~ Az összetört szív újra dobog ~

Part 1: A szörnyű emlékek

Nishinoya szemszöge:

Minden emlék villámként csapott végig rajtam mikor megláttam Kiyoko-san arcát a tornatermeben. Eszembe jutott mikor még együtt voltunk, mikor még bíztam benne. A nyári szünet előttre nyúl vissza ez az egész. Elsős voltam, ő pedig másodikos. Már mikor először megláttam tudtam, hogy beleszerettem. Viszont ő mindig visszautasított vagy ami rosszabb volt észrese vett. Egy teljes szemeszteren át próbálkoztam. Mindig bókokkal árasztottam el és sokszor hívtam randira is, de a válasz mindig nem volt. Folyton Suga-san körül sürgött-forgott. Valószínűleg szerelmes volt a senpaiba. Az egyik edzés után Kiyoko-san félre hívta Sugawarát. Kíváncsi voltam hogy vajon mi lehett a téma, de volt bennem tartás és emberiség ezért nem hallgatóztam. Másnap az edzésen a senpai ugyanúgy viselkedett mint azelőtt, viszont Kiyoko-san elkezdte tartani a távolságot. Kevesebb beszélgettek és már haza sem együtt mentek. Furcsálltam a dolgokat, de nem akartam rákérdezni mivel magánügy volt. Pár hét elteltével Kiyoko-san odajött hozzám és megkért, hogy várjam meg edzés után mert beszélni szeretne velem. Az egész edzés alatt azon törtem a fejem, hogy miről szeretne velem beszélni a senpai. Mikor végre végeztünk sietve az öltöző felé vettem az irányt. Átöltöztem majd elindultam a megbeszélt hely irányába. Meglepetésemre már ott várt a rám a menedzserünk. A megérkezem után pár perc kínos csend után Kiyoko-san törte meg a hallgatagot. Elmagyarázta hogy eddig azért volt ilyen elutasító mert nem merte bevallani magának az érzéseit, hogy szeret. Nagy meglepődésemre forró könnyek csordogáltak végig az arcomon a boldogságtól. Életem legszebb napja volt.

...

Napok, hetek majd hónapok teltek el azóta a nap óta. Minden tökéltes volt. Magam mellett tudhattam egy csodálatos barátnőt, egy remek csapatott. De eljött a nap amire senki sem vágyott. A Dateko elleni meccs hatalmas nyomást helyezett a csapatra. Mindenki ideges és frusztrált volt. Minden erőnkkel és tudásukkal játszottunk, de ez nem volt elég. A Karasuno ásza folyton az előtte álló vasfalba ütközött. Vesztettünk. Asahi magát hibáztatta, én pedig magamat. Valószínűleg mindenkiben ott volt az érzés, hogy az ő hibája. A csapat minden tagja a poklon ment keresztül. Engem felfüggesztettek az edzés alól pár hónapig egy kisebb balhémiatt, Asahi pedig kilépett a klubból. Az egyetlen dolog ami stabil maradt ezek után is az a kapcsolatom volt..legalábbis ezt hittem. Sugawara-san felkeresett miután megtudta, hogy lassan hat hónapja együtt vagyok Kiyoko-sannal.. Elmondta, hogy a senpai egy évvel ezelőtt bevallotta az érzelmeit neki es azóta minden nap ír neki, hogy mennyire szereti. Azt is mondta, hogy valószínűleg csak féltékennyé szerette volna tenni őt velem.
Tátott szájjal álltam Suga-san előtt. Egyszerűen nem bírtam felfogni amit mondott, vagy inkább nem akartam felfogni. Tíz perc néma csend után az agyam teljesen feldolgozta a szavakat amit halottam. A könnyeim úgy csordogáltak le az arcomon mintha kötelességük lett volna. Nem bírtam abbahagyni a sírást. Úgy zokogtam mint egy rossz gyerek, de úgy is éreztem magam, na meg persze átverve. Még aznap szakítottam üzenetben Kiyoko-sannal. Tudom, hogy nem szép dolog telefonon kersztül dobni valakit, de megérdemelte. Aznap megfogadtam magamnak, hogy soha többé nem leszek szerelmes és hogy tönkre fogom tenni az életet. Lehet gyerekes a döntés volt, de muszáj volt visszafizetnem. Attól naptól kezdve úgy csináltam mintha tetszene a senpai. Mindenki aki ismerte az eredeti sztorit tudta, hogy csak megjátszom az egészet. Később Ryu is beszállt a kis színjátékba. Még másodikos korunkban is folytattuk ez a gyerekes "játékot".

