Mermaid - Sellő

1.rész

Íme az új minikönyvem! A történetet, a fenti videó ihlette részben. ^^ Remélem tetszeni fog, és sikerült valami színvonalasat alkotnom. Jó olvasást!
U.I.: Lehet, hogy nem lesz tiszta a környezet (mármint kinézet ügyileg mert egy szeméttelepen játszódik), de igyekeztem megfogalmazni a bennem kialakult képet.

  A magányt sokszor nem az váltja ki egy embernél, hogy egyedül van, hanem, hogy senki nem foglalkozik vele. Én se vagyok teljesen egyedül, még sincs akivel beszélni tudnék. Aki megérti a nyelvemet, akivel el tudok beszélgetni. Nincs senki. Csak néha az átutazó madarak, a szemét és a szintén itt ragadt tengeri állatok. Ők is egyre kevesebben vannak. Egyre több élőt ragadnak el, s egyre több élettelent adnak cserébe. Megéri ez nekünk? A legkevésbé sem.
   Mint mindig, most is végig úszok a parttól max 100 méterre. Keresem a vacsorámat, a bajbajutott állatokat, a fulladozó embereket, vagy az esetleges szabadulási lehetőséget. Meglátok egy zacskóba ragadt kagylót. Rögtön odasietek. Felveszem a homokból és kiszabadítom a műanyag fogságából. A felszín felé úszok, mit sem törődve az uszonyomba ragadó további szemét darabokkal. Visszatartom a lélegzetemet és a víz fölé bukok. Éjszaka van. A szellő kellemesen fúj, ahhoz képest, hogy a tenger miatt sokszor szinte már a fákat is kidönti a helyéről.
   A kikötő másik felén a hajók árbócait is látni vélem. Az egykor üdülő paradicsomból lett kikötőváros most még csendes, de még napkelte előtt is sokszor felcsendülnek a hajók kolompjai, jelezvén, hogy hamarosan kifutnak a nyílt óceánra.
   Bárcsak. Bárcsak én is mehetnék valamelyikkel. Bárcsak elkísérhetnék egy áramlatot, egy szellőt. Bárcsak önfeledten úszhatnék a tengerben a többi sellővel. Bárcsak... bárcsak ne kéne mások szemetét ennem, bárcsak játszhatnék a többiekkel. Bárcsak... kijuthatnék erről a helyről.
   Visszabukok a víz alá és elkezdek újra úszni. Már nem keresek semmit és senkit. Nincs már sok erőm, de ilyenkor legalább egy kicsit jobban érzem magamat és kiszabadulok a kétségbeesés béklyóiból, amik napról-napra erősebben fojtogatnak. Végül is.... már hozzászoktam. Aki egy ilyen helyen élte le az eddigi 17 évét, az már teljesen hozzászokott. Igaz? Igaz...?
   Leúszok a háló mellé, ahol a legmélyebben tudok lenni. Belefészkelem magamat a homokba és lehunyom a szememet. Hideg van. Az óceán is hidegebb. Esni fog.

***

   Másnap autók hangjára ébredek. Erőtlenül nézek fel. Tudom, hogy mi fog történni. Meghozták a szemetet. Ez valamilyen szinten jó, valamilyen szinten pedig szörnyű. Miért jó? Mert lehet, hogy találok benne valami ehetőt. Lehet, hogy önzően hangzik, de egyik élőlény se adja fel csak úgy. Legyen több szemét az óceánba, de én hiszem, hogy egyszer ki tudok innen jutni. Ha eddig sikerült, tovább is menni fog. Ki akarok innen jutni. Megízlelni a szabadság ízét.
   A hálóhoz úszók és belekapaszkodok. Felkészülök a közelgő kisebb hullámra. Mikor ez megérkezik, a part felé kezdek el úszni. Az áramlat felém sodorja az eddig is úszkáló szemeteket. Az egyik levegővételem alakalmával a bal oldali kopoltyúmhoz ragad egy zacskó. Odanyúlok és visszatartott lélegzettel arrébb söpröm a nem oda való tárgyat. Tovább úszok és keresni kezdek valami ehetőt.
   Egy banánhéj és egy kissé már rohadt répát sikerült találnom. Rég láttam már, de némi cafat húst is találtam elúszni mellettem. Több mint a semmit. Veszek egy mély levegőt, hátha megérzek még egy-két finom falatot. Valami ínycsiklandót érzek. Rögtön a móló felé fordulok, hiszen onnan jön a jó illat. Szélsebességgel kezdek el úszni a móló felé. Épp egy cafat húst látok lesüllyedni. Nekiütközök a hálónak és az egyik lyukon átnyújtom a kezemet. A hús után kapok, de nem érem el. Elfordítom a fejemet és tovább nyújtózkodok. Épp elérem a középső ujjammal, de a húsdarab csak tovább süllyed.
   Valami belecsobban a vízbe. Felnézek és meglátok egy kutyát lefelé úszni. A szájába veszi a húst és felúszik a felszínre. Szerencsés egy eb. Beletörődve a sorsomba úszok vissza a már teljesen elhagyatott kisebb mólóhoz, és a szemetet arrébb tolva lefekszem a lécei alá. Itt melegebb a víz, ami jól esik, de valahogy most ez nem segít az éhínségemen.