TEJESKÁVÉ 彡 kpop novellák

10./ narancs - leeon (oneus)

240 szó
-

Az élet talán akkor a legrosszabb, mikor az éjszaka közepén felébredsz arra, hogy csend van, majd nem tudsz vissza aludni, mert annyira csend van.

Gunhak álmosan forgolódott az ágyában, megpróbálva nem felébreszteni szobatársát, amit feladott egy ásítás után. Ledobta magáról a takarót és megkísérelt minden hang nélkül kiosonni a konyhába. Arra gondolt, ha már három órával az ébresztő előtt magához tért, akkor hasznosan tölti el a maradék idejét és eszik valamit.

Két naponta vett magának narancsot, de valaki mindig megette előle, mire ideje lett volna hozzákezdeni. Tehát úgy gondolta valami előnye is származhat abból, hogy hajnalban felébredt.

Becsukta maga mögött az ajtót és a telefonjával világítva navigálta el magát a konyhába. Nem telt el sok idő, mióta beköltöztek és néha kellett egy kis idő, hogy eljusson az úti céljához, de így éhesen azonnal a konyha előtt kötött ki, ahol aztán mégis megtorpant, mielőtt belépett volna.

Fény szűrődött ki az ajtó rése alatt, Gunhak szemei pedig egyre nagyobbra nőttek, ahogy meglepetten felvonta szemöldökeit. Kikapcsolta telefonja vakuját és a kilincsre tette kezét, amit lassú mozdulattal le is nyomott, majd kitárta az ajtót.

A konyhában megdermedt a levegő, ahogy szembe került csapattársával, majd hirtelen sötét lett.

- Dongju, kapcsold vissza a villanyt! - szólalt meg Gunhak határozottan, de választ már nem kapott. Zacskó zörgését hallotta és valami koppanását, mielőtt újra félhomály töltötte meg a helyiséget.

Dongju szótlanul ült az asztalnál és ártatlan szemekkel pislogott fel Gunhakra.

-

Másnap Gunhak kétszer annyi narancsot vett.

-
ne haragudjatok, hogy
ilyen rövid lett?😔