Aura [ff.Youngjae] (Befejezett)

17.

- Melyik legyen? - töprengtünk el.

- Nem tudom. - válaszoltam.

- Nekem az utolsó tetszett a legjobban. - lehetett Youngjae-en látni, hogy nagyon szeretné, ha ezt venném majd fel holnap.

- Oké, akkor legyen az. - nem bírtam ellen álni, olyan cuki ez a srác.

- Mi? Tényleg? - bolintottam. - Köszi. - ölelt meg. Hirtelen mintha egy villám csapott volna belé, olyan gyorsan komolyodott meg. Elengedett és bocsánat kérés képen meghajolt. Nem értem és nem is tetszett ez a hirtelensége, így mikor felegyenesedett én öleltem meg és megszólaltam.

- Én köszönöm, hogy elhoztál ide és minden egyes pillanatot, amit veled és a bandával tölthettem. - vissza ölelt. Így maradtunk még pár percig, utána szétváltak.

- Gyere megyünk! Kifizetem. Utána haza viszlek, gondolom már várnak. - megfogta a kezem.

A kocsiban beszélgettünk és néha egy-egy dalt meghalgattunk, Youngjae boldogan énekelgette a dalokat, én pedig annál boldogabban halgattam édesen csengő hangját.

Mikor hazaértünk átadta a ruhát és egy „Szia, akkor majd holnap találkozunk "-kal köszöntünk el.

A lakásban már ott voltak a fiúk és testvéreim, csak rám várták.

- Sziasztok bocsánat, hogy késtem.

- Semmi baj. - mondta Youngmi.

- Hol voltál? - kérdezte Haneul.

- Megvettem holnapra a ruhám.

- Kocsi nélkül? Nem volt messze? - kérdezték egyszerre.

- Nem, Youngjae-el mentem.

- Ohhh... Csak nem össze jöttetek? - Lucas is elkezdett kérdezösködni. Jinyoung egy sunyi mosollyal figyelte párbeszédünket.

- Nem. Dehogy. Most nem ez a téma. Sokat vártatok rám?

- Nem, egyáltalán. - válaszolt Jinyoung.

- Már megijedtem, hogy igen. - megkönnyebbültem, hogy nem késtem annyit. Egy picit fagyott volt a hangulat. Jinyoung úgy ült mintha azért lenne itt, hogy munkáról beszéljek vele.

- Bocsánat. - álltam fel az asztaltól. Épp, hogy szedtem tányéromba, már mentem is el. - Jinyoung beszélhetnénk egy kicsit. - Ő csak bólintott, elindultunk a kisseb folyósó felé.

- Figyelj! - megáltam és szembe fordultam vele. - Nem azért vagy itt, hogy a holnapi rendezvény miatt aggódj. Minden rendben lesz! Mindent elrendeztem. - paskoltam meg vállát. - Most hogy ezt megbeszéltünk, menjünk vissza együnk, beszélgessünk és érezzük jól magunkat a szülinapunkon.

- Minden rendben van Jinyoung-ah? - kérdezte Youngmi.

- Milyen megható, hogy ennyire aggódik kedveséért. - mondta Lucas meghatódva.

- Fogd be! - tömte be Haneul Lucas száját egy adag rizsel. - Ne szúrd el ezt a pillanatot. - Youngmi és én felkuncogtunk.

- Semmi baj. Égyébként minden rendben van Youngmi. - Jinyoung megkérülte az asztalt és leült mellé.

- Már megvan a terv, hogy mit fogtok csinálni kínában? - kérdeztem.

Lucas gyorsan még lenyelte azt a adagot amit Haneul a szájába adott és elkezdte mondani.

- Igen. Holnap után indulunk reggel repülővel. Miután Megérkeztünk kínába, elmegyünk a hotelbe, ott lerakjuk a böröndőket és elmegyünk a szüleinkhez, meglátógatjuk őket és beszélgetünk. Mivel fárasztó lesz a repülés, így arra napra nem terveztem több mindent. A második nap elmegyünk körbenézni a városban. Lefoglaltam egy híres étteremben egy asztalt este 7 órára, szóval ott fogunk vacsorázni. A harmadik és negyedik nap elmegyünk azokra a helyekre ahová régen jártunk. - rá néztem a mellette ülő lányra, aki könnyes szemekkel, halgatta. Szerintem ő is most halja ezt először. - A többi napon  pedig oda megyünk, ahová Haneul szeretne. Ez a útazás róla fog szólni. - megfogta a lány kezét és rámosolygott. Amennyire ismerem Haneult tudtam, hogy neki ez sok lesz érzelmileg. Haneul és Lucas össze kulcsota ujjait és a lány sírva fakadt.