Aura [ff.Youngjae] (Befejezett)

6.

*Youngjae szemszöge*

Mikor megláttam, hogy egy ismeretlen a karjánál fogva ráncigálja el, mint valami rongybabát, nagyon ideges lettem. Rögtön utánuk szaladtam, ha nem lett volna akkora tömeg akkor utól értem volna őket.
De végül szem elől vesztettem őket, kétségbeesve szaladtam abba az irányba ahol utoljára Jiá-t láttam.
Mikor oda értem addigra, az idegen fiú a lány szájára tapadt, közben a lány teljes erejével a fiú mellkasát ütötte, hogy elengedje. Közbe kellett avatkoznom, nem bírtam tovább.
Egy jobbosal ajándékoztam meg a fiút. Már pont adtam volna a második ütést neki mikor az új menedzserünk hangját hallottam meg.

-YOUNGJAE! HAGYD ABBA! - kiáltott rám miközben, könnyek szàzai hagyták el a lány szemét percenként.
Szívszoritó volt így látni. Igaz, hogy egy napja ismerjük egymást, de jó megérzéseim vannak ezzel a lánnyal kapcsolatban.

Gyors léptekkel közelítettem meg a lányt, aki a földön összerogyott lábakkal ült, nem jutott más az eszembe így szorosan kezeim közé vettem törékeny testét. - Nyugalom itt vagyok, nem lesz semmi baj. - suttogtam, mire ő csak még jobban elkezdett sírni. Egy kis idő múlva befejezte. Én pedig még intettem egy két szót a fiúnak, hogy végleg eltűnjön a szemem elöl.

-Ha még egyszer meglátlak ennek a lánynak a közelében, neked annyi! - mondtam miközben próbáltam nem elröhögni magam. Soha nem tennék ilyet senkivel, még mondani se mondanék, és ezért sem értem magam, hogy mi történt velem.

- Majdnem ketté törted az orom. Vágod csótány? Hihi. - persze a buzis vihogást nem lehetett elhagyni a végéről.

*Jia szemszöge*

Nagyon megijedtem mikor Youngjae adott egy hatalmas jobbost az ismeretlen fiúnak. Nem hittem volna, hogy ilyen is tud lenni. Mikor elment a fiú, Youngjae felsegített a földről.

-Keressük meg a fiúkat és menjünk haza. - mondta.

- R-rendben. - mondtam dadogva. Ahogy ezt kimondtam szembe állított magával. Rögtön elvesztem gyönyörű sötét barna szinte már fekete íriszeiben.

-Ne aggódj. Soha többé nem fog ilyen megtörténni. Itt vagyunk neked és nem hagyunk cserben. Együtt dolgozunk és szerintem jóban leszünk. -akaratomon kívül is elpirultam. Nem tudtam megszólalni sem, ezért egyszerűbbnek láttam bólintani egyett. Utána szétváltak útjaink, hogy gyorsabban haladjunk a tagok megtalálával. Hála az égnek, hogy gyorsan végeztünk. Beültünk a buszba és elindultunk is haza. Most Yugyeom mellett ültem.

- Na milyen volt a buli? Hogy tetszett?
Véleményeket kérek. -kérdezte Jaebum izgatottan.

-Borzalmas. - morogtuk egyszerre Youngjae-jel. Mire egymásra néztük és nagy nevetésbe kezdtünk.

-Úuu... De egy hullámhosszon vannak valakik. - mondta Jinyoung pimasz hangnemben.

Esküszöm, még egy ilyen Jinyoung és neked kampec.

-Na de, most van egy fontosabb kérdésem. Kit rakunk ki először a házánál? - igen. Tudom, tudom. Elég béna kifogás, hogy tereljem a témát de nem akartam, hogy bármit is kérdezzenek ezzel az éjszakával kapcsolatban.

Két perc sútyorgás után megtudtam, hogy engem fognak először haza vinni. Perceken belül eszébe jutott Yugyeom-nak, hogy mi lenne, ha karaoke partit tartanánk. Ebben én nem vettem részt, mert nem tudok énekelni. -ha a hangomat valamihez lehetne hasonlítani akkor csak annyit mondanék, hogy olyan mint egy száz éves nyikorgó ajtó és ezzel mindent elmondtam.- Szóval én inkább maradtam a zene hallgatásnál. Nagyon élvezték a fiúk a mai napot, aminek nagyon örülök, és Youngjae is megnyílt előttem. Egyszer csak egy kezet éreztem meg a vállamon, hátra fordultam, hogy megpillanthassam tulajdonosát.