Mermaid - Sellő

2.rész

*Kristián sz.sz*

    Mikor feltűnik, hogy Seiron nincs a szobába, azonnal keresni kezdem. Remélem nem csinált semmi hülyeséget ameddig nem figyeltem.
   -Anya!-Kiabálok le az emeletről az anyukámnak, aki éppen mosogat.-Nem tudod, hogy hol van Seiron?!-Futok be a konyhába. Anya ijedten néz vissza rám. Leállítja a csapot és elkezdi megtörölni a kezét.
   -Nem. Megkeressük.-Seironnak mindig is problémái voltak, ami az utóbbi időben teljesedett ki rajta teljesen. Felhúzom a cipőmet és rögtön útnak indulok. A kedvenc titkos helyeivel kezdjük, külön-külön, de nem találjuk egyiknél se.-Gondolod, hogy talált magának egy újat?-Elgondolkodok. Vajon, hova mehetett?
   -Nincsenek itt magas épületek, kevés az elég magas fa, altatót és nyugtatót is csak receptre lehet kapni. Maradt a víz, hiszen még úszni se tud. Viszont nem tud a partra lejutni, főleg nem észrevétlenül. Akkor viszont maradt.... maradt a szeméttelep!-Jobb ötlet híján rögtön futásnak eredünk. Majdnem az egész városon át kell futnunk, hogy elérjünk a telepre. Az ajtó nyitva van, ami eleve rosszat sejtet. Végig futok a parton és hamarosan a mólóhoz érek, ahol nemrég még együtt ültünk. A móló mellett meglátom a vizes testét.-Seiron!-Letérdelek mellé és elkezdem rázogatni, hátha magához tér. Kinyitja a szemét és rám néz.
   -Seiron! jól vagy?-Érkezik meg anya is. A fiú rám néz és pislog egyet.
   -Nem tudom.-Válaszol végül. Sóhajtok egy hatalmasat és kihúzom a lábát is a vízből.
   -Mondd elmentek otthonról?! Miért vagy csuron vizes?-Anya felülteti én pedig leveszem a pulóverem és rárakom.
   -Nem tudom.-Válaszol újra. Nagyon kába. Biztos iszonyat hideg a víz.-Leugrottam a mólóról, aztán elkezdek süllyedni... és ennyire emlékszem.-A víz felé nézek.
   -Akkor hogy jutottál ki? A móló végénél legalább 6 méter mély a víz!-Rám néz. Szavak nélküli is tudom, hogy nem tudja.-Menjünk haza!-Sóhajtok. Anya is egyetért. A hátára kapja Seiront, én pedig Seiron hátára terítem a pulóveremet. Sétálva megyünk haza. Csendesen.

*Sellő sz.sz*

   Egy ideig kint feküdt a földön mozdulatlanul. Már épp kezdtem aggódni, amikor megjelent a múltkori srác és egy idősebb nő. Egy ideig itt voltak, majd végül a srácot is elvitték. Szerencsés. Vele legalább törődnek.
   Keresek egy melegebb helyet a móló alatt és odatelepszem. Fázom. Éhes vagyok.

***

   Másnap a víz idesodort néhány moszatot és egy pár darab beleakadt a hálóba. Azokat szedegetem le és eszem meg, ameddig nem késő. A többit majd belerakom egy konzervbe. Az evésemet semmi nem zavarhatja meg. Inkább valaki zavarja meg. Vagy valakik. Ugyanis a móló fa lécei hirtelen adnak ki hangokat. Valaki fut rajtuk. Így hívják az embereknél a gyorsa úszás a szárazföldön.
   -Nem érted meg, hogy nem megy?!-Felnézek a mólóra, ahol a tegnapi srácot látom. Remélem most nem lesz annyira béna. Mindenesetre közelebb úszok. Nem sokszor történik itt valami. Mindent hallani akarok.
   -Miért vagy ennyire bizonytalan?! Igenis képes vagy rá!-A kiabálást alig hallom, de az megragad a tekintetemben, hogy a 2 fiú éppen egymás ruháját fogják. A tegnapi fiú ellöki magától a társát, aki így elengedi. A lendület viszont a víz felé löki, ami miatt háttal belezuhan. Egyenesen nekem.-SEIRON!-Ordít a társa az eddigi leghangosabban. A fiú, aki beleesett a vízbe a felszín felé úszik és ott kapálódzik. Arrébb úszok, mert nem akarom, hogy megrúgjon.-Add a kezed Seiron!-A srác megpróbál a móló léceihez közelebb jutni. Kinyújtja a kezét a barátja pedig elkapja. Megpróbálja kihúzni a vízbe esett társát, de nem elég erős és ő is kis híján beleesik a vízbe. A vízbe esett srác kapálódzásai szépen, lassan lassulnak el. Mikor eléggé lenyugodott, mögé úszok és a derekánál fogva meglököm. Belekapaszkodik a móló léceibe. A mólón lévő srácnak most sikerült kihúzni.-Seiron!-Kiált most kétségbeesetten.
   Seiron? Sose hallottam még ezt a szót. Mire használják? Lehet, hogy ez a srác neve? Elég furcsa, de tetszik a hangzása.
   -Soha többé ne ijessz rám ennyire!-Hátrébb úszok és folytatom az evést, mielőtt bármi is történne a hálóba ragadt moszattal.