Egy Valóra Vált Álom (BTS f.f)

Érzékeny lélek.

Másnap reggel próbára mentünk, majd a próba után a rendőrségre terveztem menni. Nagyon rossz kedvem volt. Lehet nem is csoda.
A kulisszába Tina rettegett a csóktól.
A mi jelenetünk után ők következtek.
Fel ment a színpadra és kezdetét vette az új élet ismét.
-Tudod, sokat gondolkodtam rajta és lehet igazad van... - Közölte Gréta.
-Mivel kapcsolatban?
-Meg sem próbáltam... tudod...
-És meg akarod?
Gréta elkezdett közeledni Tinához, majd lassan megcsókólta.
-Ez válaszol a kérdésedre?
Majd újra csókba kezdtek. Pár percig smárolás folyt köztük, míg El megállította.
-Nagyon jó! Következő....
A próba után Nickkel, Ádámmal meg Tinával mentem a rendőrségre, ahol még két nő volt az elraboltak közül.
-Szia, te vagy a tegnapi lány, ugye? - Kérdezte az egyik lány.
-Igen... - Válaszoltam lehangoltan.
-Nagy szerencsénk volt veled meg a barátoddal. Hónapok óta foglyok voltunk és azért voltunk a kamionban, mert el akart adni. Megint. - Sorolta a nő.
-Förtelmes...
-Amúgy a nevem Jane! - Nyújtotta a nő a kezét.
-Bella vagyok. - Kezeltem le vele.
-A padon ülő lány meg Sofia. Ő már egy éve fogoly.
-Tényleg? Nem keresték?
-Halottnak nyilvánították, ahogy minket is akartak.
Nagyon rossz lehetett ennyi ideig fogoly lenni... én alig bírtam ki azt a pár órát. Csodáltam, azt a nőt.
Sofia fel állt, majd felénk jött és megölelt. Könnyezni kezdett és sírva megszólalt:
-Köszönöm.
-Ne nekem köszönd, Nick nélkül én sem jutottam volna ki.
Sofia Nickre nézett, majd megköszönte. Nick bólintott egyet mosolyogva, majd a nő letörölte könnyeit.
Egy rendőr eljött hozzánk, majd megkérdezte mivel segíthet. Elmondtuk neki látogatásunk okát, majd mindhármunkat bevezetett egy teremben Nickel együtt.
Elmeséltük a történteket, majd a rendőr a következőt mondta:
-Mivel azt mondtátok évek óta ilyenekkel foglalkozik megeshet, hogy nem önök voltak az egyetlen foglyok, valamint valahova elrejtett több nőt, vagy épp eladás alatt vannak. Ha bármi információval rendelkeznek ami segíthet az ügyben, kérem közöljék velünk.
-Szeretett erőszak közben beszélni telefonon a vevőkkel. Annyit tudok, hogy hol folyt néhány üzlet. - Nézett a padlóba Sofia.
-Hasznosak lehetnek az ilyen fajta információk.
-Nem emlékszem mindegyikre... viszont az egyiket többször említette. Az elhagyatott árvaház.
-Értem, más helyt említett?
-Az elhagyott Autó cég.
-Hmm... Elhagyatott helyeken vitte véghez az üzleteket. Dátumot esetleg tudna mondani?
Sofia megrázta a fejét, hogy nem.
-Rendben. Köszönöm a jelenlétüket! További szép napot.
Kimentünk a teremből, majd ideje volt szétválnunk.
-Bella!? - Szólt Jane hátulról.
-Igen?
-Esetleg elmehetnénk kávézni egy nap? Jó lenne lenyugodni ezzel az egésszel.
-Persze.
-Megkaphatom a számodat?
-Természetesen.
Leadtam a telefonszámomat, majd a barátaimmal hazamentünk.
Az úton elmeséltem a beszélgetést a teremből.
Hazaérve egyenesen a szobámra menten, bezártam az ajtót, majd az ablak melletti kanapé féleséghez  mentem. Leültem az ablakon kinézve, majd a könnyek kezdtek csordulni. Magamhoz vettem a párnát, majd ölelni kezdtem. Szorosan. Mintha az a párna lenne az a barát akire szükségem lenne. Soha sem éreztem ennyire gyengének magam. Legszívesebben kitörtem volna ököllel az ablakot, de nem javított volna a helyzeten.
