Train Ride (Jikook FF) Befejezett

Hatodik

Egymás közelsége miatt mindketten úgy aludtak aznap este mint a bunda. Nem érdekelte őket semmi és senki. Most nem voltak szülők sem, akik megmondhatták volna mit kell tenniük. Csak egyszerűen élvezték egymás társaságát. Reggel pedig kipihenve ébredtek. Nem hozták szóba a tegnap estét, nem tudtak volna mit hozzá fűzni. Elraktározták magukban, mint egy szép emlék. Felöltöztek és elindultak a vonathoz, de előtte még beültek reggelizni mert mindketten farkas éhesek voltak aznap reggel.

- Most haza mész? - érdeklődött a fiatalabb.

- Igen, pont úgy ahogyan te is. - felelte.

- Értem. - zárta le ennyivel.
Tudta, hogy megint csalódást okozott, de mi mást tehetne? Nem helyes amit tettek a múlt éjjel. Tisztában volt vele, megint elszúrta. Jimin kifizette a reggelijüket, majd felöltözve folytatták útjukat az állomás felé. Megint ketten ültek egy kabinba, de most egymás mellé. Zenét hallgattak, a fülhallgató egyik fele Jimin fülében volt, míg másik fele Jungkookéban. A fiatalabb félénken oda csúsztatta kezét a másikéba, aki hagyta. Nem húzódott el helyette csak megszorította Kook kezét. Tényleg semmit sem változott, ugyan olyan félénk és édes maradt.

- Kérlek ne hibáztasd magad. - suttogta a magasabbiknak.
- Engem okolj mindenért. Te nem tehetsz semmiről, soha nem a te hibád volt az amit én és a szüleid tettünk. Sajnálom, hogy nem voltam ott neked amikor szükséged lett volna rám, és azt is, hogy ennyire önző, rossz ember vagyok. Te tényleg csodálatos ember vagy Jungkook, nálam mindig is jobbat érdemeltél volna. Tudnod kell, hogy azóta a nap óta utálom magam, amiért nem lettem volna képes meghalni érted.-simított kézfejére.

Azt már nem akarta hozzáfűzni, hogy véleménye szerint már késő ezt rendbe hozni. Tovább lépett és csak remélni tudta, Jungkook is ezt teszi majd. Jimin laptopja és telefonja is lemerült még tegnap délután, ezért előre félt mit kap ezért otthon. Jelenleg nem is érdekelte, az egyetlen ami most kitöltötte elméjét az Jungkook volt. Az egész lénye, Jungkooknak. A haja, szeme, puha ajkai és illata.

- Nekem nem kellett jobb, soha nem is fog jobb kelleni. Sajnálom de nem tudlak téged hibáztatni. Te csak élted az életed, nem tehetsz róla, hogy úgy döntöttél én nem leszek része annak.
Úgy dolgoztam fel ezt ahogyan tudtam, ezzel már ne foglalkozz. A lényeg, hogy te boldog vagy. - felelte a fiatalabb.

Jimin szörnyen érezte magát, hogy lehetett ekkora szemétláda, hogy egy ilyen ártatlan és tiszta szívű fiút magára hagy? Csak most látta be, hogy tizenhat évesen élete legnagyobb hibáját követte el, és ezen a tényen már nem fog tudni változtatni. Ő sem boldog most, sőt. Olyan rosszul érzi magát, hogy gombóc keletkezett a torkában amit igyekszik ott is tartani. Nem sírhat, nincs joga sírni, nem ő ment tönkre lelkileg, hanem ő tett tönkre mást, ezt a hegek is bizonyítják Kook karján. De ezek semmik ahoz képest, amik a szívén vannak. Próbálta elterelni a figyelmét, ezért inkább az elsuhanó fehér tájra koncentrált. Rendesen megnehezítette dolgát a magasabb közelsége és az ahogyan egyre közelebb bújt hozzá.

Tudta, hogy nem lenne szabad, de Jungkook álla alá nyúlt, aki a telefonját bújta, fekete kapucnijával a fején. Maga felé fordította a fejét és minden erejét összeszedve nyomta ajkait a fiatalabb szájára. Éreztetni akarta mennyire fontos neki, és ezt így fejezte ki, miközben simogatta a másik arcát. Jungkook maga volt a tökéletesség de nem csak neki, hanem mindenkinek akinek valaha is köze volt a fiúhoz. Imádta mindenét de legfőképpen a személyiséget és a puha száját, a szemeiről nem is beszélve. Belegondolva tényleg nem tudott egy dolgot kiemelni. Mikor elvált tőle, nem tudott a szemébe nézni ezért a vállára hajtotta fejét, tovább hallgatva a halk zenét. Hamarosan le kell szállnia, bármennyire nem akart, ezt kellett tennie. Így hát kihúzta a fülhallgatót, és össze pakolta cuccait, majd leakasztotta kabátját a kabinban lévő fogasról és várta a következő megállót, ahol le kell szállnia. Ez az állomás egy jó időre megint megváltoztatta az életét. Hosszú idő után megint találkozott a fiúval akiért mostmár meghalna, de túl késő.