TEJESKÁVÉ 彡 kpop novellák

7./ hajolj közelebb - sunhak (tbz)

1075 szó
-

Haknyeon maga sem értette mégis miért hagyta, hogy Jaehyun magával hurcolja az egyik csoporttársa házibulijába. De talán az sem volt világos számára, hogy miért oldódott fel olyan könnyedén és mikor vagy mégis miért ivott olyan sok alkoholt, hogy friss levegőt és vizet igényelt a szervezete.

Tekintetét a plafonra vezette pár pillanatra, miután abbahagyta a táncolást és megpróbálta legalább annyira összeszedni magát, hogy a jó irányba induljon el. Lila és kék fények villogtak szemei előtt, s kicsit megszédült a hirtelen megtorpanástól.

Lassú léptekkel haladt végig az egyre csak végtelen, emberekkel teli medencének tűnő nappalin, ahol küzdenie kellett ahhoz, hogy egy métert is előre jusson. Könyökével próbált magának utat törni, ami végül sikeres taktikának bizonyult, de a fiú mégis csak lassult.

Valahol a sok ember között meglátta Jaehyunt és egy ismeretlent táncolni. A barna hajú már szétgombolt ingben hajolt egyre közelebb a másikhoz, akiről Haknyeon abban a pillanatban nem tudta eldönteni ki lehetett. Nem is érdekelte annyira.

A zene váltott, a dobhártyája pedig fájdalmasan dobolt a zene ritmusára. Körülötte folyamatosan formálódott a tömeg, egyre közelebb kerülve hozzá ismét, mégis sikerült kiverekednie magát a konyhába. Nem sokan, de ott is tartózkodtak, a zene pedig cseppet sem volt halkabb, mint húsz méterrel távolabb.

Kis hezitálás után a bontatlannak kinéző ásványvízzel egyetemben egy doboz sört is megmarkolva lépett ki a kertbe, ahol már kicsit nyugodtabbnak tűnt a légkör. A falnak döntötte hátát, s nagy levegőket véve hunyta le szemeit.

A kellemesen hűs, késő nyári levegő, a sötétedő égbolt és a fél üveg víz alig két perc alatt megtette a hatását, s Haknyeon ismét el tudott indulni. Addig észre sem vette mennyire zavarták szemeit a benti villódzó fények. Hiszen nem volt hozzá szokva a bulizáshoz, hiába volt másodéves egyetemista. Mielőtt elkezdte volna az egyetemet, nem is voltak olyan barátai, akik házibuliba vagy klubba jártak volna.

Jaehyunt egy éve ismerte, mégis több buliba sikerült eljutnia, mint a gimnáziumi évei alatt összesen. Maga is meglepődött mennyire jól tudta magát érezni, hiába volt az esetek hatvan százalékában egyedül. Csak táncolt, mert szeretett táncolni. Beszélgetett olyan emberekkel, akikről fogalma sem volt, másnap pedig meglepődött, mikor valaki felismerte az egyetemen.

Egészen a kert végéig vitték lábai, ahol egészen egyszerűen leült a fűbe és bámult maga elé, a vizes palackot nyakához szorítva, a sört pedig - magát utólagosan meggondolva - letette lábai mellé. Figyelte az embereket és hagyta, hogy elkalandozzon a figyelme. Feje teljesen kiürült, a már lényegesebben halkabb zenére koncentrált akaratlanul is.

Felismert néhány embert, de esze ágában sem volt megmozdulni, vagy megszólalni. Sőt, egyáltalán nem volt kedve beszélgetni az emberekkel vagy kapcsolatba lépni velük. Üresnek érezte magát, mégis megfelelt neki az, hogy senki sem akart vele foglalkozni abban a pillanatban.

- Kábé öt perce nem pislogtál, úgyhogy úgy döntöttem, ide jövök. - dobta le magát valaki mellé, akinek nagyon is jól ismerte a hangját ahhoz, hogy hezitálás nélkül felismerje.

- Tehát figyeltél? - kérdezte, s a víz helyét felváltotta a sör. Meglepően jól viselte az alkoholt egy bizonyos mértékig, amin már jócskán túl volt, mégis, ha az ember mellé csak úgy leül az, akit az egyetem diákjai kitüntetett figyelemben részesítenek, kell egy kis bátorság.

- Erre nincs szükséged. - emelte ki ujjai közül Sunwoo a dobozt, miután türelmesen végignézte a kinyitás folyamatát. Haknyeon akkor fordult felé először, elég erős káromkodási szándékkal, de a fiatalabb megjelenésének hála elakadt a lélegzete.

Melyik áltagos húsz éves néz ki úgy, mint aki egy fotózásról érkezett?