...

Épp a torna terembe készültem megnézni az új klubtagokat. Beléptem az edzés helyszínére ahol a már ismert két újonc fogadott. Hinata Shouyou és Kageyama Tobio, úgy érzem ők egy nagyszerű párost fognak majd alkotni. A tekintetemmel elkezdtem fürkészni a másik kettő új varjat, de mikor megláttam őket a pupillám a kétszeresére tágulhatott, mivel hirtelen nehezemre esett a látás is. Egy 190cm magas szőke fürtű fiú és a szeplős barátja áltak a pálya másik végén. Hirtelen gyorsabban vettem a levegőt, a szívem gyorsabban vert és a pulzusom az egebe szökött. Nem értettem, hogy miért reagált így a testem, de nem is igazán akartam tudni. Odamentem a kapitányhoz és elkezdtem kérdezősködni. Megtudtam, hogy a magas szemüveg neve Tsukishima Kei, a szeplős barátjáé pedig Yamaguchi Tadashi. Már alsó középben is röpiztek és gyerekkori barátok.

...

Már lassan két év eltelt a Kiyoko-sannal történt "bonyodalom" óta. Azóta volt pár lány aki szerelmet vallott nekem, de az igazság az, hogy nem nagyon hozott lázba egyik se. Plusz már nem tudnék megbízni senkiben egy kapcsolaton belül. Köszönöm te boszorkány! Hála az égnek már alballogott, de sajnálatos módon vele együtt Asahi, Suga és a kapitány is. Természetes tarjuk velük a kapcsolatot és minden hónapban összehozunk egy találkát ahol felidézzük a régi emlékeket. Azóta még több új tag érkezett a röplabda klubba. Sok tehetségre tettünk szert, de az ütős KageHina duón senki nem tud felülmúlni. Mondjuk igazából nem is vártam, hogy valaki képes lesz a lehetetlenre. *kuncog*
Visszatérve a harmadévesekkel váló találkozóra, hamarosan itt lesz a dátum amit ebben a hónapban beszéltünk meg. A mostani helyszín Tsukishima háza lesz mivel a szülei üzleti úton lesznek egy teljes hétig. A bátya belement és azt mondta falaz majd nekünk sőt, felajanlotta hogy vesz nekünk piát. Persze ennek senki nem tudott volna nemet mondani.

...

Ahogy teltek a napok egyre közeledett a talákozó napja. Mindenki beszállt az étel és ital (Most itt a pia) vásárlásába.
Napra éj, éjre nap jött és végre elérkezett ez a nap is. Egész délelőtt csak a közeledő bulin járt az eszem. Az utolsó óráink után még be kellett mennünk az edzésre, de megsúgom, hogy még Kageyamának is a közeledő eseményen járt az esze. Amit lehet egy átlagos ember nem értene de aki ismeri a királyt az tudja, hogy milyen röpi buzi. Miután vége lett a kulbtevékenységnek mindenki az öltöző felé vette az irányt. Miközben rohamtempóban öltöztünk az az egyik újonc feltett nekem egy kérdést. "Miért nincs barátnőd Nishinoya-senpai?" A szavai késként fúródtak belém. Minden sebemet feltépte egyetlen egy kérdéssel. Az arcom eltorzult majd még gyorsabban kezdtem öltözni. Úgy téve mintha meg se halottam volna az előbbi kérdést odafordultam a csapattársaimhoz és szóltam nekik, hogy kint a kapuban megvárom őket és majd onnan együtt mehetünk tovább. Kiléptem az öltözőből és máris éreztem az arcomon legördülő forró könnycseppeket..