Train Ride (Jikook FF) Befejezett

Epilógus

Egy utolsó pillantást vetett Jungkookra, és végigsimított utoljára a puha, édes arcán.

- Akkor én megyek. - mondta Jimin.

- Vigyázz magadra. - lépett ki fájó szívvel a kabinból.

Nem kérték el egymás elérhetőségeit, tudták, ez ennyi volt. A múlt végleges lezárása történt meg az elmúlt két napban. Megállt az egyik ajtónál, ahol majd le tud szállni és mikor ez megtörtént a vonat ablakával szemben ácsorgott. Szerette volna követni szemeivel, ahogyan a személy akit mindennél jobban szeret végleg kilép az életéből. Egymás szemeibe néztek, aztán a vonat elindult, a fiatalabb még kikiáltott az ablakon.

- Min. - hallatszott az olyan rég nem használt becenév.

- Kook. - ejtette ki a másik nevét, pont olyan hangsúlyban, hogy pontosan hallható legyen amit mond. Amikor a vonat végleg eltűnt látóteréből csak úgy potyogtak a könnyei. Megállíthatatlanul folytak, nem is próbálta meg letörölni őket, hiszen úgy is pillanatokon belül újabb adag érkezett volna. Pár perc ácsorgás után a hidegben végül elindult. Képtelen lett volna hazamenni, ezért csak sétált a hidegben, és csak akkor vette észre, hogy a másik sálja ott díszeleg a nyakában. Pocsékul érezte magát, el nem tudta volna mondani mennyire. Nem csak a másikat törte össze ismét, de ő maga is megsemmisült. Végül délután tévedt haza, nem találta otthon menyasszonyát, de nem bánta. Feltöltötte telefonját és egyből keresni kezdte a számot amit a vonaton hallgattak Jungkookkal. Kellett neki valami, amibe tud kapaszkodni, jelenleg pedig ez a zene volt az és a sál amiből áradt Kook nyugtató illata. Könnyei újra utat törtek maguknak, szerette volna azt hinni, minden rendben. De most rohadtul nem volt képes magát álomvilágba ringatni. Remélte, hogy a magasabb most nincs olyan állapotban mint ő. Inkább Jimin akart szenvedni, át akarta venni az összes fájdalmát a másiknak, hiszen úgy volt vele megérdemli. Most rajta a sor, hogy szenvedjen, nem akarta elképzelni az újabb hegeket az ő pici szerelme karján.

Jimin csak haragudott a világra, magára és Jungkook szüleire. Valószínűleg minden máshogy alakul, ha akkor támogatják őket és ő pedig nem hagyja magára a fiatalabbat. Nem tudta mihez kezdjen magával az elmúlt napok miatt, egy hatalmas lyuk volt a szívében amit csak Kook tudott volna pótolni. A menyasszonyával szakítson? Nem tudna úgy tenni, mintha mi sem történt volna, jelenleg nem is akart erre gondolni. Kisétált a konyhába és egy üveg vodkával kiült a teraszra a sállal a nyakában. Legkisebb gondja volt most, hogy talán felfázik. El alakarta terelni a figyelmét, mindegy hogyan, csak egy kis időre menekülni akart. És hiába fájt beismernie ezen alkalommal ő tényleg elmenekült. Félt szembenézni a múltjával és a sorssal. De jelen pillanatban csak arra gondolt, mennyire magához ölelné őt.
Jiminnek talán ez járt amiért nem tartott ki szerelme melett és így kapja vissza a dolgot. Az alkohol elfogyasztása után elátkozta magát, amiért nem kérte el Jungkook számát mert akkor most biztosan felhívná. Már sötét volt kint amikor menyasszonya betoppant az ajtón.

- Hát te? Vagy ezerszer hívtalak, aggódtam érted. Legalább vissza hívhattál volna. - mondta a lány, Jiminnek aki háttal ült neki.

- Hallasz? Gyere be mert megfázol, egyébként miért ülsz kint? - kérdezősködött tovább. A férfi nehezen felkelt, majd bebotorkált a házba és megtörten a lány szemeibe nézett.

- Te ittál? Mi történt veled drágám? - sietett oda párjához. Jimin képtelen volt megszólalni, csak erőtlenül magához ölelte a lányt. Az ő szemei nem csillogtak úgy, és az illata sem volt nyugtató számára. A francba is ő nem Jungkook! Rosszul kéne éreznie magát, amiért megcsalta menyasszonyát de ő egyedül csak hiányt és fájdalmat érez.

- Valami baj van? - simogatta nyugtatóan a lány a hátát.

- A múltam. - nyögte ki forgó nyelvvel. Értékelte a másik erőlködését de többet nem tudna a szemeibe nézni, megcsókolni pedig még annyira sem. Biztos volt benne, hogy ennek véget vet de nem ma, ahoz túlságosan kimerült és részeg.

Ezután Jimin összeszedte minden bátorságát és másnap szakított a lánnyal majd elköltözött. Magányra volt szüksége, rendbe szerette volna tenni az életét. Szabadságot is vett ki, de amiben jelenleg biztos volt, hogy soha többet nem ül vonatra, helyette autóval jár majd. A másik pedig, hogy Jungkook örökre hiányozni fog neki. Tudta, az űrt a szívében amit eddig próbált kitölteni, többet nem fogja tudni pótolni senkivel, és már nem is akarta.

Vége.