Vámpír a pasim! (JAVÍTÁS ALATT )(JIKOOK) (BEFEJEZETT)

🥀 5. Rész 🥀

Jimin prov

Anya nem tudott értem jönni, így egyedül indulok haza. Fél úton lehettem talán, lépésekett hallottam ami késztettet, hogy gyorsítsak a tempómon. Mentem, nem tudom merre csak előre, majd lefordultam folyton ezt cselekedtem mikor az ismeretlen személy a falnak lököt. Rá emeltem tekintetem ez ő akit tegnap láttam. Arca sápadt, alsó ajkát harapja, barna haja rendezetlenül kócos és szemei vörösbe borult. Most kifog nyírni egy vámpír?
- Mi a baj cica? - simogatta arcomat, ujjai nyaki artériámhoz kalandozott-érzem, hogy félsz, hidd el nincs mitől.
- Megőlsz?
-Igen, tudod éhes vagyok és szükségem van a vérre.
- Nem akarok meghallni.!
- A sors máshogy hozta. - pillanatok alatt előnötek fogai.
- Segitséééé. - végig sem tudtam mondani, le kevert nekem egy akkora pofont, hogy még az ágyam is felfordult volna.
- Hallgass. - vörös szemei tekintetembe fúródtak-szóval nem tudlak megszugerálni mi, így még finomabban falatózok-tarkómat megragadva kicsit elfordította, hogy jobban hozzámférhessen. Apa Anya szeretlek titeket. Szinte fogaival közeledett felém, viszont valaki hátulról megragadva kiszakította a szívét és eldobta. Jungkook? Sokkot kaptam az előttem fekvő halótt vámpír látva, majdnem meg haltam, jungkook? Kész ez túl sok egy napra.
- Soha tőbbé nem bánthat. - törölte kezét zsebkendővel. - Elvitte a cica a nyelved? A sokktól megmozdulni nem tudtam nem hogy beszélni.- Úgy tünik kissé sokkot kaptál.
A holttestet átlépve közeledett, ösztönösen hátráltam volna viszont a mögöttem lévő fal meggátólt benne.
- Félsz? - csak bólintottam. - Semmi baj itt vagyok. - szemei vörösbe borultak.
- Te.... Te... Is.. - nem bírtam végig mondani mivel szavam a vágott, de szerintem amúgy sem bírtam volna tovább mondani.
- Igen, én is vámpír vagyok. - újra édes barna szemeibe nézhetem.
- Ugye.. Ne.. Nem.. Bántasz?
- Ha bántani akartalak volna akkor már rég meg tehetem volna nem? - igaza van már rég megölhetett volna. Válaszként csak bólintottam. Attól még félek tőle.
- Gyere haza kísérlek.-ismét csak bólintottam. Az út elég csendesen telt én a cipőmet bámultam, míg jungkook a telefonját nézte. Nagyon sok kérdésem lenne hozzá, de nem merek hozzá szólni.

Haza értünk egy bő fél órás séta után. Most itt állunk a házunk kapujánál.
- Ömh.. Köszönöm. - lábuj hegyre álltam s nyomtam egy puszit az arcára nem tudom mi ütőtt belém, de ennyit meg érdemel végülis meg mentette az életem. Gyorsan be futottam a házba egyenesen a szobámba. El végeztem esti rutinom, meg írtam a házit, s már be bújtam a pihe puha ágyikomba. Jungkook egész végig rá tudok csak gondolni. Negyed óra aladt sikerült el aludnom.