Ma megyünk vissza DR. Leehez. Fél hónapja is voltunk már a kórházba, a baba neme miatt, de akkor pont úgy feküdt hogy nem lehetett látni semmit. Már megint itt vagyunk a kórházba és várjuk, hogy be hívjanak. - Park Jimin. - hallom meg a nevem, egy vékony női hangtol. - Én vagyok. - mondtam. - Rendben jöjjönek. - Jónapot! A baba neme miatt jöttetek ha jól emlékszem? - kérdezte dr. Lee. - Igen. - mosolyogtam a dokira. - Jól van, feküdj fel arra az ágyra és....onnan már úgy is tudod mit kell csinálnod. - nevetett fel. Felhuztam a pólóm és már hozta is és már hozta is a doktor úr a krémet. Rákente a hasamra, egy kicsit megremegtem, mert még nem nagyon szoktam meg ezt a hideg érzést. Megfogta a ketyeréjét és elkezdte huzogatni a hasamon. Mit ne mondjak, elég szép nagy pocakom van már. Főleg amennyit eszek. Szerintem egy hadsereg nem eszik anyit mint én.
- Itt is van. Ha jól látom, már pedig nem szoktam tévedni. Lesz....egy kisfiatok. - nem is tudtam megszolalni, nagyon örülök neki, egyböl könnyek gyűltek a szemembe. Ahogy rá néztem a szerelmemre láttam, hogy ő is elmorzsolt egy két könnycseppet. Meg szorította a kezem és lehajolt egy csokért. Amit persze rögtön viszonoztam nem nagyon érdekelt, hogy mások is vannak a terembe. - Lesz egy gyönyörű kisfiunk. Olyan erős lesz mint én. - feszített be jungkook. Válaszul csak kuncogtam. Annyira csodálatos ez az érzés, annyira boldog vagyok.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
~~ 5 hónap múlva ~~
A délutáni alvásból arra ébredtem, hogy eszméletlenül fáj a hasam. Kook most miért nincs melletem? Anyira fáj, hogy már a sírás kerülget. Valahogy szólnom kéne neki, de hogy? A francba! Miért nem tudok fejben üzeni? Megprobáltam felállni, de a hasamba érkező szúrás miat nem sikerült, csak felkiáltottam. - Áhh. - Kicsim, mi a baj? - jön be óvatosan kook, de ahogy meglát rögtön ide rohant hozám. - Mitörtént? Mi fáj? A hasad? - kérdezte. - Ig...igen....n...nagyonh....fáj..- éreztem hogy valami folyik. Lenéztem. - El folyt a magzatvíz! - kiáltottam fel. - Mi? - néz le kook sokkosan. - Mire vársz még? Vigyél már ki a kibaszot kocsihoz! Azt akkarod, hogy itt szüljek meg? - kiabáltam rá mérgesen. De nem kellet volna, mert csak jobban megfájdult a hasam. - Viszlek! Viszlek! - gyorsan felkapott mennyasszonyi pózba és szaladt le velem a lépcsőn. Be ültetett hátra nagy nehezen. - Siess! - mondtam idegesen. - Sietek, sietek. Lélegezz nagyokat. Mély levegő be és ki. - nézett rám a visszapillantó tükörből. - Drágám nem neked kell magad nyugtatnod! Hogy az a...áhh! - Jó ne káromkodj. Sietek. Mindjárt ott vagyunk. - Kicsit félek, na jó kit áltatok kibaszotúl be vagyok kakilva. Tudom, hogy nem halok bele meg ilyenek. De akkor is! Ha jól tudom császármetszésen fogok át essni.
- Meg jöttünk! - kiabált kook. - Valaki jöjjön a szerelmemnek megindult a szülése! - két köpenyes orvos rohant ki dr. Leevel. - Gyorsan hozzátok be. Legyen üres egy szülő szoba! A kisbaba már nagyon ki akkár bújni. - mondta a doktor úr.
