Na, ebbe is, hogy keveredtünk? (Befejezett)

-:11.rész:-

!FIGYELEM!
!!ENYHÉN VAGY NEM ENYHÉN 18+-os részt tartalmaz!!

-:---:---:---:---:---:---:-

Mivel, nyilván, másnap kezdődött mindenki számára az iskola, így sajnos a barna párosnak még aznap este haza kellett mennie, az első vonattal, amit elértek. Katáékat maguk után hagyva, kettesben és nagy, frusztráló csendben. Persze ennek is az lett a vége, hogy mindenki ment a saját szobájába, ahol egyedül lehetett a szintén saját gondolataival és mind a ketten gondolkodhattak a ma történteken. Eközben Virág és Bokuto is hazaért. Vagyis… majdnem betörték az ajtót, ahogy próbálták kinyitni, miközben egymás ajkait ostromolták folyamatosan. Végül sikerült bejutniuk a házba és az ajtó is a helyén maradt, de a ruháik nem igazán voltak szerencsések, ugyanis azoknak a fele már földet ért, mint például Bokuto pólója vagy Virág pulcsija, amit a hűvös esti levegő miatt vett fel. Bokuto felemelte a lányt, hogy a szobájába vigye, ahol még több ruhadarab hullott a földre és szinte már nem nagyon volt rajtuk semmi, a fehérneműn kívül. A fiú kinyitotta az éjjeliszekrény fiókját, hogy elővegyen belőle egy védekező eszközt, majd fel is húzta az a helyére. Mikor ez is megvolt folytatta a lány kényeztetését, először a nyakát kezdte el végig hinteni puszikkal, majd egyre lejjebb haladt egészen a hasáig. Onnan már nem volt megállás, egyikük sem akart leállni. Bokuto még felnézett Virág szemeibe, hogy biztos-e a dologban, és amikor a lány bólintott, elhelyezkedett és szép lassan betolta magát. Virág csak egy kicsit szisszent fel, de intett a fiúnak, hogy folytassa. Bokuto szép lassú mozdulatokkal kezdett el mozogni és csak akkor gyorsított amikor, már hallotta azokat a kis hangokat ami, arra utalt, hogy minden rendben van és a partnere is élvezi. Tartva az ütemet, hamar sikerült eltalálnia azt a pontot, amit keresett, a lány hangjából ítélve és, hogy egy pillanatra levegőt sem vett. Ugyan azt a pontot támadta meg egyre lassuló erős lökésekkel, mígnem már mind a ketten a határaikon voltak, Virág megszorította a lepedőt, majd együtt mentek el. Eztán a fiú kihúzódott, levette a használt védekező eszközt és elterülve a lány mellett magukra húzta a takarót, majd Virágot és mind a ketten elaludtak.

-:---:---:---:---:---:---:---:---:---:---:---:---:---:---:-

-De nemááár! Iwa-chan! Az ufók a leg intelligensebbek a világon! Ezt mindenki tudja.. csak, nem akarja elfogadni, ahogy te sem!- Nyitotta ki a barna feladó az bejárati ajtót.

-Már mondtam, hogy nem érdekelnek azok a nyamvadt ufóid!- Jött be a barátja után a házba Iwaizumi is.

-Most miért mondasz ilyet? Az ufók aranyosak! És-és képzeld, sokall fejlettebbek az űrhajóik!

-Fejezd már be!- Mordult rá Iwaizumi.- Egész hazafele úton róluk beszéltél!

-De hát, olyan érdekesek!- Sétált be a nappaliba Toruu, barátjával a nyomában.

-Szia Zoey!- Köszönt neki a fekete hajú.

-Sziasztok!- Köszönt vissza a lány.

-De Iwa-chan! Miért nem szereted az ufókat? Pedig nagyon intelligens lények ám, és- A fekete ász nem hagyta, hogy a feladója befejezze a mondanivalóját.

-Elegem van Shittykawa! Inkább hazamegyek!- Fordult meg Iwaizumi, hogy távozzon, ki is nyitotta az ajtót, de még visszafordult az őt követő barátjához.- Ezt még múltkor oda akartam adni.. – Kezdett el kotorászni a táskájában.

-Iwa-chan ne csináld már! Nem kell elmenned!- Állt meg előtte Oikawa.

-Tessék! Csak, hogy biztos ne csinálj semmi hülyeséget és én is nyugodt lehessek, ha nem vagyok veletek!- Nyújtott át egy kis doboz óvszert a barnának.