Kopogtattak az ajtón, de nem nyitottam ki. Nem volt elég erőm szembeállni bárkivel is abban a pillanatban. A kopogások nem álltak le és hallottam a nevem szólítását az ajtó másik oldalán.
Közeledni kezdtem az ajtóhoz.
-Bocsi, nem érzem jól magam, le pihenek. - Szóltam be.
-Bella, kérlek, tudom, hogy fáj és ezért veled akarok lenni. - Szólt az ajtó másik oldalán Ádám.
- Bocsi... - Majd háttal az ajtónak lecsúsztam, nekidőltem, majd sírni kezdtem. A térdemre tettem a fejem, majd csendben ültem a sötétben.
Ádám továbbra is kopogott, de nem kapott választ.
-Tudom, hogy nehéz, de nehezeken még mentél keresztül és még menni fogsz, viszont egyedül nehéz. Kérlek, engedj be.
Nem szóltam semmit, csak lassan felálltam, majd kinyitottam az ajtót. Ádám abban a percben szorosan megölelt. Egy jó ideig így álltunk, majd mondja:
-Most biztonságban vagy, minden rendben lesz, hol a mosolyod? Ezt akarod majd BTS-nek megmutatni?
Kihúzott belőlem egy mosolyt, majd megtöröltem a szememet.
-Na látod, a gyönyörű szemeid sokkal szebbek vidáman. - Majd megcsókolt.
-Köszönöm... - Mondtam halkan.
-Ugyan már, gondolj a szépre, egy oly régi álmod be fog teljesülni pár napon belül. Aztán el ne szaladj velük. - Nevetett, amire én is enyhén kacagtam.
-Ki idegesítene fel, ha elmennék? - mosolyogtam.
Együtt aludtunk el pár óra beszélgetés után.
Reggel arra ébredtem, hogy Ádám nem volt mellettem.
Lementem a konyhába és Ádám mindenkinek reggelit főzött.
-Mi alkalomból kapjuk ezt Ádámcsutka? - Kérdezte Nick.
-Hát Nike cipő, kedvem volt főzni és gondoltam: Miért ne? - Válaszolt Ádám.
-A kaját nem utasítjuk el. - Majd az asztalhoz ült.
-Jó reggelt, kicsim. - Puszilt homlokon Ádám.
-Jó reggelt! - Válaszoltam, majd az asztalhoz ültem.
A reggeli tükörtojás volt zöldségekkel. Igen nagy szakács van a háznál:).
Reggeliztem, megköszöntem, megcsókoltam Ádámot, majd felmentem az interneten smink példákat nézve, mert még három nap, és itt a koncert. Már most izgatott voltam. Lehet nem lesz nagy dolog. Lehet az lesz az első és utolsó találkozás, de minden esetre nagyon várom. A mai munka délutánra lett halasztva, mert akkor már be kell mutassuk a szerepünket egy igazi közönség előtt. Ezért is izgatott voltam, hisz ha ők elfogadják lehet, hogy átmegyünk a kihíváson egyből. Vajon, ha elutasítanak buktunk? Remélem nem bukunk ilyen könnyen.  Szuper, most azért parázok, hogy ettől is elbukhatjuk.
Míg elvoltam veszve gondolataimban Tina beront a szobámba, becsapja az ajtót majd hadarni kezd:
-El sem, hogy sikerült és még jobb lett, mint gondoltam volna, talán túl jó, vagy talán túl hosszú, vagy túl rövid, talán túl valódi, vagy túl eljátszott.
-Szia neked is. - Nevettem fel.
-Jólvan Bella csá, most mond el a véleményed a tegnapi csókunkról.
-Őszintén majdnem azt hittem, hogy tényleg együtt vagytok.
-Komolyan?? De ez fantasztikus, azt jelenti, jól játszottuk el és hihető volt. Szerinted volt elég jó El stílusához? Vagy a kis Izáéhoz?
-Szerintem a kis Iza még túl kicsi ehez.
-Dehogy kicsi, mingyárt magasabb, mint te.
-Én legalább kijártam az előkészítőt :). - Nevettem fel.
-De nem én akartam így...
-De nem is a kis Iza számít.
-Igaz, El számít.