TEJESKÁVÉ 彡 kpop novellák

5./ hétvége - kyunyu (tbz)

700 szó
-

Chanhee ért haza legkorábban a szabad hétvégén. A többi taggal közös házban csend honolt, miután becsukta maga mögött a bejárati ajtót és elindult a konyhába, hogy igyon egy pohár vizet.

Közel négy óra volt, és hiába várta már nagyon ezt a két napot, nem élvezte annyira a szüleinél töltött időt, mint kellett volna. Rengeteget segített a házimunkában, hiába akarták pihenésre ösztönözni a szülei - mikor pihent megrohamozták a gondolatok, így inkább a lehető legfárasztóbb módon megpróbálta lefoglalni magát.

De mégis úgy sikerült, hogy egyedül volt az apartmanban. A konyhapultnak döntötte csípőjét, az alig két perce megtöltött pohara tartalmát pedig a kiöntötte és sóhajtott egyet.

Az egyik szobából halk zene szólalt meg, megijesztve Chanheet, aki egy apró meglepett rezzenés után lábával arrébb tolta táskáját a csempén és elindult megkeresni a zaj forrását.

Valaki megelőzött volna?

Kevin, Hwall és Changmin szobája előtt állt meg és kíváncsian nyitott be, próbálva kevés zajt csapni az ajtóval. Ajkai mosolyra húzódtak, ahogy meglátta az egyik ágyon hason feküdve Changmint, bizonyára a forgolódástól kihúzódott fülhallgatóval. Takarója félig az egyik lábára csavarodva, félig a földre lógva, arcát pedig eltakarták mogyoróbarna tincsei.

Chanhee egyre szélesedő mosollyal indult meg, ahogy eszébe jutott a múltkori kellemes ébredése, mikor Changmin és Sunwoo ráugrottak az ágyára, ő pedig leesett a földre.

Vacillálás nélkül vetette magát az alvó fiú hátára, de nem igazán olyan reakció kapott, mint amilyet várt. Changmin nemhogy meg sem mozdult, de az egyenletes légzése sem változott.

Bizonyára nagyon mély álomban volt része, a meglehetősen zsúfolt és fárasztó két hét után, amit maguk mögött tudtak.

Chanhee a vállához hajolt, teljes súlyával nehezedve az alatta fekvőre, s egyik kezével eltúrta a tincseit lehunyt szemei elől.

Akkor döbbent rá miért érezte magát annyira különösen a szüleinél. Hiányzott neki Changmin, de nem akarta bevallani magának. Makacs volt és nem hitt a szerelemben. Nem arról volt szó, hogy nem lett volna párkapcsolata azelőtt, de nem érezte magát szerelmesnek. Mindig megvolt a kezdetleges boldogság, de pár hónapnál tovább senki mellett nem érezte magát olyan jól. Fojtogatta a sok kötelezettség, az "ezt nem szabad" és a "megkérdezem jó -e neki". Szabad akart lenni, és ez Changmin mellett sikerült is. De nem voltak kapcsolatban.

Izmai ellazultak, ahogy kellemes álomba szenderedett, még mindig társán fekve.

...

Mocorgás. Földrengéshez hasonló érzésre ébredt alig háromnegyed óra múlva, majd rá kellett jönnie, hogy csak Changmin emelte fel egyik karját, hogy kidörzsölhesse szemeiből az álmosságot, ami miatt a szőke feje alatti válla megmozdult.

Chanhee ásított egyet, s mielőtt megint kényelmesen elhelyezkedett volna, eszébe jutott miért kötött ki a fiú hátán. - Milyen érzés, hogy te vagy az áldozat? - motyogta halkan, úgy, mint aki annyira nagyon megtréfálta volna.

Aztán hirtelen Changmin ledobta magáról, s már csak arra volt figyelmes, hogy föntről nézett le rá, karjaival támaszkodva feje két oldalán. A barna hajú hirtelen vált éberré, ahogy szemei elé került Chanhee álmos arca és kócos tincsei.

- Nyu, bármit is teszel velem, mindig te leszel az áldozat. - mosolygott. Ji Changmin mosolygott és még rekedt volt a hangja az alvástól, Chanhee pedig egyszerre akart kiszaladni miatta a világból és minden egyes ébredésénél jelen lenni, csak hogy hallhassa.

- Oh, hát é-én... - motyogta a szőke, kínosan nézve Changmin szemeibe, majd megszakítva a szemkontaktust pillantva oldalra.

A barátok mondanak ilyeneket egymásnak, igaz? Teljesen rendben van. Csak nem ilyen helyzetben.

Changmin túl magabiztosnak tűnt abban a pillanatban, Chanhee pedig elveszítette a csípősségét, mely szerint valamivel túlszárnyalta volna a fiatalabb kijelentését, majd lelökve magáról távozott volna egy ajtó csapás után. De nem, csak feküdt ott némán, pár elhebegett szó után és próbálta figyelmen kívül hagyni egyre erősödő zavarát.

A barna hajú közelebb hajolt, végül kicsit oldalra helyezkedve feküdt le úgy, hogy ne nehezedjen teljes súlyával a másikra. Chanhee levegő után kapott, mikor fejét nyaka és válla közé ejtette, s megérezte a kiáramló meleg levegőjét bőrén.

Changmin nagyon úgy nézett ki, mint aki ismét alvásra készülődött, ezért pár cselekménytelen perc után Chanhee végre felemelte kezét, s a selymes tincsek közé vezetve ujjait kezdte őket lassan birizgálni.

- Hiányoztál. - szólalt meg Changmin, megmozdítva fejét, így orrát lassan végig húzva a szőke nyakán, majd elmosolyodott ahogy megérezte rajta végig futni a hideget.

Chanhee pedig virult. Boldogan kalapált a szíve, pedig semmi hatalmas vagy hihetetlen dolog nem történt.

Lehunyta szemeit.

-
egy pár szó nagyon boldoggá
tudna tenni! ;)