Mermaid - Sellő

3.rész

   Milyen érzés, ha csapdába esel? Szörnyű. Én pedig akármennyire is próbálok, nem bírok szabadulni attól a papírszerű izétől ami rám ragadt. Kétségbeesésemben az is eszembe jutott, hogy megkérem az idejáró fiúkat, hogy segítsenek. Végül is, tartoznak nekem ennyivel, bár lehet, hogy a kajával próbálnak meg törleszteni. Mégsem lehet. Lehet, hogy csak arra várnak, hogy felbukkanjak és utána már szaladnak is egy hálóért, hogy kihorgásszanak. Mégis.. félek attól, hogyha nem mutatok életjelet, akkor egyszer csak abbahagyják. Akkor pedig jöhet az éhezés.

*Seiron sz.sz*

   -Biztos ne maradjak itt?-Simítok Krisz piros arcára.
   -Túl élek megfázva még fél órát nélküled. Nyugi. Azért ennyire nem vagyok életképtelen.-Végül kissé kedvtelenül kezdek el készülődni. A suliban híre ment a dolognak, hogy a 2 furi, buzi srác a szeméttelepre jár.-Aztán te meg nem fázz!-Szól utánam mikor megyek ki a szobából.
   -Majd mártózok egyet a vízben. Addig se kell suliba mennem.-Krisz nélkül kész katasztrófa 1 perc is az iskolába. Főleg, hogy most már még eggyel több dolog van amivel csesztetni tudnak.-Sietek vissza!-Kiabálok Krisz anyjának és elhagyom a házat. Sietek, mert a városban egyedül gyűlölök lenni. Bármikor összefuthatok valakivel, aki rám szállhat. A kulcsos bácsit nem nagyon érdekli, hogy igazat mondunk e, a lényeg, hogy ne zavarjuk meg a fontos kajálásában. A kulcsot a zárban találom, így bemegyek. A mólóhoz megyek és leülök a végébe.
   -Megtaláltad a sok szemét között a helyed?-Érkezik mögülem egy túlságosan is ismerős gúnyos hang. Megfordulok és szembe találom magamat az életem egyik megkeserítőjével.-Testőröd még mindig beteg?-Gügyög és felém közeledik.-Nincs jobb dolgot mint a szeméttelepen mindenfélét dobálni a vízbe?-Megjelenik a másik haverja is, az én önbizalmam, meg még inkább csökken. Ma nem akarok a vízben kikötni, ezért felállok és lépek néhányan befelé a mólón.
   -Nincs jobb dolgot, mint követni?-Erre hangosan felnevet.
   -Nincs itt a testőröd, de nagy a pofád. Szörnyű vagy.-Megindul felém, én pedig felkészülök a legrosszabbra is. Viszont arra végképp nem számítok, hogy alattam indul meg a móló. Négykézlábra esek és így próbálok a mólón maradni.
   -Össze fog dőlni! Húzzunk innen!-A 2 fiú felhúzza a nyúl cipőt, és én is követném őket, csakhogy a rezgés abbamarad. A víz felé nézek, ahol meglátok egy fejbúbot. A szívinfarktus jön rám, aminek hangot is adok, az pedig csak dob egyet rá, hogy mire egyet pislogok eltűnik. Képzelődtem... vagy tényleg?

*Sellő sz.sz*

   Furcsa módon az eredetileg egyedül jövő fiú mögött megjelennek mások is. Beszélgetnek, de ők még közel se annyira se szimpatikusak. Mikor az egyikük fenyegetően indul el a srác felé a móló alá úszok és alulról nekimegyek. Az egész móló megremeg. Remek. Annyira gyenge nem vagyok. Miután a többiek elmentek, kiúszok a vízhez és kidugom a fejem, hogy megnézzem itt van e még. Ő pedig pont idenéz, szóval visszahúzom a fejemet. Látszólag megretten, de azért még itt marad. Megint hozott kaját. Bárcsak fájdalom nélkül meg tudnám enni.

*Seiron sz.sz*

   -Szóval szerinted a sellőt láttad?-Kissé feszülten bólintok. Krisz megsimogatja a buksimat.-Rémisztő volt?-Mosolyodik el.
   -Inkább a szituáció. Egyszer csak ott volt a feje búbja, aztán pislogtam és eltűnt!-Akadok ki egy kicsit.
   -A srácok bántottak?-Nemlegesen megrázom a fejemet.-Szólsz anyunak?-Újra nemlegesen rázom meg a fejem.
  -Nem tudom mit kéne csináljak. Mondom, csak a feje búbját láttam. Azt is lehet, hogy csak beképzeltem....-Krisz sóhajt egyet és rám hagyja a dolgot. Egy pillanatig láttam csak, de szörnyen festett.

***

   Lassan 2 hete a dolognak. Krisz rendbe jött, de a sellőt nem láttuk többször. Ma is kissé kedvtelenül indulok el Krisszel az oldalamon. A szokásos rutint csináljuk, amikor Krisz telefonja csörögni kezd. Kicsit arrébb megy és felveszi a telefont.
   -Halo.-A víz alól pedig ekkor bukkan ki a sellő feje, amitől egy kisebb színinfarktust kapok.-Seiron?-Fordul ide Krisz. Én pedig elkezdek eszeveszetten mutogatni magam elé. Idejön és mikor meglátja a sellőt egy pillanatra lefagy.-Aha.... Oké. Szia!-Gyorsan leteszi a telefont és nézi a különös teremtményt. Egymás szemébe néznek egy ideig, majd Krisz felé nyújtja a kezét.-Szia.-A sellő kérdőn néz rá majd kibukik a víz fölé és megszaglássza a kezét. Felnéz Kriszre majd rám és elmerül. Kriszre nézek, aki lefagyva néz maga elé.-Láttad?-Tekint rám én pedig bólintok.-Nagyon fájhatott neki.-A szájához ér, én pedig itt elvesztem a fonalat.
   -Akkor azt hiszem mégse láttam.-Felkel a mólóról és engem is felsegít.
   -Egy horog van a szájába.-A víz felé nézek.-Gyere. Szóljunk apának.-Egyetértően bólintok. Még egy párszor vissza néz a víz felé.