Train Ride (Jikook FF) Befejezett

Első

Jimin már fél órája utazott, igyekezett jól felkészülni a megbeszélésre, közben laptopján nézegette amit főnöke küldött neki. Nem foglalkozott a külvilággal, néha kipillantott az ablakon és csak az elsuhanó fehér tájat látta, ami miatt kirázta a hideg és még közelebb húzódott a pici radiátorhoz ami a lábánál pihent. Tekintete utazó társára tévedt aki végignézte ezt az apró jelenetet, ami miatt egy mosoly kúszott ajkaira.

Jimin csak zavartan elkapta tekintetét és feljebb vette a hangerőt telefonján. Úgy érezte mindent átnézett ezért kikapcsolta laptopját és lecsukta annak tetejét, ami talán kicsit hangosabbra sikerült mint kellett volna, mert a vele szemben ülő hirtelen kinyitotta eddig csukott szemeit. Öszeszedte iratait, amiket a készülék tetején kocogtatott le, hogy rendesen álljanak, majd mindent visszapakolt táskájába és maga mellé tette azt. Telefonját vette kezébe, amin keresett egy új számot, és válaszolt pár üzenetre, amikor is egy fehér lap került telefonja felé, ezzel eltakarva a képernyőt. Jimin zavartan nézett a fiúra aki a lapot tartotta, de kihúzta egyik füléből a fülhallgatót és kíváncsian nézett társára.

- Az előbb elejtetted. - mondta kedvesen, mire a férfi egy aprót csapott homlokára hogy, hogy lehet ilyen ügyetlen és megköszönve tette a lapot a többi közé.

- Ugyan. - legyintett a fiú. Hangjára, Jiminnek le kellett hunynia pilláit egy percre ugyanis kirázta a  fiú lágy mégis mély hangjától a hideg. Nem értette, mi volt ez és miért reagált így, de hamar rendezte vonásait. És egyik kezével inkább el is takarta arcát, úgy folytatta telefonja bámulását. Érezte magán a fiú égető pillantásait de próbált nem foglalkozni vele. Már nem is kötötte le se a zene, se a telefonja és az elsuhanó táj sem. Ránézett a fiúra, aki fekete kapucnija alól, szintén bedugott fülekkel leste Jimin minden egyes apró mozdulatát egy aranyos mosollyal az arcán. Nem értette miért nézi őt, de úgy érezte neki is rajta kell tartania szemeit az idegen fiún, aki megnyalta ajkait ezért az ő tekintete levándorolt az idegen szájára, amire hamar visszakúszott az a kis mosoly.

- Ismerlek esetleg? - törte meg végül a csendet, de a fiú csak nemlegesen kezdte rázni fejét.
- Akkor van rajtam valami? - kérdezte az idegent, mire megint nemleges fejrázást kapott.
- Hát? - érdeklődött tovább.

- Csak nagyon ismerős vagy. - méregette őt tovább a kabinban lévő.

- Értem. - tudta le ennyivel. Nem tudta mit kéne mondania, hiszen nem is ismeri, akkor miért beszélgessen vele. Már dugta volna vissza a fülhallgatót amikor az idegen megszólalt.

- Merre tartasz? - kérdezte.

- Nem hiszem, hogy el kéne mondanom. - felelte, mire egy csalódott tekintetet kapott. Felsóhajtott mert emiatt most rosszul érezte magát.
- Egy üzleti megbeszélésem lesz. - adta végül az ismeretlen tudtára.
- Te? - kérdezett vissza.

- Nincs úticélom. - felelte halkan.

- Akkor csak úgy ülsz itt és mész valamerre? - kérdezett vissza hitetlenkedve.

- Valahogy úgy. - húzta jobban fejére fekete kapucniját. Jimin nem értette ez miért jó, helyette otthon is lehetne. Nem kérdezett rá a dolgokra, úgy gondolta nem az ő dolga, ha pedig az idegen nem kötötte az orrára ő nem fog erőszakoskodni.

- Mennyit mész még? - húzta ki ő is a fülhallgatóját.

- Másfél órát.-nézett órájára Jimin.
Nem kérdezett vissza, gondolta a másik úgy is végállomásig megy.

- Egyébként Jungkook vagyok. - nyújtotta kezét. Nagyon ismerősen csengett ez a név, de ezzel sem foglalkozott csupán a véletlenre bízta a dolgot.

- Jimin. - rázta meg Jungkook kezét. Mire a fiú felkapta fejét.

- Hány éves vagy? - kérdezte.

- Huszonhat, te?

- Huszonöt. - válaszolta a most már kicsit sem idegennek tűnő.
Ezután beállt közéjük a kínos csend, mindketten el voltak foglalva saját magukkal és az emlékekkel amik mindkettejük elméjét hirtelen borította be.