. Már kezdtem elkönyvelni magamban, hogy nyertünk, aztán mehetünk haza, minden jó. Ahha, persze. Most sokkal, de sokkal többen voltam, mint az elején.
-Heather! Menj el, hívd fel az apukádat, mondd neki hogy jöjjön az egész bagázsával! Ne kérdezz semmit, szaladj, + most! - kiáltottam.
-Nektek annyi! - beszéltem magamban, és azzal neki kezdtem a lények írtásához. Olyan 10 perc után nem találtam Heathert, és még a lények is bekerítettek. Már kezdtem átgondolni az életem, hogy milyen szép volt, de nem tartott sokáig, mire megérkezett a felmentősereg, avagy a Bosszúállók, élén Vasemberrel és Heatherrel.
-Végre! Már azt hittem itthagytál! - nevettem megkönnyebbülten
-Nincs akkora szerencséd! - vigyorgott
-Gyertek, csapjunk a lecsóba - és azzal a lendülettel kezdtem el a hátamnál lévő lényeket hamuvá égetni. Vasember és a Fekete Özvegy a fegyvereivel tisztította a környéket, Amerika Kapitány a pajzsával, Sólyomszem valamelyik fáról íjászkodott, Skarlát Boszi az erejével, Hulk pedig... Nos, ő zúzott. Volt egy Sólyom, és egy Hangya nevezetű fickók, de őket nem ismertem. Nem fogytak egy cseppet sem az árnyékszörnyek, sőt, még egyre többen lettek. Harc közben sok ütést kaptam, de ahogy körülnéztem, a többiek sem álltak olyan fényesen. Mindenkit kosz kepett el, volt aki ruháján kisebb szakadás látszódott. A figyelmetlenségem kihasználta az egyik szörny, majd megfogta a jobb lábam, de azzal a lendülettel mély vágást hagyott rajta, és még le is vágott a földre.Heather is harcolt az erejével, de mikor Tony felfogta, hogy mit is csinál, majdnem inkfartust kapott. Nem volt ideje ezzel foglalkozni, mert keményen kellett küzdeni. Most sokkal többen lettek.
-Heath, vessük be azt, amit a suliban! - támadt az ötlet a fejemben
-Oké. Apu, ha megkérhetlek menjetek el, nem biztonságos amit csinálni fogunk! - kérte meg Tonyt, aki először átgondolta a hallottakat, majd mindenkinek szólt a fülesébe, és elvonultak gondolom vissza a Quintjet-hez. Megint elkezdtem kántálni a szokásos szöveget, hogy elpusztuljon az összes itt lévő szörny. Szorosan megfogtuk egymás kezét - én a jobb, Heather a bal kezét - és a szabadon maradottat pedig magunk elé kinyújtottuk. Egyfolytában mormoltam a szöveget - ami amúgy azt jelenti, hogy tünj el innen - és beindítottuk Heathel az erőnket. Egy csendes robbanáshoz tudnám hasonlítani, ami ott lezajlott. Most véglelegesen eltűntek a szörnyek.
-Hallod ezt? - suttogtam
-Mit? - suttogta vissza Heath
-Hát ezt! A csendet! - vigyorogtam
-Nyertünk? - kérdezte - Nyertünk! - kiáltotta örömében, majd rám ugrott. Mindketten elterültünk a fűben és csak néztük a kék eget... Ami nem sokáig tartott
-Lányom! - szólt Tony
-Ez csak te lehetsz - suttogtam drága barátnőmnek
-Addams ügynök! Ha megkérhetem, menjen a többiekhez, ott ellátják a sebeit - szólt nekem. Megértem, nem könnyű ezt a témát megbeszélni. Elindultam egy kicsit sántítva, be az erdőbe. Kerestem egy helyet, ahol nem látnak engem, majd hallgatózni kezdtem, amit a lábam nem nagyon hálált meg :
-Mikor akartad nekem elmondani? - utalt Heather erejére
-Ma akartam elmondani, de eddig nem tudtam, hogy hogyan mondjam el. Ahogy ismerlek, rögtön bezártál volna a toronyba! - csattant fel Heather.
