Vámpír a pasim! (JAVÍTÁS ALATT )(JIKOOK) (BEFEJEZETT)

🥀 4. Rész 🥀

Jimin prov

A hazavezető úton szószerint minden másodpercben hátra fordultam, félek olyan mintha valaki kővetne. Még két utca, végre. Sajnos ezt az örömöt azonnal eldobhattam, hangokat halottam. El bújtam falak mellet az árnyékban, vigyázzva ki néztem, hogy mi is történik. Szívemben meg állt az ütő, lábam gyökeret eresztett, szemeim kitágultak, kezem remegett szószerint nem tudtam levegőt venni. Láttam ahogy egy ismeretlen férfi kiszívja egy nő életétt. Az ismeretlen férfi száján láttam a vért mikor el vált tőle. Mi ez? Ez nem létezik? Ez nem történhetett meg, biztos csak kébzelödöm.

- Könyörgöm engedjen el! - könyörgött a nő.
- Félsz? - simogatta arcát. - Hidd el nincs mitől félned. Észre se fogod venni. - ahogy kimondta úgy harapott az ártatlan nő nyakába. Szinte éreztem nyakamon fogait. Terveztem hogy hazáig futva meg nem állok, már indultam volna csak kissé megcsúsztam. Szerencsére megtartottam az egyensúlyom de nem hang mentesen.
- Nocsak nocsak akad még jelentkező. - halottam a férfi hangját. Futásnak éredtem, olimpiát nyerhetem volna olyan sebességgel futottam. Aminek meg is lett az eredménye hazaértem és be csaptam az ajtót magam után. Még ki néztem az ablakból de nem láttam senkit.
- Baj van kicsim? - elém lépett anya.
- Se.. Semmi fáradt vagyok fél megyek a szobámba. - mondtam anyunak s már indultam is a szobámba. Les fel járkáltam a szobámba, s gondolkoztam ami az elöbb történt. Nem az nem lehet igaz. Vámpírok nem léteznek. De ezek szerint még is de hogy ezt nem értem ohh megörűlölk. Mi tévő legyek? Vacsiztam, letusoltam majd gondolkodtam a szobámba tovább. Szétvett az ideg, és a félelem, nem tudom hogy mi tévő legyek, hogy lenyugodjak, eszembe jutott hogy volt még régebben ki kölcsönözte egy régi könyvet ami a vámpírokrol szól így azt elö vettem és olvasni kezdtem. Ezt nem hiszem el a könyv legtöbb vérszívó vámpírókról szól. Leirja hogy régen falukat, szinte városokat gyilkoltak le majd arról is szóesik hogyan ölték meg akkoriban a vámpírokat. Azt hittem hogy mint a filmekben szíven szúrják karoval de nem, a vámpírokat egyféleképpen lehet megölni, kikell szakítani a szívét a mellkasából.

Álom

-Jimin ideje fel kellni. - lassan kinyitottam szemeim, szúrós fájdalmat éreztem a nyakamon. Kezemmel a fájdalom forássát simogattam, mi ez a nedvesség? Azt hittem izzadság de mégsem, ha nem vér. Anyára néztem aki nem is anya, jungkook.
- Mi.. Mit keresel itt?
- Inni, és élvezni az utolsó csepp véred. - ládtam szemfogait, lefogott majd belém mélyesztette.

Álom vége

- Neeeeeeee. - felriadtam, nyakamhoz kaptam, vérnek s fájdalomnak nyoma sincs. Ő sincs sehol. Kezeim remegnek, szívem ezerrel ver, nagyon valóságos volt. De miért álmodtam jungkookról? Talán ő is... Nem biztos hogy nem ő nem lehet vámpír.
- Anya muszály ma suliba mennem? - lesétáltam a konyhába.
- Igen! Bevigyelek?
- Igen! - vágtam rá rögtön.

Már a sulinál vagyunk, megvártam míg anyu elhajt a kocsival s csak akkor mentem be a suliba. A tanár előtt értem be.
- Jimiiiin. - szaladt felém tea majd a nyakamba ugrott. Még mindig sál van rajta. Lehet hogy le feküdt hoesokal, s ezért van rajta?
- Van valami baj? Mindig elöbb itt szoktál lenni.
- El aludtam. - mosolyogtam, így hihetőbb.
- Tea bármelyik pillanatban be jöhet a tanár, le kell pakolnom.
Amint eltávolodott tőlem leültem a helyemre, kipakoltam cuccaim és kezdetét vehette a tanulás.

Ebéd idöben szorosan tea mellet vagyok. Igaz ő inkább hoesokal ebédet volna csak közbe szóltam. Kettesben leültünk egy üres asztalhoz. Nagyban falatoztunk az ebédeinket.
- Azta, látom jungkook nem siete el a csajozás.
- Miről beszélsz? - hátrafordultam, és láttam hogy a suli legszebb lányával beszélget plusz az arcát simogatja. Mi ez az érzés? Legszívessebben bemosnék annak a csajnak de miért is? Pár percig beszélgettek mikor jungkook arcával közeledett felé és engem bámult szemeivel. A csókból sima arcra puszi lett. Nem értem magam miért bosszant ennyire hogy jungkook egy csajt puszilgat. De nagyon rossz érzés.