Cake Spoon And Suicide || Vegyes Vágott

Rikey 'cuse I am sad again : D

Az iroda előtt állva, azon gondolkodott hogyan keveredett bele ebbe a szituációba. A történtek fényében, azon csodálkozott, hogy Mr. Bryar nem rúgta ki. Megengedett magának egy frusztrált sóhajt és a kilincset megmarkolva belépet a rendőrfőnök irodájába. A szakállas, szőke férfi az asztalánál ült, üdvözlés gyanánt az asztal előtti barnásvörös székre mutatott, hogy foglaljon helyett. Az ajtó csukást követően leült a férfival szemben. Az asztalon névtábla pihent, mellette egy ceruzatartó, benne tollakkal és egy kicsi usa zászlóval. Rá könyökölt az asztalra, kezeit összekulcsolta maga előtt.

- Mit kezdjek magával, Michael?-tette fel a kérdést.

- Uram, kérem, megtudom magyarázni-kezdte, de főnöke megemelte a kezét.

- Bele se kezdjen-rázta meg a fejét- Úgy gondolom, hogy elfogadó voltam és igyekeztem mindent magadni azok után, ami magával történt, de nem lehet ez a kibúvója ezúttal. Tudja mennyi idős volt a fiú akire rálőtt?

Zavarodottan megrázta a fejét. Fiú? Rálőtt egy gyerekre?

- Tizennégy, Michael, kibaszott tizennégy éves takonypóc!

- Uram én...

- Csend!-emelte meg a hangját- Hallottam a sztoriját és...megértem, ha megijedt, de lássuk be, hogy veszélyes magának egyedül dolgoznia.

Sóhaj hagyta el az ajkát. Valóban, amióta Lukasiewicz elrabolta nem volt önmaga. Mindig és mindenhol csak a veszélyt látni. Úgy érezte, hogy a férfi mindig figyeli és ismét át kell élnie ugyan azt. Három hosszú hónapot töltött a férfi pincéjében. Kellemetlenül a nyakához kapott, néha még érezte a nyakörvet ami mindig fojtogatta.

- Felfüggeszt, uram?-kérdezte meg lesütött szemekkel, nem tudott rá nézni, képtelen volt. Az izmai megfeszültek, az agya olyan volt mint egy vízzel telt szivacs.

- Nem-mondta, azonban a mondata itt még nem ért végett- Maga és a kattant bátyja a legjobbak, három hónapig mellőznünk kellett magát és valószínűleg maga sem óhajt szabadságra menni. 

- Akkor?-emelte meg a fejét- Milyen döntést hozott?

- Társaságra van szüksége, aki természetesen nem a fivére, azt szeretném, ha párban dolgozna az egyik kollégájával.

- Kire gondolt?-tulajdonképpen ez nem is tűnt olyan szörnyűnek. Igaza volt Mr. Bryar-nek, a társaság fontos és egy csoportterápián ezt nem fogja megtanulni.

- Raymond Toro neve mond magának valamit?

Ingerülten megmarkolta a széket- Tessék?-kérdezte elhalt hangon- Ray? Az a Ray?!

- Csak nem valami probléma van vele, Michael?-vonta fel a szemöldökét.

- Ez nem fog működni, uram!-pattant fel fejet csóválva- Én és Ray...

- Raymond-nál nem ismerek megbízhatóbb embert és önként vállalkozott a feladatra

- Nem teheti ezt velem!-túrt bele a hajában- Mi van a többiekkel? Biztos van valaki más...Könyörgöm, csak Ray-t ne!

- Sajnálom, Michael, de a döntésem már végleges.

A gyomra kellemetlen bukfencet vetett, az ajkait összepréselte. Már az is nagy dolog, hogy Mr. Bryar nem függeszti fel. Ez lehetne az első lépés, megtanulni co-operálni a helyzetével. Vett egy nagy levegőt, bólintott. 

- Rendben van, uram és köszönöm!

- Vigyázzon magára, Michael, kár lenne önt elveszteni.

Elhagyva a főnöke irodáját egy rémült arcú, sápadt férfi ugrott elé, aki megragadta az alkarját- Mikey! Kirúgott? Felfüggesztett? Mit mondott?