-Igazad van, de mindezt érted tenném! Jó, kimondom, féltelek! - ezután néma csönd keletkezett. Heather emésztette a hallottakat, majd megszólalt:
-Tudom, de mint láthattad, tudok magamra vigyázni! Nem kell ennyire félteni, a lányod vagyok, meg tudom magam védeni! - mondta nyugodtabb hangon
-Rendben, csak...fura, hogy van egy lányom... Tudod, felelősséggel tartozok rád, de közben a lányom vagy, és nagyon féltelek... Nem akarlak elveszíteni - Ennyi elég is volt a hallgatózásból, felálltam, majd megnéztem, hogy mi történik. Tony öleli Heathet... Cuki! Akkor béke van - nyugtáztam magamban. Elsántikáltam a Quintjet-hez. Mondanom sem kell, mindenkinek el volt látva addigra a sebe. Mindenki csak nézett engem, majd Natasha megszólalt:
-Tony küldött?
-Igen. Azt mondta, hogy itt ellátja valaki a sebeim. - válaszoltam neki
-Ti honnan ismeritek egymást? - tette fel Hangya a mindenkinek felvetődött kérdését
-Nat képzett ki - mosolyodtam el az emlékre. Az első edzésen 2 óra alatt 30-szor döngölt földbe...áhh,régi szép emlékek...
Mindenki egy pecre elgondolkodott. Látszólag nem akartak több kérdést feltenni, mert tudták, hogy ha Nat képzett ki, akkor csak S. H. I. E. L. D. lehetek. Nem volt idejük több kérdést feltenni, mert megjelent Bruce, az orvos. Mikor meglátott majdnem inkfartust kapott, én meg csak néztem, miközben a földön ültem. Mikor összekapta magát megkérdezte, hogy ki vagyok, és bevezetett a Quintjetbe, letetett az egyik ülésére.
-Lisa, te mi is vagy valójában? - tette fel a doki kérdését
-Örző. A tűz erejét őrzöm, miközben bennem van. Az árnyékszörnyek, akikkel harcoltunk, el akarják venni tőlünk, egy rossz ügy érdekében. Szóval nekünk meg kell védeni az erejünket.
-Miért mondtad többes számban?
-Mert Heather is megkapta a jég erejét.
A hosszú sebem varrása közben Heatherék is megérkeztek:
-Addams ügynök! - szólított meg Tony
-Magának csak Lisa
-Akkor Lisa... Miért nem szóltál nekem Heather lányom erejéről? És mégis miért segítettél neki? Tudtommal szólnod kellett volna a S. H. I. E. L. D. -nek. Miért nem tetted?
-Először is, azért nem szóltam, mert úgy voltam vele, hogy jobb ha Heather mondja el. Másodszor azért segítettem mert a tesóm erejét kapta meg, plusz még nem akartam, hogy az egész sulit lefagyassza, vagy ne adj Isten magában kárt tegyen. Harmadszor pedig, ha szólok a főnökömnek, azonnal elmennek hozzájuk, Heathert pedig egy kalitkába zárják, vagy be akarják venni a S. H. I. E. L. D. -hez. Vagy ha nem is akarják bevenni, kap egy karperecet, amivel számon tudják tartani a lépéseit, amit ő nagyon utál. Szóval ennyi - mosolyogtam
-Hát.. Ez... - vakarta tarkóját - Jó, igazad van... De én vagyok Tony Stark, mindent el tudok intézni...
-Rendben. Köszönöm az ellátást, van még valami, amiben segíthetek? - álltam fel fáradtan
-Heather mindent elmondott... Azt is, hogy unokatestvérek vagytok. Gyere velünk a toronyba, megvizsgálunk. És ez nem kérdés volt.
