🥀 9. Rész 🥀

2.1K 128 6

par EnikCsiks

par @EnikCsiks

Jimin prov

Nem tudom mennyi ideig voltam eszméletlen, de éreztem a szagokat és hallottam a hangokat. Testem alat puha dolog volt így gondolom hogy egy ágyban lehetek. Meg fogtam a homlokom és lassan felültem. Ez jungkook szobája. Azaz még mindig itt vagyok egy vámpír házába szobájába, ágyában remek. Óvatosan nyakamra fogtam majd megsimogatam. Lassan szálltam ki a kényelmes helyből. Szerencsére volt rajtam póló és alsó úgyhogy halkan az ajtóhoz osontam majd kinyitottam. A házban csend honolt és csak néhol volt felkapcsolva a villany. KB 6 óra lehet mivel ha az ablakon ki nézek akkor még csak most kezd fel jönni a nap. Szóval egy újabb estét töltöttem itt. Jungkook hol lehet. Bátortalanul de elindultam a konyhába. Mivel félek hát hogy ne félnék ha egy vámpíral vagyok egy házba. Mondjuk ha meg akkart volna ölni akkor lett volna már rá esélye. Nem? Szóval le mentem a konyhába mivel már éhes vagyok. Mikor le értem egy pohár vízet öntöttem magamnak. Le akartam rakni a poharat de hirtelen valaki fel csukta a villanyt mire annyira megijedtem hogy a pohár kieset a kezemből és a földre eset ami szilánkokra tört.

- Ne haragudj édesem nem akartalak megijeszteni. Mondta a velem szemben álló jungkook majd elém sietett és elkezte összeszedni a darabokat. Mikor is én még mindig sokkos álapodban álltam egyhelyben. Mivan? Édesem?

- Nem vagyok az édesed! - mondtam mikor is magamhoz tértem a sokktól. Válasz nem érkezett csak folytatta a szilánkok össze szedését majd mikor végzet kidobta a kukába. Elkezdett közeledni felém mire én automatikusan keztem hátrálni míg bele nem ütköztem a konyha pultba. Jungkook két kezét derekára csúsztata majd fülembe kezdet sutogni.

- De hogy nem jimin. Te se gondoltad komolyan hogy hagylak elmenni. Igaz? Nem te mától az enyém vagy. Csakis az enyém! - hangjától egész testem bizserget jó értelemben. Kijelentésére furcsa érzés támadt benem tetszet hogy azt mondta hogy az ővé vagyok sőt egy részem azt is akarta hogy az ővé legyek. De a józan eszem ellenkezett ezek az érzések ellen azt sugallta hogy félnem kell tőle s ettől egész testem remegni kezdett a félelemtől. Mivan ha megint bántani akkar? Sőt biztos bántani fog! Csak ki akar használni.

- Ju.....jungkook kérlek félek tőled. - mondtam remegő hangal. Erre a kijelentésemre jungkook meg szorította derekam mire felszisszentem mivel nem kis erővel szorított.
- Ne félj nem bántalak ígérem. Nem tudnák neked újra fájdalmat okozni.! - kielentésére fel emeltem fejem s bele néztem gyönyörü barna iriszeibe. Láttam jungkook szemébe a megbánást s mintha vágyat is tükrözne. Ekkor jungkook hirtelen ajkaimra tapadt mire a meglepödötségtől nem reagáltam semmit de egy idő után viszonoztam csokját. Elfeledtem jelenleg hogy félnem kellene tőle hogy egy vámpíral csokolozok most nem ez volt a fejembe hanem hogy jungkookal csokolozok mely elveszi az eszem teljesen. Azonnal elmélyiti a csókunkat, ahogy semmi féle ellenkezés nem tanúsítók, söt hevesen túrok a hajába rövidke ujjaimal, hogy elveszenek a fekete selymes tincsei között. Jungkook ekkor pozíciót vált a mancsaival, és átér fenekemre, amit a meglepődötsségtől apró nyögéssel jutalmazok. Teljesen elveszek a heves, szenvedélyes csókjába, és eszemben sincs leállintani őt, mert minden aggodalmam elhagyott, és csak az érzésre koncentrálok, amit ki vált belőlem és amire arra ösztönöz, hogy többet akarják belöle. Egyik kezemel még mindig fekete tincseit turom, míg másikkal a nyakát ölelem. Idöérzékem cserbenhagy, de talán hósszu percek is el múlnak míg csókoloztunk tudomást sem véve a külvilágról. Végűl levegöhiány miatt én szakitom meg csokunkat. Aztán kissé lihegve döntöm a homlokom övének.

- Agy egy kis időt. - kérem tőle mert igen is időre van szükségem, hogy tisztázni tudjam az érzéseim.
- Sok időm van! Úgy hogy várni fogok rád ha kell örökké is Park Jimin!

Meg hoztam a kövi részt dudom sokáig tartott úgyhogy sajnálom. De megprobálom gyorsabban hozni a részeket.! ❤️😘