Aura [ff.Youngjae] (Befejezett)

5.

Tudod mi lehet Youngjae-jel? -kérdeztem a mellettem lévőtől.

-Nem tudom. -mondta miközben gondolkozott, hátha eszébe jut valami. - Talán csak zavarban van, mert eddig csak férfi menedzserünk volt. -mondta vállat vonva.

-Ha te mondod. -egy gondterhes sóhajt kieresztve, én is vállat vontam felette.

Mivel még csak délután öt óra volt és kiakartam élvezni a mai napot ezért felhívtam az egyik régi ismerősöm, aki tegnap hívott, hogy ma lesz egy buli náluk és jöjjek, gondoltam, hogy elviszem a fiúkat is, ezért gyorsan, felhívtam a barátom.

TELEFON BESZÉLGETÉS:

-Szia Jia.

-Szia Donghyun.

-Miért hívtál?

-Tudod ma lesz nálatok az a buli, és azért hívtalak, hogy hozhatnék-e magammal hét személyt?

-Nem kérdés! Nyugodtan. Minél több, annál jobb. -mondta el mottóját.

- Köszi. Szia, akkor este.

-Oké. Bye.

Miután letette rögtön jött a kérdés Jinyoung-tól.

-Kivel beszéltél? A barátoddal? -Amint ezt kimondta nagy nevetésbe kezdtem. Egyszerűen nem tudtam nem vissza tartani a nevetésem.

-Én meg a fiúk! Ki hallott már ilyet. Jó vicc! -mondtam nevetve, mire Jinyoung is nevetni kezdett, kissé eltorzult hangomon.

Előre szóltam a sofőrnek, hogy megváltozott a végcél. Mikor megadtam az új uticélt a fiúk megkérdezték, hogy hova megyünk.

-Buliba. - mondtam mire Jackson perverz mosolyt öltött magára.

-De semmi rosszaságot nem csinálni. - parancsoltam rájuk, erre a paramcsomra morogtak egyet.

-Kisasszony, mindjárt megérkezünk. - mondta a sofőr.

-Köszönöm, hogy szóltál. - igazat mondott, mert öt percen belül meg is érkeztünk. Mikor kiszáltunk, újra megláttam Donghyun gyönyörű házát.

Mit ne mondjak valakinek bejött az élet. Már otthonosan mozogtam, így elindultam az ajtó felé, hogy bekopogjak. A fiúk szorosan jöttek mögöttem. Mire csak elkuncogtam magam. Ám mikor ajtót nyitottak akkor hirtelen átváltottak swag módba.

-De rég láttalak téged Jia. -mondta vidáman Donghyun.

-Én is, téged. Ohh... Itt vannak a "barátaim". - mutattam a mögöttem álló fiúkra.

-Anyám borogas. GOT7? - csillogtak szemei.

-Ay yo! Bambam is here. - mondta miközben lepacsizott Donghyunnal.

-Omg. Gyertek beljebb. - kijelentésére szépen betereltem a fiúkat. Még mielőtt mindenki szétvált volna gyorsan emlékeztettem őket, hogy semmi rosszat ne csináljanak. Mindenki bólintott és utána mindenki ment az útjára.

Én is kiélveztem a mai estét, pont egy játék végére érkeztem meg, egy táncos játékot játszottak, aminek a lényege az volt, hogy aki ismerte a táncot annak táncolnia kellet.

-Az útolsó tánc következik. - mondta be a játékvezető a mikrofonba.

Mikor beíndult a zene, nagyon megelpődtem mert a GOT7-től ,,Hard Carry "-t játszották le.

-A fenébe is kellet Haneul-nek ezt megtanítania nekem. -mondtam úgy, hogy csak én halljam, de úgy látszik, hogy még így is túl hangosan mondtam, mert két lány húzott ki engem a táncparketta közepére.

-Menni fog. -üvőltötötték utánam mikor visszamentek helyükre.

Nem tudtam mit tenni elkezdem táncolni.

*Youngjae szemszöge*

-Hé! Fiúk! Ez a mi dalunk, nem nézzük meg mi folyik bent? -kérdeztem mire egy szó nélkül mindenki elindult befele.

Mikor megláttam,ahogy Jia táncolja a ,,Hard Carry"-t leesett az állam. Pontosan úgy csinálta ahogy azt kellett. Nem túl görcsösen, se túl lazán. Mikor vége lett mindenki nagyon tapsolt, ebbe mi is beletartoztunk.

Mark nem is hitte el, hogy ez a pici törékeny lány ilyen jól tud táncolni.
Mindenki elment a bandából, csak én maradtam itt, mert feltünt, hogy eléggé kihívó volt abban a szoknyában.

És most semmi rosszra nem gondoltam, szimplán vigyázzni szerettem. Volt egy pár fura személy itt, akinek megakadt az új munkatársunkon a szeme.

*Jia szemszöge*

Nagyon kifáradtam mikor vége lett a táncnak, de megérte. Élveztem táncolni. Vége lett a játéknak, de nekem ennyi pont elég volt. Mindenki feljött a parketre és táncolni kezdtek én se tettem másként. Élveztem a dallamot miközben régnem látott ismerősök és barátok csapodtak mellém. Egyszer hátulról valaki megragadta a karom és elrángatott egy sarokba. Bármennyire is próbáltam ellenkezni, be kellet vallamon, hogy ellenfelem sokkal erősebb nálam. Amint megéreztem kézét derekamon, ijedtemben megugrottam egyett. Olyan gyorsan történt mindez, hogy alig bírtam felfogni mi is történik. Csak akkor tértem magamhoz mikor megéreztem az ajkaimon ővét.

Egyszer csak egy nagy csattanást hallottam és márcsak arra lettem figyelmes, hogy az idegen srác az arcát fájlalja.