Ｏｕｒ Ｌａｓｔ (ᴘᴊᴍ ғғ.)

A matricás lista

A mai ebéd is nagyon finom volt, bár még mindig nem szoktam meg ezt. Jimin tényleg komolyan gondolta amit akkor mondott, azóta főzi számomra a finomabbnál finomabb fogásokat és mindennap pontban fél 12-kor belép azon az ajtón mosollyal az arcán velük. Önzőség a részemről ennyire kisajátítani hiszen a többi betegnek is szüksége van rá, mégis azon kapom magam mindennap hogy az ajtót figyelem és várom a delet.

Valahogy mióta Jimin itt van mintha megváltozott volna az ablakom. Eddig ez volt az egyetlen kapu amin keresztül úgy éreztem szabad vagyok de most egy részem úgy érzi inkább egy fal ami elválaszt tőle és a külvilágtól.

Jimin átvette volna a helyét?

- Valami gond van? Nem ízlik az étel?- kérdezi aggodalmaskodva mire elmosolyodva rázom meg fejem.

- Erről szó sincs, nagyon finom.

- Akkor megnyugodtam.- mosolyodik el ő is de mindketten megugrunk mikor kivágódik mögötte az ajtó és a főorvos nyit be lihegve.

- Dr.Park azonnal jöjjön!- lihegi mire Jimin gyorsan megtörli száját majd elnézést kérve utána rohan.

Távozása után csendben folytatom az ételt. Nem szeretném, hogy kárba menjen az a sok idő amit rászánt még akkor is ha már egyáltalán nem vagyok éhes. Mostanában egyre kevesebb étvágyam van ha Jimin nem lenne szerintem nem is ennék egész nap. Az utolsó falatért nyúlnék pálcikámmal mikor érzem, hogy valami nincs rendben. Szám elé kapva kezeim sietek a mosdóba ahol a kagyló felé hajolva távozik is belőlem ebédem, köhögve próbálok levegőt kapni de mintha elzárták volna az oxigént.

- Itt vagyok bocsi, hogy elsiettem.- hallom Jimin hangját mire a kilincsre fogok és gyorsan becsukom az ajtót. Nem akarom hogy így lásson.- Seunghee odabent vagy?- kopog de mielőtt bármit válaszolhatnék érzem hogy az újabb köhögő roham mardossa a tüdőm. Kezemet számra tapasztom nehogy meghallja azonban mikor elemelem onnan látom meg a vért ami tenyerem borítja.

- Seunghee rosszul vagy? Azonnal nyisd ki, vagy betöröm!- üti ököllel az ajtót de én gyorsan megnyitva a csapot lemosom magamról a vért és egy mosolyt öltve kinyitom neki mielőtt tényleg betöri. - Miért nem válaszoltál amikor szóltam neked?

- Mert a wcn voltam?- nevetek de ő gyanakvóan méreget majd homlokomra tapasztja tenyerét.

- Ahogy gondoltam, lázas vagy. Feküdj vissza az ágyadba hozatok neked gyógyszert.- hadarta el egyszuszra miközben engem az említett bútor felé tolt, majd sietve kirohant az ajtón.

Tekintetem tenyeremre vezettem, remegett. Korábban is hánytam már vért de ez most más volt egy pillanatra mintha elvágták volna a levegőt. Ahogy eddig is tudtam ez csak még rosszabb lesz.

Szóval ez lenne a végső stádium...

- Itt vagyok ezt vedd be!- ront be Jimin mire összerezzenek majd a kezembe nyom egy pirulát egy bögre vízzel amit én gyorsan le is húzok.

- Köszönöm.

- Ne köszönd meg, az orvosod vagyok.- lihegi.- Biztos nem történt semmi?

- Jimin, jól vagyok.- mosolyodom el de ő továbbra is komoly.

- Seunghee nem egy barátod vagyok hanem az orvosod. Ha rosszul vagy azt nem titkolhatod előttem érted?

- Tudom. Te csak egy orvos vagy én pedig csak egy páciens nem felejtem el...

- Én nem úgy értettem te-

- Igenis.- emelem mosolyogva homlokomhoz kezem, mire ő is egy megkönnyebbült mosolyt ereszt.