Egy Valóra Vált Álom (BTS f.f)

Otthon, édes otthon.

Az állomásba értünk, majd vettünk egy egy kávét. A vonatot várva elbeszélgettünk. Volt egy srác aki oda-vissza sétált előtűnt vagy ötször. Gondoltam valamiért ideges lehetett.

Még pár perc volt a felszállásig, tehát már kezdtünk a vonathoz közeledni. Felmentünk egy vagonban, majd megkerestük a helyünket. Elég hosszú út várt ránk. Beültünk a kabinban, majd felettük a csomagokat. A vonatban az ablak alatt egy kis hangszóró volt, amelyben a rádió halasztódott.
Rádió:
-Folytatnánk tehát az interjút a BigHit új színészével, Cece Robinson. Ez a név az internet minden részén ismert lett. - Mondta a bemondó.
Ezt a nevet nem szerettem volna hallani, viszont mindenhol jelen volt. Rajtunk kívül még három személy volt a kabinban, akik ennek hallatán elkezdtek beszélni a témáról.
-Olyan kurvásan néz ki, hogy szerintem pofán csapta Pablot a mellével és kész, nyert. - Panaszkodott a középső.
Nem néztem oda, a telefonomat figyeltem zenét téve a fülesen, minden utazásban így szoktam, másképp rosszul lennék a járművekben. Ez eltereli a figyelmem. Nem néztem oda, de a szemem sarkával láttam, hogy az ablak felüli lány diszkréten felém mutatott a fejével. Nem akartam szólni, nem láttam értelmét, folytattam amit elkezdtem, eljátszva, hogy nem halottam.
-Szerinted ő az?
-Tuti, mindene olyan. Félig vörös a haja, az arca, a magassága, mindene. - Suttogta a középső az ajtó felülinek.
-Szólj már hozzá. - Buzdította az ajtó felüli az ablak felülit.
-Miért én?
-Te vagy legközelebb.
-Nem fogok.
Ádám nagyon élvezte a helyzetet, próbálta vissza  fogni a röhögését, viszont elég nehéz volt.
-Gyere már, Dia, nem öl meg. - Szólt a középső.
-Akkor szólj te.
-Jólvan már beszari tyúkok. - Szólt az ajtó felüli, majd felállt, majd megérintette a térdem.
Levettem a fülest, majd rá néztem.
-Igen? - Kérdeztem.
-Te... mármint a neved, mármint tudod, BTS meg verseny, rádió meg na... - Dadogta a srác.
-Óh, mi bátor lovasunk. - Nézett rá Dia.
-Te vagy Bella, ugye? - Folytatta Dia.
-Uhm, Igen.
-Mondtam!!! - Dicsekedett a középső.
-Uram Isten, csinálhatunk egy képet? - Vette elő a telefonját Dia.
-Persze... -Válaszoltam.
-Az én nevem Dia, ő pedig Max és Terence. - Mutatott a fiúkra.
-Örvendek. - Mosolyogtam rájuk.
-Majd a leszállásnál csináljuk a képet. - Közöltem velük.
-Jó, persze, rendben. - Dőlt hátra Dia.
Vissza tettem a fülest, majd figyelmemet az ablak után levő kilátásra fordítottam. Ádám elaludt, mindig alszik járművekben, ha nem vezet. Olyan aranyos. Nem igazán tudtam aludni, el voltam szédülve a zene meg a táj által. A többi utas még mindig beszélgettek felém mutatva, vagy Ádámra egy darabig, viszont nem igazán érdekelt. Csak egy akartam lenni a zenével. Így az igazi utazni számomra. Végül el sikerült aludnom, legalább lesz energiám Nickhez. Na meg Tina hatalmas híréhez.

Pár óra után arra keltem, hogy Dia kelteget. Kicsit riadtan, de fel keltem.
Dia közölte velem, hogy ők nemsokára le szállnak. Megcsináltuk a kabinban a képeket, majd megöleltek és elmentek. Ádám végig aludt. Ilyenkor egy földrengés sem ébresztené fel.

Láttam, hogy még négy óra hossza van a leszállásig. Most esett le, hogy körülbelül öt órát aludhattam.
Még simán aludtam volna pár órát, viszont inkább ébren maradtam. Mindig bennem van a félelem, hogy elalszok.

Néztem a tájat a fülessel csatlakoztatva. Egy darabig már csak egy öreg asszony volt velünk a kabinban.
A fák csak szaladtak el a vonat mellett, mintha ott sem lennének.
Akarva, akaratlanul elaludtam.

Ez időben otthon minden rendben volt. Tina épp reggelit készített.
A többiek még aludtak.
Dávid lejött a lépcsőn kicsit kómásan dörgölve a szemét.
-Jó reggelt, kincsem. - Puszilta meg Dávid.
-Jó reggelt, hercegnő. - Válaszolt Tina.
-Bellától szoktad meg, ugye? - Nevetett.
-Nyilván. - Mosolygott miközben öntötte a kávét.
-Ma jönnek haza? - Kérdezte Dávid, majd kortyolta a kávét.
-Igen. - Ült le Tina.
-Szerintem Bella meg fogja ölni Laurát. - Nevetett Dávid.
-Az biztos, csak lássa meg, hogy az Ádámtól kapott ruháját tintával kente össze. - Nevetett Tina is.
-Ugyan már, Ideges lesz egy darabig aztán elfelejti, vagy időnként kiszúrja a szemét vele. - Szólt Gréta miközben jött le a lépcsőről, majd öntött magának kávét.
-A legjobb esetben. - Mondta Tina, majd ismét kortyolt egyet a kávéba.
-Nem fogja észre venni. - Jött le Laura is.
-Vettem egy ugyan olyat. - Ült le az asztalhoz.
-Hiába, nincs benne az Ádám bűz. - Nevetett hátulról Nick.
-Majd pont Bella nekiáll szaglászni. - Görgette szemét Laura.
-Elég állat ahoz. - Nevetett Nick.