Vámpír a pasim! (JAVÍTÁS ALATT )(JIKOOK) (BEFEJEZETT)

🥀 12. Rész 🥀

Jimin prov

Kookal már két hónapja vagyunk együtt. Ha lehet mégjobban beleszeretem. Közelebb kerültünk egymáshoz, jobban megismertük egymást. Ki derült, hogy nagyon sok mindenben hasonlítunk. De most csak úgy séltálgatok a városba mivel összevesztünk. Már arra sem emlékszem, hogy min vesztünk össze olyan lényegtelen. Csak mentem és mentem és gondolkodtam. Rohadt rossz, hogy összevesztünk ez az első ilyen komolyabb vitánk. Már most hilyányzol.! Egyszer csak megéreztem az arcomon valami hideget. De jó, elkezdett esni az eső! És ezt most nem ironikusan mondtam. Imádtam mindig is az esőben sétálni. Olyankor a könnyeimet elmossák az eső cseppek. Így sétáltam tovább az esőben. Mikor feleszméltem körül néztem. Megijedtem. Nem tudtam, hogy merre vagyok. A közelben volt egy síkátor és volt egy olyan rész ahova nem eshetett be az eső így oda álltam, hogy felmérjem a helyzetet. Szóval fogalmam sincs merre vagyok, bőrig áztam, hilyányzik jungkook, és haza akarok menni hozá bocsánatot kérni hozá bújni, érezni akarom ahogy a biztonságot adó karjai közé zár. Francba jimin! Miért vagy ilyen hülye? Egy ideig még itt álltam és szidtam magam, aztán elkezdtem gondolkodni merre is kéne mennem. Mikor is láttam, hogy 3 férfi közeledik felém. Nem érdekelt merre megyek de elindultam. Egyre gyorsabban mentem, a végére már futottam, de még mindig követek. Éreztem, hogy valaki megfogja a karomat és vissza ránt. 3 felnőtt férfi volt az akik nem hiszem hogy jozanok lennének. Elrángatak egy közeli síkátorig.

- Szia cica!

- Miért futottál el?

- Ez nem szép dolog. - mondták. Én megprobáltam kiszabadulni. Rudosodtam, kapáloztam és kiabáltam, de nem ért semmit. Végülis késő este a sötétben és esőben ki az a hülye, hogy sétáljon egy hülye vitta miatt? Nyilván senki, csak a hülye Park Jimin!

- Maradj nyugton! Ne kiabálj! Úgy sem hall senki! - mondta az egyik majd széttépte a felsőmet. Síkitoztam mint egy lány. Kiabáltam és sírtam. Mind hiába. Nem hallotta meg senki. Tudtam mit akarnak de azt nem.....nem tehetik. Nem akarom! Nem és nem.! Egyszer csak az egyik felkiáltott. Mert megrugtam.

- Áh a hülye ribanc megrúgott!
- Engedjetek! - mondta majd megpofozott úgy hogy elestem. A földről néztem fel rájuk félelemmel teli szemekkel. Már nem tudtam kiabálni csak sutogni "segíts jungkook". Ezután minden lelasult körülöttem. Az ütések, a sírás, a fájdalom. Ütek, rúgtak ahogy csak értek. Az egyik férfi bele markolt a hajamba majd miután szembe köppöt a betonba csapta a fejem, mitél szédültem, borzasztón fájt. A földön feküdtem. Alig bírtam nyitva tartani a szemem. Már épp a nadrágomat szedték volna le mikor is az egyik eltünt. A másik kettő csodálkozva nézték, hogy hova tünt. Hirtelen lepotyant az égből holtan. Mi a....? A másik kettő is így végezte.

Megpillantottam az én hősöm jungkook volt az. Tiszta vér volt, szemei  vörösek voltak mi tele volt dühvel. Odajött hozám s rám terítette a kabátját. Csak most veszem észre mennyire is fázom.

- Jungkookh.. - csak ennyit tudtam mondani neki mivel minden elsötétült.

Hát sziasztok. Tudom jó sokáig nem volt rész, de most már minden nap hozom az újabb részeket, lehet ketött is majd még meg lássuk. Remélem tetszik!? Puszi. 😘😘