Az iroda előtt állva, azon gondolkodott hogyan keveredett bele ebbe a szituációba. A történtek fényében, azon csodálkozott, hogy Mr. Bryar nem rúgta ki. Megengedett magának egy frusztrált sóhajt és a kilincset megmarkolva belépet a rendőrfőnök irodájába. A szakállas, szőke férfi az asztalánál ült, üdvözlés gyanánt az asztal előtti barnásvörös székre mutatott, hogy foglaljon helyett. Az ajtó csukást követően leült a férfival szemben. Az asztalon névtábla pihent, mellette egy ceruzatartó, benne tollakkal és egy kicsi usa zászlóval. Rá könyökölt az asztalra, kezeit összekulcsolta maga előtt.
- Mit kezdjek magával, Michael?-tette fel a kérdést.
- Uram, kérem, megtudom magyarázni-kezdte, de főnöke megemelte a kezét.
- Bele se kezdjen-rázta meg a fejét- Úgy gondolom, hogy elfogadó voltam és igyekeztem mindent magadni azok után, ami magával történt, de nem lehet ez a kibúvója ezúttal. Tudja mennyi idős volt a fiú akire rálőtt?
Zavarodottan megrázta a fejét. Fiú? Rálőtt egy gyerekre?
- Tizennégy, Michael, kibaszott tizennégy éves takonypóc!
- Uram én...
- Csend!-emelte meg a hangját- Hallottam a sztoriját és...megértem, ha megijedt, de lássuk be, hogy veszélyes magának egyedül dolgoznia.
Sóhaj hagyta el az ajkát. Valóban, amióta Lukasiewicz elrabolta nem volt önmaga. Mindig és mindenhol csak a veszélyt látni. Úgy érezte, hogy a férfi mindig figyeli és ismét át kell élnie ugyan azt. Három hosszú hónapot töltött a férfi pincéjében. Kellemetlenül a nyakához kapott, néha még érezte a nyakörvet ami mindig fojtogatta.
- Felfüggeszt, uram?-kérdezte meg lesütött szemekkel, nem tudott rá nézni, képtelen volt. Az izmai megfeszültek, az agya olyan volt mint egy vízzel telt szivacs.
- Nem-mondta, azonban a mondata itt még nem ért végett- Maga és a kattant bátyja a legjobbak, három hónapig mellőznünk kellett magát és valószínűleg maga sem óhajt szabadságra menni.
- Akkor?-emelte meg a fejét- Milyen döntést hozott?
- Társaságra van szüksége, aki természetesen nem a fivére, azt szeretném, ha párban dolgozna az egyik kollégájával.
- Kire gondolt?-tulajdonképpen ez nem is tűnt olyan szörnyűnek. Igaza volt Mr. Bryar-nek, a társaság fontos és egy csoportterápián ezt nem fogja megtanulni.
- Raymond Toro neve mond magának valamit?
Ingerülten megmarkolta a széket- Tessék?-kérdezte elhalt hangon- Ray? Az a Ray?!
- Csak nem valami probléma van vele, Michael?-vonta fel a szemöldökét.
- Ez nem fog működni, uram!-pattant fel fejet csóválva- Én és Ray...
- Raymond-nál nem ismerek megbízhatóbb embert és önként vállalkozott a feladatra
- Nem teheti ezt velem!-túrt bele a hajában- Mi van a többiekkel? Biztos van valaki más...Könyörgöm, csak Ray-t ne!
- Sajnálom, Michael, de a döntésem már végleges.
A gyomra kellemetlen bukfencet vetett, az ajkait összepréselte. Már az is nagy dolog, hogy Mr. Bryar nem függeszti fel. Ez lehetne az első lépés, megtanulni co-operálni a helyzetével. Vett egy nagy levegőt, bólintott.
- Rendben van, uram és köszönöm!
- Vigyázzon magára, Michael, kár lenne önt elveszteni.
Elhagyva a főnöke irodáját egy rémült arcú, sápadt férfi ugrott elé, aki megragadta az alkarját- Mikey! Kirúgott? Felfüggesztett? Mit mondott?
YOU ARE READING
Cake Spoon And Suicide || Vegyes Vágott
Random- Szuper spoileres mémek saját ficceimről és magamról - Fél kész fanfictionok (a helyesírás teljes hiányával) - Life updatek, akármit is jelentsen ez Trigger warning: Cake_Boy szokásos NSFW cuccai