Miraculous:Chat Blanc

Lelepleződés

...

-Ő Alya,a legjobb barátnőm.Egy osztálytársam...de biztos nem ismered...-oké,most tényleg kimondtam a nevét?!Lehet meglett volna a név nélkül is.De most már mindegy.Legalább így nem kell azt mondanom,hogy tudod,a legjobb barátnőm,hanem egyszerűen Alya. Meg amúgy is,Párizsban több száz Alya élhet.Nem hinném,hogy pont az én barátnőmet ismerné.Ha meg pont igen,akkor sincsen baj,mert kizártnak tartom,hogy Macska a baráti társaságunkból lenne,hogy tudja,hogy ki Alya legjobb barátnője.

-Marinette?

...

-Tessék?-kérdezek vissza,mert nem hallottam tisztán,mit is mondott Macska.

-Nem hiszem el...teljes sokk...az agyam egyszerűen egy akkora információ tömbkeleget kapott,amit nem bírok felfogni...Katica legjobb barátnőjét úgy hívják,hogy Alya,aki egyben az osztálytársa is...nekem is van az osztályomban Alya...akinek a legjobb barátnője...Marinette...Nem hiszem el...Marinette lenne...Katica?Várjunk...akkor én szerelmes vagyok Marinettebe?!

-Macskaaa!!Itt vagy?-kérdezem tőle,mert már jó pár másodperce nem szól semmit és teljes sokkos állapotban ül mellettem. Teljesen le van hagyva az arca...Csak bámul ki azzal az egyébként gyönyörű smaragdzöld szemivek a fejéből és semmit nem tudok leolvasni az arcáról.Teljesen megdermedt...Most mi van Vele?MI történt?

-Mi?Ja...igen-kicsit megijedtem,hogy a semmiből megszólalt Katica.Remélem nem tűnik fel neki,hogy most éppen életem legnagyobb rejtélyére jövök rá.Majd ezek után tettem valamit,ami teljesen megváltoztatta az egész jövőmet...szép lassan felnéztem rá ...egy kicsit féltem is ettől az egésztől...és akkor...ott...nem tudom szavakba önteni.Ott ült mellettem álmaim lánya...a kedvenc és számomra sokat jelentő helyen.Nagyon furcsa volt.Majd valami megtört bennem...nem Katicát láttam magam mellett...hanem Marinettet egy pöttyös álarcban.Többé már nem tudtam tovább úgy ránézni,mint Párizs titokzatos szuperhősnőjére.Nem...Ő már örökre Marinette marad nekem...majd hirtelen elkezdtek emlékképek,monumentumok bekattanni nekem,amikor a semmiből eltűnt Marinette és rögtön utána megjelent Katica,amikor megkérdeztem Tőle Macskaként,hogy szeretne-e lenni az én Katicám,amikor szintén csak Macskaként megkérdeztem Tőle,hogy szerint ismerjük-e egymást civil emberekként.Hát hogyne ismernénk egymást.Sokkal jobban,mint az én bármilyen álmomban is reméltem volna.Majd utoljára az a kép,amikor először győzedelmeskedtünk Chloè felett és elfutott mellettem,majd mind a ketten mélyen egymás szemébe néztünk...Miért nem vettem korábban észre,hogy ugyanolyan a szem és a hajszínük?!Meg minden ugyanolyan.Kivéve a vélekedésüket. Mármint Marinette viselkedését,aki igazából Katica...na jó,ezt még szoknom kell...

-Halooo??-elkezdek a kezemmel integetni előtt.hátha így jobban magamra terelem a figyelmét.Nem tudom,hogy hol jár most,de nagy nem itt.Vajon most mire gondol?

-Öm...ne haragudj,de nekem most mennem kell.-ez volt az első dolog,ami eszemben jutott.Lehet kicsit előre kéne gondolkoznom,mert így csak idióta válaszokat adok Neki.Amikor meghallottam a hangját,akkor a hideg rázott ki.Teljesen Marinette hangja volt. Nyilván,mivel a két ember egy és ugyan azon személy.Miért nem tűnt fel ez nekem előbb?

-Mi?Hova?Miért?-bombázom szét ő a kérdésem tömkelegével, mert tényleg nem értem,hogy mi van most Vele.Mi történt?