Nőies || Jikook ✔️

[01:78]

|| HARMADIK SZEMÉLY ||

Abban a pillanatban mindketten úgy érezték, hogy a világuk hirtelen megállt.

Minden megfagyott, ahogy végre érezték a másik melegét.

Az egyikük a könnyeitől fulladozott, a másik pedig sírni kezdett amint először látja barátját a szerencsétlenség óta.

Jungkook, még mindig örülve Jimin jelenlétének, jobban magához szorította a szőkét, rettegve attól, hogyha valahogy kiszabadul karjaiból, soha többé nem látná őt.

Az idősebb közelebb húzódott hozzá, a nyakába fúrva fejét sírt, Jungkook pedig cserébe puszikat adott neki.

"annyira sajnálom..." suttogta Jungkook, ajkát végignyomta mindenhova, ahova csak tudta a másik arcán. "Annyira sajnálom, hogy nem voltam ott veled baby.."

Jimin nem tudta elhinni, hogy a barátja komolyan bocsánatot kér tőle. Főleg figyelembe véve a helyzetet.

"Nem." Megrázta a fejét, hátrahúzódott, s letörölte könnyeit. "Nem Kook-ah.. semmiért nem kell bocsánatot kérned."

"De igen" válaszolt egyből a fiatalabb, barátja arcát simogatva. "Nem voltam ott neked. Nem tudtam betartani az egyetlen dolgot amit megígértem neked. Megbántottalak.."

Ezt mindenki átérezte. Figyelemmel kísérték kettejüket.

(Nem mintha számított volna persze, jó volt végre valami ilyesmit látni. Mármint, Jungkook egy kapcsolatban.)

Őszintén, Namjoon nem tudta visszatartani a mosolyát, látva legfiatalabb barátját a szőkével.

Minden világossá vált számára.

"több száz ígéretet tettél nekem... és minden egyest megtartottad.."

Nayeon csodálom nézett a testvérére és az édes barátjára, érezve, hogy büszkeség tölti el.

Ez volt a legszívmelengetőbb dolog amit valaha látott, látni a fiút aki megesküdött hogy sosem lesz szerelmes, végre odaadni magát valakinek.

Senki sem látta ezt előre, főleg úgy, hogy mindig csak szórakozott. És jó volt látni a fejlődését.

Jungkook tagadhatatlanul szerelmes volt. Ez váratlan volt.

Főleg egy ilyen édes, mosolygós, gyönyörű fiúval, mint Jimin, akit magának akart.

Talán nem is volt annyira meglepő.

Ha bárkinek sikerül elnyerni a szívét, nem meglepő számukra hogy az Jimin lenne.

"Én vagyok az aki sajnálja.. Remélem hallottad a bocsánatkérésem Kookie. Annyira sajnálom.."

"Minden szót hallottam." Erősítette meg a fekete hajú, a szíve hevesen dobogott, ahogy lélekben felkészítette magát. "De kérlek hallgass meg, oké?"

Bólintva, Jimin megragadta a másik csuklóját, nem akarva elszakadni tőle.

"Sosem tenném meg azokat veled.." mondta remegő hanggal, s közelebb húzta a szőkét, hüvelykujjával az arcát simogatta. "Semmi mást nem szeretek ennyire a világon."

És csak így.. mindenki szeme tágra nyílt.

Nem lehet hogy ezt mondta.. igaz?

Jeon Jungkook, az örökös hetero fiú aki mindenkivel lefeküdt, mert ő sosem lesz szerelmes, épp szerelmet vallott valakinek..? egy fiút szeret?

Micsoda koncepció.

De nem csak ők voltak sokkban, maga Jimin is lassan fogta fel a szavakat, majd hirtelen megértette. Hamar újra elkezdett sírni.

Úgy tűnik, igaz. Mindig Jungkook tette az első lépéseket. Első csók, első randi, most ez.

Egy igaz pillanat volt ez kettejük számára, nem kellett volna, hogy egy kórházi látogatást kelljen tenniük ahhoz, hogy bevallják a másiknak, de Jimin nem gondolta, hogy készen áll rá. 

Elállt a szava.

"Én is szeretlek, Jungkook." Vallotta be  a szőke, miközben a teste remegett, majd a másik közelebb húzta az arcát, s megcsókolta.

Valami ebben a csókban más volt, őszintébb volt. Talán csak azért, mert végre kimondták azt az egy szót.

Talán mert mindenki más a fejét fogta a látványtól. Mind megőrültek ahogy a fekete hajú szenvedélyesen csókolja a barátját.

Talán mert tudták, hogy innentől már semmi sem állítja meg őket.

Szerelmesek és semmi sem ronthatja ezt el.. többé már nem.

A/N: na hát én úgy emlékszem hogy ez az utolsó rész ami még ki volt rakva mielőtt lehettem volna. A következő alkalommal már új részek jönnek és remélhetőleg akkor már befejezem a sztorit. Köszönöm mindenki türelmét ❤️