Megírva

1. Fejezet

Helló. Én Clary vagyok. Egy 15 éves átlagos lány. Na jó lehet, hogy nem egészen átlagos. Na, de kezdjük is az elejéről.

Egy napsütéses nyári nap volt. Június. És, hogy mi a különleges a júniusban? Semmi. De ezúttal más volt, ugyanis elutazunk Spanyolországba. Egy hét múlva. Anya már télen megtervezte az utazást. Szegénynek az agyára ment ez az egész. A család többi tagja, azaz Apa, és a 13 éves kishúgom, Roxi már nagyon várták. Na igen. Én nem. 

Nem szerencsések ezek a vakációk, de nem tudom miért, a többiek annyira várják.

Az utazás előtt pár nappal rendesen be is pakoltam. Minden meg volt. A ruhákat egybe válogattam szín és dizájn szerint. Aztán bepakoltam a tisztálkodószereket és egyéb cuccokat.

Az indulás napja, mint mindig tiszta káosz volt. Mindenki mindent elfelejtett berakni a bőröndjébe vagy egyéb problémái voltak. Nagy volt a hangazavar, pedig csak négyen, vagyis öten (bocsi Max!) vagyunk a családban. A hangzavarban csak pár hangfoszlányt hallottam.

,,Ne már! Elfelejtettem elrakni a kedvenc zoknimat"

,,Valaki nem tudja, hol van az a kulacs, amit a múltkori vásárban vettünk még, tudjátok az a dinnyés"

,,Nem láttátok a piros napszemüvegem?"

Amíg elutazunk Maxra a szomszédból egy kedves nő és a családja vigyáznak. Hozzájuk már sokszor dobtuk át a kutyát, ha nyaralni vagy valahova máshová mentünk. Elég jófejek. Három fiú gyerekük van. Luise, James és Joe. Nagyon szeretik Maxot.

És mikor végre mindenki kész lett gyorsan átvittük a kutyát a szomszédokhoz. Vittünk kaját, játékot és még egy pórázt is. Aztán beszálltunk a taxiba, amit tíz perce hívtunk.

-Mindenki megvan?-kérdezte Apa

-Igen- válaszolt Roxi izgatottsággal az arcán.

-Igen- mondtam unottan én is, ezzel bebiztosítva, hogy jól vagyunk.

-Indulhatunk- szólt a taxisnak Anya.