Nőies || Jikook ✔️

[01:92]

|| HARMADIK SZEMÉLY ||

"Kérdezhetek valamit Kookie?" Kezdte a szőke ahogy sétáltak az utcán az este, kezük összekulcsolva, mosoly az arcukon.

"Mi az?" Kérdezett vissza a fiatalabb, a másikat a lakásuk felé vezette.

Őszintén szólva, Jimin ezen gondolkodott már egy-két hete. Mióta megtörtént, igazából. Csak nem igazán tudta, hogy kérdezze meg.

Úgy érezte tudnia kell amint csak lehet. Felejtsük el a formalitást.

Amint közeledtek a lakás felé, ekkor végre kiejtette a száján a kérdést.

"Honnan tudtad hogy szerelem?"

A kérdés meghökkentette egy pillanatra, a fiatalabb agyában forogtak a fogaskerekek ahogy felfogta a kérdést és gondolkodott hogy válaszolja meg.

Jungkook számára, nem volt könnyű rájönni, inkább egy hosszú folyamat volt.

Bárki aki külső szemmel nézte, úgy gondolta hogy mindig is jól fejezte ki érzéseit anélkül hogy tudatában lett volna hogy ott vannak.

A fiatal fiú nem tudott elég sokáig gondolkozni ahhoz hogy eljusson az igazságig. Egy nap végül eljutott a csodálatos, régóta várt isteni felismerése.

Igazából azon a napon volt amikor kórházba került.

Mielőtt válaszolt volna, Jungkook gyorsan bevezette Jimint a Jimin lakásába, bezárta az ajtót mögöttük, majd leültek a szőke ágyára.

"Őszintén szólva.." kezdte bizonytalanul, a fekete hajú kezébe fogta barátja arcát. "Csak azért tudtam, mert még sosem éreztem korábban."

Jimin megdöntötte fejét összezavarodottságában.

"mi?"

"Úgy értem.. ilyen sokáig tartott hogy kimondjam és hogy rájöjjek hogy így is gondolom.. de nyilvánvaló hogy mindig is valami mást éreztem irántad. Megvédtelek, törődtem veled. Még sosem tettem ezt korábban, nem az én stílusom. Miután elkezdtünk randizni, egyre jobban megerősödött, csak fogalmam sem volt róla."

A szőkének kellett egy kis visszaigazolás, azt gondolta hogy Jungkook még nem érezhetett ilyet iránta.

Talán egyáltalán nem.

"Igazából sokat megmagyarázna.. hogy miért voltam olyan gyöngéd veled, miért nem akartalak bántani, miért voltál egy puha pont nekem. Valami vonzott benned, akartalak mielőtt elmondtam volna neked hogy akarlak. Téged tettelek elsőnek. Meg akartalak menteni attól hogy bántsd magad, mindez új volt nekem."

Talán most már kezdett összeállni egy kicsit a kép.

Még Jimin maga sem tudta letagadni hogy Jungkook mindig is másként bánt vele. Jobban bánt vele, ha úgy tetszik.

"Talán már akkor elkezdődött amikor megismertem az igazi éned." Vállat vonva, mintha annyira hétköznapi lenne beismerni, Jungkook egy csókot nyomott a másik ajkára, egy kicsit úgy maradt mielőtt megölelte. "Csak volt egy.. egy pillanat amikor tudtam."

"Mikor volt az?"

"Amikor rájöttem hogy nélkülem kelnél fel."

Jimin érezte hogy a karok körülötte szorosabban fogják. "Az hogy ébresztett rá?"

"Hát.." sóhajtott. "Egész életemben mindig hamarabb elmentem mielőtt a másik felébredhetett volna, nem akartam az intim következő nap felkelős rutint. Sosem érdekelt, nem jelentettünk semmit a másiknak."

Ez nagyon igaz volt, Jungkook ismert volt arról hogy sosem maradt elég időre hogy megint láthassák.

Az esze azt mondta hogy menjen el, meneküljön el amikor még van esélye.

Nem engedhette meg, hogy a lányok többre kérjék ha egész este velük aludt volna. Több volt, mint amire bármikor is kész lett volna.

Mindig elment gondolkodás nélkül.

Jimin, azonban... Jimin egy teljesen más sztori. Vele akart felkelni, a karjaiban akarta tartani és megcsókolni reggel.

Le sem lehet tagadni, mi az amit érez.

"Amikor a baleset megtörtént és rájöttem hogy nélkülem ébrednél fel, kiakadtam.. úgy éreztem nem bizonyítottam neked, lehetetlen hogy nem bántódtál meg. Nem akartam hogy még egyszer ezen menj keresztül, tudtam hogy hogy nézne ki szóval teljesen megőrültem, csak azt akartam hogy ott legyek melletted."

"Jungkook.."

"Nem akartam hogy azt hidd egyedül hagytalak. Nem hagytalak el, vissza akartam jönni. Sosem hagynálak el.. A pillanatban amikor rájöttem hogy nem veled kelek fel, akkor eszméltem rá."

Jimin nem számított arra hogy ez ennyire jelentőségteljes legyen.

Együtt maradni valakivel szex után nyilvánvalóan sokat jelentett Jungkooknak, jelentős része volt a szerelemnek számára.

Jungkook épp most mondta hogy vele akart ébredni; persze, hogy ez lenne az 'ébredése'.

Odahajolt, hogy megpuszilja a fiatalabb arcát. "Sosem kell emiatt aggódnod Kookie.. Azóta szerelmes vagyok beléd hogy megmentettél, semmit sem tehetnél, amitől el tudnál zavarni."

"Akkor jó.. Sosem akarom hogy még egyszer elfuss előlem."