Nőies || Jikook ✔️

[01:69]

🔞 || HARMADIK SZEMÉLY || 🔞

A mai nap őszintén, talán vitathatóan, az életük legnagyobb napjaként kezelhető. Minden ami innentől kezdve történik a bizalmon és a lehetőségen múlik.

Főleg egyikük számára, a feketének. Nem volt biztos hogy érezze magát a tegnap esti kései beszélgetés után. Úgy érezte, hogy aggódik olyan okok miatt, amiket még nem tud megmagyarázni.

Mi van ha bántja Jimint? Mi van ha nem elégíti ki az apró fiút úgy, ahogy remélte?

Azóta annyi dolog járt az eszében, elkerülhetetlen hogy a fiatal fiú még mindig ideges.

Megérthető.

Nemrég fedezte fel szexualitását, nemrég lett egy barátja és most tapasztalja először a meleg szexet?

Sok volt, amit be kellett fogadnia egyszerre.

Több mindent érzett mint amit a szegény fiú valaha is gondolt volna, tényleg ennyire idegtépő volt számára.

A nap folyamán a kettő ugyanúgy volt együtt, mint máskor, de még a szőke sem tagadhatta, hogy érezte a bizonytalanságot, amit pánikoló barátja érzett.

És ez aggasztotta őt is.

Nem akarta, hogy Jungkook úgy érezze, hogy nem éri el a mércét ezekkel a dolgokkal kapcsolatban.

Szerette a fiatal fiút, semmit sem tehetne, ami veszélyeztetné vagy amivel elveszíthetné a bizalmat ami kettejük között van.

Ezért, ahogy a kettő Jimin ágyán ölelte egymást miközben a hó kezdett gyűlni a függönyök mögött, Jimin azon gondolkozott, hogy vajon Jungkook még mindig készen áll e.

Csak túl idegesnek tűnt ahhoz, hogy megtegye, tudod?

"Kookie," Kezdte egyszerűen a szőke, hüvelykujjával megsimította összekulcsolt kezüket. "Nem kell ennyire feszültnek lenned.. még semmi sem történt."

Tényleg ennyire nyilvánvaló volt?

"Mi?" Jungkook szórakozottan kérdezte hangosan, teljesen úgy gondolva, hogy egész jól titkolta magát azzal, hogy csendben maradt. "Hogy érted? Tökéletesen jól vagyok."

Jimin egyből grimaszolt.

"Bébi.." Suttogta, kis kezét a másik arcához emelte. "Tudom, hogy ideges vagy.. de nem kell annak lenned."

Ki volt ő, hogy tovább küzdjön? Jimin már tudta.. Talán nem rejtette el olyan jól, mint gondolta.

"Sajnálom.." Valamilyen oknál fogva, úgy érezte hogy bocsánatot kell kérnie, Jungkook a barátjához fordult szomorú, rémülten csillogó szemeivel. "Csak félek.."

A hangjának halkulásától Jimin lelkifurdalást érzett. Közelebb bújt hozzá vigasztalásképp. "Mitől félsz, bun?"

"Attól, hogy fájdalmat okozok neked.."

Ez az első alkalom hogy a szőke ezt hallotta.

Jungkook tényleg ennyire foglalkozott vele.

Milyen édes...

"Kookie.." még egyszer suttogva, Jimin gyengén a fiatalabb arcához nyomta ajkait, majd a szemébe nézett. "Higgy nekem amikor azt mondom, hogy sosem fogsz fájdalmat okozni nekem."

Óvatosan a szavaiddal, kicsike. Van néhány ígéret, amit még nem tehetsz meg.

"Esküszöl?" kérdezte Jungkook, kisimított néhány hajszálat a másik szeme elől miközben sajátja csillogott a halvány holdfény alatt.