Megírva

5. Fejezet

-Mi történt?- kérdeztem csodálkozva, de Roxinak nem volt ideje megszólalnia, mert a hangosbemondóból ugyanannak a férfinek a hangja szólt most, akinek a felszálláskor, azaz a kapitánynak:

-Kérjük önöket, maradjanak nyugodtak. Kössék be öveiket! Az egyik hajtómű elromlott. De ne essenek pánikba, mert már keresünk egy biztonságos leszállóhelyet.

Majd ugyanezt elmondta angolul is. De erre már nem tudtam koncentrálni.

És akkor egyszerre mindenkinek az ölébe estek a légzsákok. Nem tudtam szóhoz jutni. Akkor most halálos veszélyben vagyunk? Meg fogunk halni? Annyi kérdésem volt.

-Roxi! Mi történik????

-Most mondták a hangos bemondóba, nem hallottad?- Hogy tud még ilyenkor is goromba lenni?- Elromlott az egyik hajtómű és most próbálnak egy biztonságos leszállóhelyet találni.- Úristen!! Csak úgy kavarogtak bennem a gondolatok és a kérdések.

-Roxi, Clary!- szólt Apa- Nyugodjatok nem lesz baj, mindjárt leszállunk- ezt a mondatot viszont már Anya mondta.

-De Anya...- nem jutottam szóhoz. Mit mondjak?

-Igen? Jó, tudod inkább ne fejezd be. Csak nyugodjatok meg. Mindjárt leszállunk és biztonságban leszünk- Mondta Anya, de látszott, hogy ő is fél, csak megpróbálja leplezni.

-Jó- Válaszoltam, de én nem voltam akkor ilyen magabiztos, sokkal inkább féltem. Próbáltam megnyugodni, de nem tudtam. Nagyon nyugtalanított ez a helyzet, de most komolyan, kit nem?

És csak ereszkedtünk tovább. Majd egyre gyorsabban száguldottunk. Most mi történik? Már épp meg akartam kérdezni ezt Roxitól, de ő megelőzött.

-Mi a fene történik??- kérdezte értetlenséggel a hangjában- Miért megyünk ilyen gyorsan és ilyen mélyre? Most mi van? Csak én nem értem?

-Nyugi- nyugtattam meg a tesómat- Én se értek ebből az egészből semmit, de szerintem más sem, a személyzeten kívül. Engem is nagyon nyugtalanít.

És egyre gyorsabbak lettünk. És egyre lejjebb mentünk. És most jöttem rá, hogy én még nem is kötöttem be magam. De hülye vagyok! Extra gyorsasággal bekötöttem magam. Aztán felvettem a légzsákot. Roxi, látva mit csinálok, ő is gyorsan a felvette a sajátját. Féltem. De még mennyire.

És akkor hihetetlen dolog történt. Még mindig száguldottunk, de már nem lehetett sok hátra. A félelemtől már nem tudtam gondolkodni. És egyszer csak.....Egy óriási csapódás. 

Majd elsötétül a kép, ennyit érzékeltem.