TEJESKÁVÉ 彡 kpop novellák

9./ fekete-fehér - meanie (svt) 2/2

700 szó
-

melyben lassan színek töltik meg két fiú életét, oly' sok idő után.

Fél év talán még sohasem repült el olyan gyorsan Wonwoo életében, mint mióta megismerte Mingyut a mosodában. Az első találkozásuk alkalmával hiába ragadta meg a fiú a figyelmét, még csak meg sem fordult a fejében, hogy fél év múlva azonnal őt fogja meglátni, mikor reggel kinyitja a szemeit.

De nem bánta. Oh, hogy is bánta volna. Mingyu ujjai szerették végigkövetni Wonwoo arcának vonalait, ha hamarabb ébredt fel. Ujjbegyei lágyan siklottak az idősebb bőrén, olyannyira, hogy Wonwoo néhány érintését tudatlanul fogta a szellőre.

Persze nem volt minden olyan tökéletes, hiszen három alig huszonéves férfiról volt szó, akik még mindig tanultak, néhány részmunkaidős állás mellett. Wonwoo és Joshua változatlanul a kis albérletben lakott, ahol Mingyu majdnem napi szinten vendég volt - az első hónap után inkább számított lakótársnak mint vendégnek, hiszen már fogkeféje is volt, amit Joshua vigyorogva jegyzett meg mikor észrevette. 

Mingyu éppen arcot mosott, mikor Wonwoo egyik keze a derekára simulva tolta arrébb, hogy mellé férjen a tükör elé. A fiatalabb azonnal felé fordult, s miután végigsimított állkapcsán, lágy puszit nyomott arcára. Wonwoo csalódottan biggyesztette le ajkait, de Mingyu csak felnevetett.

- Még nem mostam fogat. - hajolt el az egyre közeledő idősebb elől mosolyogva, de mondata fele annyira sem hatotta meg a másikat, mint ahogy gondolta. Egyik kezével gyengén a mellkasára csapott és belenevetett a rövid csókba.

Wonwoo elégedett arccal nyúlt a fogkeféjükért, s az egyiket Mingyu kezébe nyomta - a világoskék nyelén alkoholos filctollal ráírt 'Mingyu' felirat, mellette egy kis szívecskével, amit öntudatlanul hozott létre Wonwoo keze, de miután látta a fiatalabb mosolyát miatta, eszében sem volt megbánni.

Wonwoo eleinte rettentően félt a színvakságáról kérdezni Mingyut. Nagyon sokat gondolt rá, próbált mindenben segíteni a fiúnak amiben csak tudott, de egészen addig nem tett fel egy kérdést sem, míg Mingyu észre nem vette a vacillálását, és az íriszeiben csillogó kérdéseket.

- A retina kétféle fotoreceptort tartalmaz: a csapokat, melyek a színlátásért, és a pálcikákat melyek a fekete-fehér látásért felelősek. - Itt Wonwoo bólintott, Mingyu pedig nem bírta megállni mosolygás nélkül, hiszen a másik talán még sosem figyelt olyan érdeklődően senkit.

- Achromatia esetén vagy hiányoznak ezek a csapok, vagy csak működésképtelenek. Az enyémek működésképtelenek. Ezt követheti az is, az ember szeme annyira gyenge miatta, hogy csak homályos foltokat lát.

Wonwoo élesen beszívta a levegőt, ami kizökkentette Mingyut a magyarázásból. Egyik lábát felhúzta a kanapéra, hogy teljesen Wonwoo felé tudjon fordulni, s egyik kezét térdére téve kezdett apró körök rajzolgatásába hüvelykujjával.

- Nekem nem ilyen vészes a helyzet, pont olyan élesen látok, mint bárki más. - másik keze Wonwoo állkapcsára került, lágyan simogatva ujjaival a fiú bőrét. Az idősebb kiengedte a hosszú ideje bent tartott lélegzetet, amit egészen addig még csak észre sem vett.
- Kérdezz nyugodtan, ha szeretnél.

És Wonwoo kérdezett. Egyikük sem számított egy olyan lélekteli átbeszélgetett éjszakára, mikor felvetették, hogy filmezzenek Mingyu lakásában, de egyikük sem bánta. Mingyu végre egy számára különleges emberrel is beszélhetett erről, nem csak az orvosoknak vagy a húgának, akinek túl hamar kellett felnőnie miatta. A szülei persze megpróbáltak mindig jelen lenni az életében, de egy idő után túl soknak találták azt a törődést, amit Mingyu igényelt a nagyapjától örökölt  színvaksága miatta.

-

Wonwoo világéletében komoly volt. Ritkán mosolygott, Joshua pedig szinte játékot csinált az idősebb megmosolyogtatásából. Egyszer azért kellett elvinnie vacsorázni, mert nevetett egy videón, amit mutatott neki. Ez egyszerűen pokol volt, mikor Seungcheol és Vernon is a lakásban voltak.

Éppen ezért állt két ledermedt, tátott szájú és egy kitárt karú 'látjátok? erről beszéltem' arckifejezésű férfi a nappali bejáratánál. A kanapén ölelkező és filmet néző Mingyu és Wonwoo nem vették észre őket; minden figyelmüket a tévére és egymásra szentelték.

Ha esetleg a két újonnan érkezett nem lett volna elég sokkos állapotban, Mingyu felemelte egyik kezét és hátra sem pillantva megcirógatta a mögötte fekvő idősebb állát, aki ennek hatására közelebb húzta mellkasához és szorosabb ölelésbe vonta. Wonwoo a fejét a Mingyu nyaka és válla közötti részbe fúrta, s megpuszilta a nyakát, mire Mingyu felkuncogott.

Aztán Wonwoo is.

Seungcheol az ajtókeretbe kapaszkodott, mielőtt lesújtottan megszólalt volna.

- 911. Szívrohamom lesz.

-
Kicsit rövidebb, mint az első része, de remélem tetszett^^