-Öhm... Rendben - mondtam. Szerintetek próbáltam volna ellenszegülni?

*a toronyban *
Heather először elvezetett a szobájába, ahol le tudtam zuhanyozni, és még ruhát is kaptam tőle. Adott nekem a titkos rejtekhelyéből chipset, amit 5 perc alatt be is faltam. Van egy kis hűtő a szobájában, amiből kaptam dobozos almalevet, és egy kis sütit. Nem hazudok, nagyon menő a szobája. Egyébként ezt el is mondtam neki. Éppen a padlón feküdtem csillag pózban - mivel az ágyon Heather volt ugyanígy - mikor megszólalt Péntek:
-Miss Starkot és Miss Addamset várja Mr. Stark és Mr. Banner az orvosi részlegen!
Én nem is tudtam, hogy honnan jön a hang, mire válaszolt Heather:
-Köszi Péntek!
-Tudod, hogy ez mit jelent? - szólalt meg
-Mit? - kérdeztem mit sem sejtve
-VERSENY! - ordított, majd felkelt és szupergyorsasággal elhagyta a szobát. Nem hagytam magam, én is felkeltem, de az erőmnek hála, én is gyors voltam, azzal a különbséggel, hogy én repültem. Mikor a lifthez értem volna, az bezáródott, Heather pedig integetett. Mielőtt még becsukódott volna a lift ajtaja, be kiabáltam neki:
-Ez nem ér!
-Dehogynem! - kiáltott vissza
Ha harc, hát legyen harc! Maradt nekem a lépcső. Olyan gyorsan mentem, hogy csodálkoztam, hogy nem ütöttem el senkit...-gondoltam magamban. Már csak 1 emelet választott el a győzelemtől, tényleg csak 1. Már majdnem megvolt, mikor váratlanul a Kapitányba ütköztem. A sebességtől visszapattantam, és a földre estem. A lábam lüktetett, csak remélni tudtam, hogy nem szakadt fel a varrás a lábamon.
A Kapitány a kezét felém nyújtotta, amivel felhúzott engem a földről. Mivel már úgy gondoltam, hogy vesztettem, ezért leálltam beszélgetni a kapitánnyal:
-Bocsánat, én vagyok a hibás, maga jól van?
-Köszönöm, nekem semmi bajom. De te jól vagy? - kérdezte udvariasan
-Igen - válaszoltam
-Hogy hívnak?
-Lisa Addams vagyok - nyújtottam felé a kezem, és kezet ráztam vele.
-Hová tartasz?
-Az orvosi részleghez
-Tudod, hogy hol van?
-Nem igazán! - nevettem el magam - Csak gondoltam, hogy valahol kilyukadok
-Onnan jövök, ha akarod szívesen elkísérnélek.
-Köszönöm!
Út közben még egy kicsit beszélgettünk, és kiderült, hogy ott volt a S. H. I. E. L. D alapításánál. Eleinte fura volt neki a világ, mondjuk nekem is 70 év után fura lenne. Arra ébredni, hogy szinte mindenki halott, akit ismert... Nem lennék a helyébe...
-Köszönöm, hogy elkísért! - köszöntem el
-Nincs mit! És nyugodtan tegezz! - köszönt el ő is
-Végre, hogy itt vagy! - köszöntött egyszerre a két Stark
Amúgy nem volt vészes a vizsgálat, vért vettek tőlünk, plusz megnézte valami szerkezet, hogy belülről van-e valami károsodásunk. Bruce segített Tonynak, vagyis inkább fordítva volt.
-Te tényleg nem hazudtál! - mondta ledöbbenve
-Miért hazudnék?
-Ma már sokan mondják, hogy valamilyen formában a rokonuk vagyok... Szeretek biztosra menni!
-Öhm... Oké?
-Nincs semmi baj veletek, mehettek! - küldött ki minket Stark

——To be continued——