Sunwoo nem volt átlagos. Vörös tincsei kócosan, szinte kívánták, hogy Haknyeon ujjai közéjük kerüljenek, szemei pedig sötéten csillogva láncolták magukhoz figyelmét.
Egyszerűen volt felöltözve; farmerben, ingben és tornacipőben más talán unalmasan nézett volna ki, de nem Sunwoo.

- Add vissza. - szólalt meg Haknyeon teljesen összezavarodva. Mégis mióta érdekelte volna Sunwoot pont ő? Bizonyára csak megunta a bulit és talált maga mellé valakit, akivel szórakozhatott.

Már kezdett teljesen kitisztulni a feje, mikor egy kisebb tömeg érkezett ki a kertbe kiabálva, ők pedig unottan nézték végig, ahogy az egyik lány megbotlott a saját lábában.

A fiatalabb mosolyogva fordult Haknyeon felé, s a szemeibe nézve borította ki a sört, majd nyomta össze a dobozát. Arca elégedetté vált, a másik meglepettségében eltátott ajkai láttán.

- Idegesítő vagy. - közölte Haknyeon, megforgatva a szemeit.

- Te meg részeg. - vágta rá Sunwoo hezitálás nélkül, közelebb hajolva a fiúhoz.

- Nem vagyok részeg. - tagadta, s csak hogy nyomatékosítsa is kijelentését, utánozva a másik mozdulatait csökkentett a köztük lévő távolságon.

- Nem vagy? - a vörös hangja játékos volt, Haknyeon pedig túlzottan élvezte a szituációt ahhoz, hogy logikusan felmérje mi is történt valójában. Sunwoo egyik keze már térdére markolva égette nadrágja alatt bőrét.

- Nem vagyok.

Egy ideig csak ültek egymás előtt, a másikat bámulva mozdulatlanul, mindketten belefeledkezve a helyzetbe és annak kellemes abszurditásába. Egyikük sem távolodott el vagy adott jelet arról, hogy esetleg kényelmetlenül érezte volna magát.

- Csak hajolj még közelebb, és én... - elhallgatott, ahogy beszívta a levegőt, szempillái pedig megrebbentek. Ajkába harapva fürkészte az idősebb arcát.

- És te..? - Haknyeon kétségkívül nem volt még annyira józan, mint ahogy azt gondolta. Erre fogta, hogy ismét megmozdult, s az a pár centiméter ami köztük volt, a felére csökkent. Biztosan azért ilyen magas a pulzusom, mert sokat ittam.

Sunwoo megelégelve a helyzetüket cselekedett, Haknyeon pedig hagyta, hogy a cseresznyeszín ajkak lágyan érjenek össze övéivel. A fiatalabb kezei nyakára, s arcára kúsztak, Haknyeon pedig végre beletúrhatott a hajába. Behunyta szemeit, ahogy minden erejével az érzésre koncentrált, melybe később bele is borzongott. Ajkaik szinkronban mozogtak, s Haknyeon hiába csókolózott már, még sosem érezte olyan forrónak a levegőt vagy perzselőnek a másik érintését, mint akkor. Talán nem kellett volna magát annyira elengednie, hogy nyilvánosan csókolózzon egy nem kis népszerűségnek örvendő sráccal, de akkor nem hogy még bele sem gondolt ebbe, de eszében sem volt mást tenni, mint elnyitni ajkait.

Halk sóhajoknak utat engedve borzongott bele a megmagyarázhatatlanul kellemes érzésbe Haknyeon, ahogy Sunwoo tincseire markolt, aki egyre mélyebben és határozottabban csókolta, egyik kezével derekán, másikkal pedig hátán a felsője alatti bőrét simogatva.

Végül lassan váltak el egymástól, s mindketten szaporán kapkodva a levegőt kutatták egymás tekintetét. Haknyeon hálás volt az őket körülvevő sötétségnek, mert tisztán látta Sunwoo szemeinek különös csillogását, ugyanakkor biztos volt benne, hogy az ő arcán elterülő pipacsszín nem virított annyira.

Ha addig esetleg az alkohol hatása alatt állt volna, azt már teljesen felváltotta a csók okozta mámoros köd, ami csak azt eredményezte, hogy keze Sunwoo állkapcsára került, s lágyan simított le nyakára.

Újabb csók, sóhajok, újabb cirógatás a másik forró bőrén és egy meglepett Jaehyun a kert közepén, a talaj felé közelítő pohárral és jobb kezének ujjaival, melyek még a tágy formájára utalnak.

-
vélemény?
hálás lennék pár szónak
ヾ(๑╹◡╹)ﾉ"