Aura [ff.Youngjae] (Befejezett)

26.

Az asztalnál ültünk, már csak Kozakra vártunk.

-Édesem. Gyere. Kihül a leves. - mondta Haneul.

-Megyek Jagi. - szambázott ide. Ránk nézett, majd gonoszan elmosolyodott. Haneul felé fordult, majd lehajolt hozzá és undorítóan nyálas csókba invitálta. Nem is tudom, hogy tud Haneul még csak hozzá érni is. Youngminak se tetszett még is nyugtón maradtunk. A húgommal találkozott a tekintetünk és elmosolyodtam gonoszan. Kozak leült és az ételre nézett. Meg se várta, hogy kimondjuk jó étvágyat, de már kanalazott is egy jó nagyot.

-Ez csíp. - realizálta. - Ez csíp! Ez csíp! - kezdett el ugrálni.

-Úristen. Igyál tejet, az segít. Elvileg. - állt fel segítőkészen Youngmi. Mintha én nem nevettem volna eléggé, akkor most mind fuldokoltunk.

-Ez romlott! Ti boszorkányok! - köpte ki. Haneul nagy szemekkel nézett. Mégse szólalt.

-Csörög a telefonom. - kerestem meg az életmentő tárgyat, még akkor is, ha az egy újabb munka. Taeyong hívott, amit egyből felvettem. - Szia.

-Szia. - hallottam még aggódó hangját, amiből nem sejtettem semmi jót. - Haneul, hogy van?

-Hát egy senkire pazarolja az életet, hogy elfelejtse Lucast, de közbe boldogtalan, mert egy bunkó, lusta, trehány az illető. Ezt leszámítva jól van. Lucas? Ugye nincs semmi baja?

-Ezért hívtalak. Lucas beteg már egy hete. Nem eszik, inni csak egy kicsit. Hányingerem és hőemelkedése, néha átugro 39 fokos lázra. - majdnem kiesett a telefonom a kezemből.

-Bele betegedett?

-Mhm. - hummögte sajnálkozva Taeyong. - Halálosan szerelmes.

-Ki találok valamit. Eltűntetem ezt a szöttyett embert innét és sürgősen rendezünk kell egy találkozót nekik.

-Köszönöm. Minél előbb. Majd hívj, még bent vagyok a stúdióba. Doyoung üdvözli Youngmit.

-Átadom. - tettem le. Kimentem, ahol mindenki össze font karokkal nézett egymásra. Sóhajtottam, majd komoly tekintettel néztem rájuk. A nézésem, ami az ördögénél is ilyesztőbb, amivel az összes banda a helyére kerül és amitől JYP is össze húzza magát. - Lee Taeyong az NCT vezetője most hívott. - Haneul nyelt egyet. Mióta Lucassal szakított rájuk se nézett. - Lucas beteg. Nem eszik, alig iszik és a testhőmérséklete folyamatosan változik.

-És? Nekünk ehhez mi közünk? - kérdezte flegmán Kozak. Haneul már így se látott a könnyektől.

-Fogd be! - lökte hátra a székét, ami a földre burult, majd lepofozott egyet a "barátjának" és befutott zokogva Youngmi szobájába. Kozak is idegesen bemenet a szobájába, ami igazából Haneulé volt.

-Uuh. Rosszkor jövök? - állt meg az ajtóba Jinyoung.

-Ja, Doyoung üdvözöl. - mondtam. Youngmi elvigyorodott. Nem tudom, hogy Jinyoung miatt vagy Doyoung miatt, de lehet mind kettő.

-Szia, én kis komoly medve bocsom. - ugrott nyakába Youngmi. Jinyoung elkapta, majd nyomott az arcára egy puszit.

-Mond, csak milyen kapcsolatod is van Doyounggal?

-Semmilyen. - mosolygott. - Ne aggódj, még mindig veled van tele a szobám.

-Meg egy saroknyi Doyounggal. - forgatta meg szemeit. Közbe eszembe jutott Youngjae. Vajon ő miért nincs itt velem? Most is olyan fura volt a telefonba. Jinyoung leült a kanapéra, míg mi elpakoltunk. Bár felajánlotta a segítségét, Youngmi mondta neki, hogy üljön le.