Aura [ff.Youngjae] (Befejezett)

24.

- Köszönjük az ízletes ennivalókat. Viszlát. - köszöntünk el. Kimentünk és beültünk az autóba. A JYP-ig vezető úton leginkább a munkáról beszéltünk. Sajnos vagy nem sajnos felnőttek vagyunk és együtt dolgozunk, szóval van olyan mikor erről beszélünk.

Mikor megérkeztünk mind a ketten kiszálltunk és bementünk az épületbe. Eljött az az idő mikor búcsúznunk kellet. Igaz, hogy csak pár óra, de az is pont elég.

- Megyek az iródába. - böktem fejemmel a helység felé.

- Nekem is mennem kéne. - hintázott sarkán zsebre tett kézzel. - De még valamit hagy tegyek meg. - hajolt közelebb, tudtam mit szeretne, de muszáj volt leállitanom.

- Itt? - bólintott. Gyorsan körbenéztem, amint biztosra mentem, hogy nincs itt senki lábujjhegyre emelkedtem és egy puszit nyomtam szájára.

- Aha! Youngjae sunbaenim és Bububaba. - bújt elő Minho egy eldugott helyiségből. A párommal egyszerre kaptuk rá a tekintettünk.

- Minho? - kerekedtek ki szemeim. - Láttál minket?

- Igen. - lépett mellénk. - De ne aggódjatok jó titok tartó vagyok. - tette szívére kezét miközben bölcs fejet vágott. - Bár nem hiszem, hogy sokáig tudjátok ezt titkolni Jinyoung Park előtt. - mondta az igazságot.

- Tudjuk. - mondta Youngjae.

- Hé Sziasztok! - csatlakozótt Chan, intettünk mind a ketten.

- Szia Hyung. Mit szeretnél? - kérdezte Lee Know.

- Gyere indulunk. - mondta. Majd Bangchan távozott, gondolva, hogy majd csapattársa is jön.

- Sziasztok. - köszönt el. - Gratulálok nektek. - integetett majd ő is elment. Egy gyors búcsú után vissza mentem az irodámba és újra munkának kezdtem. Sokat kellett rohangálnom a nyomtatóhoz, majd vissza. Nem szeretem volna mást ugráltatni így jobban láttam, ha én megyek. Felhivott Jackson menedzsere, hogy mikor tudnánk egy picit elengedni és mint szóló énekes kiadni egy új zenét. Akkor jött a következő probléma, hogy GOT7 comback közeledik és most szeretnék Jacksont elkérni. Ez egy komoly 1 órás beszélgetést vett igénybe.

Mikor legközelebb ránéztem a gépem jobb sarkában meglapuló kis idő mutatóra Este háromnegyed tízet mutatott. Pedig még volt bőven feladatom, se energiám, se kedvem nem volt folytatni az egészet. Mikor csak berobbant a megmentő sereg az ajtón.

- Hali Jagiya. - toppant be mosolyogva a szőke hercege, aki ebben az esetben barna volt.

- Szia. - köszöntem vissza. - Haza mehetsz, ha fáradt vagy.

- Kibírom. - huppant le a fotelre. - Vegyek egy gyenge kávét? Mindjárt elalszol. - nevetett fel aprót.

- Igen, kérlek. - mosolyogtam el halványan.

- Oké, mindjárt jövök. - lépett ki az ajtón.

Hat percen belül be is állított két kávéval. Megkérülte asztalom és lerakta a meleg italom. Majd  megtámaszkodott mellettem az asztalnak és engem kezdett fürkészni szemeivel.

- Történt valami? - néztem fel rá. Nemlegesen megrázta a fejét.

- Szeretlek. - szólalt meg.

- Én is. De biztos nem azért álldogálsz itt, hogy ezt elmond.

- Biztos vagy benne? - vonta fel egyik szemöldökét.

- Teljes mértékben.

- Túl jól ismersz. - mondta miközben a oda nyújtotta, amit elfogadtam. Felhúzott székemből, a következő pillanatban már a derekamon éreztem kezeit. Egy egyszerű mozdulattal tett fel az asztalra, majd közel hajolt, nem is kellett mondanom, hogy a szívem majdnem felrobbant, mikor megéreztem a ajkait az enyémen. Lassan és érzékien mozgatni kezdte párnácskáit, amit én is viszonoztam. Végig nyalt alsó párnácskámon, hogy bejutást kérjen számba, gondolkodás nélkül engedtem meg. Nyelveink bűvös táncot jártak.... mikor valaki benyitott. Rögtön szétváltunk és leszálltam az asztalról, mikor az illető meglátta barátom fal fehér lett.