~ Az összetört szív újra dobog ~

Part 2: A buli

Nishinoya szemszöge:

Kiléptem az öltözőből és máris éreztem az arcomon legördülő forró könnycseppeket..

Gyors léptekkel indultam el a kapu felé. Most meg miért bőgök?! Kiyoko-senpai miatt? Az összetört szívem miatt? Vagy azért mert átbaszott? Igazból, már én sem tudom, de fájt. Nagyon fájt. Amíg én ezen gondolkodtam és a könnyeimet törölgettem addig a csapat többi tagja is megérkezett indulásra készen.

- Nishinoya-senpai sírt!? - egy narancssárga tornádó tartott felém. Erre a kijelentésre a legjobb barátom felkapta a fejét és gőzerővel futott Shouyou-val felém.

- Csak belement valami a szemembe! A senpaitok soha sem sír. - vigyorogtam a kíváncsian néző másodikosokra. A kis védő hamar megnyugodott, hogy nincs baj viszont Ryu szeme elsötétült, tudja hogy hazudok. Szerencsémre nem állt le kérdezősködni amiből arra következtettem, hogy vagy tudja az okát a sírásomnak vagy csak nem akar kellemetlen szituációba hozni. Én személy szerint az elsőre fogadnék. Amíg ezen a gondolatok a fejemben cikáztak addig megérkeztünk a pápaszemes hazához. Kijelentette, hogy már tegnap feltakarított mert tudta hogyha mi itt leszünk akkor erre nem lesz ideje. Beértünk a közepes méretű ház ajtaján, mindenki levette a cipőjét és letette a táskáit a kijelölt helyre.

- Végre megérkeztetek! Azt hittem már eltévedtetek. - a hang irányba fordultam és az okoska bátya állt előttem. Hasonlítottak Tsukkival. De a pápaszemes izmosabb, helyesebb és magasabb is volt.

- Mivel velünk volt az öcsikéd így pontosan tudtunk merre kell menni. - karolt át Daichi a vállát. Vagyis csak próbálta, még neki is magas volt a fiú termete. Én is max a mellkasáig érek. Ez olyan frusztráló! Ha csak egy kicsit magasabb lennék. Nem sokkal, csak tíz centiméterrel.
A gondolatmenetemet Ryu hangja törté meg.

- Noya gyere sörpingpongozzunk! - fülig erő mosollyal indultam a bolond "kopasz" barátom irányába. Az ellenfelünk Suga és Daichi volt. Négy győzelemmel és három kudarc után feladtuk a harcot és határoztunk, hogy döntetlen mivel mint kiderült a volt kapitány nagyon nem bír semmiféle alkoholt. Az ezüst hajú ellenfelünk leültette őt a kanapéra majd elkiáltotta magát.

- Kinek vagy kedve felelsz..- a sok pia maitt egy ideig gondolkozott a játék nevén. - vagy merszezni! Na srácok ki jön? - az ittas röplabda klub leült egy nagyobb körbe és kezdetét is vette a játék. Kő papír ollóval eldöntöttük, hogy ki kezdjen.

- Felelsz vagy mersz Hinata? - kérdezte az ittas törpét Ryu.

- Merek! - a határozott kijelentés után kicsit meginogott a bátorsága miután eszébe jutott, hogy csak fiúk vannak jelenleg a buliban.

- Nemár azt hittem felelni fogsz! Egy pillanat gondolkodnom kell! - tette fel a mutató ujját az újdonsült ász.
- Megvan! Csókold meg Kageyamát! - erre a kijelzésre mindenki hangos nevetésbe tört ki. Shouyou feje lángokban állt miközben elindult a király felé. Letérdelt elé majd lassan közeledett a mogorva feladó arcához és megtörtént. A narancs és az áfonya csókolóztak. A heves nyelvcsatájukat csak egy-egy kisebb levegő vétellel törték meg. Hirtelen a pipacs vörös Shouyou elvált Kageyama ajkaitól és felém nézett.

- Nishinoya-senpai! Felelsz vagy mersz? - a hangja csengett a füleimben. Teljesen felpörgött. Először elgondolkoztam a válaszomon. Felelni szerettem volna mert tudtam, hogy valami durva dolgot kérne tőlem. De mivel én vagyok a senpai bátorságot kell mutatnom.

- Merek! - egy határozott mosollyal az arcomon ránéztem a Karasuno csalijára. A kezét az állára tette és a láthatatlan szakállat simogatta. A szemei felcsillantak és felallt az ülő helyzetéből. Odasétált a piás pulthoz és amit csak tálalt összeöntött. A kevert italt a kezembe nyomta és ráparancsolt.

- Fenékig! - belekortyoltam az italba
Éreztem ahogy a melegség egyre jobban átjárja a testem. Egyre többet és többet ittam meg. A végén a földre csaptam és egy bárgyú vigyorral a képemen ránéztem a többiekre.

...

Egymás után szólítottuk a másikat akik még játékban voltak. Volt aki kidőlt a kanapén vagy a földön, voltak akik hazamentek és persze olyanok is akik azt se tudták, hogy eszik-e vagy isszák. Én az utolsók közé tartóztam. A felelsz vagy mersz alatt annyit ittam amennyit csak tudtam. Ezt éreztem is a húgyhólyagomban.

Felkeltem avval a céllal, hogy megtaláljam az illemhelyiséget, de nem jutottam messzire. A konyhából kilépve forgott velem a világ. Már felvoltam készülve a földreesésemre mikor két erős kéz megtartotta a hátam. Felkapott és elvitt a fürdőig. Amire észbe kaptam a saját lábaimon áltam. Bementem és dobtam egy sárgát. Kézmosás után elindultam a törölközök irányába. Megtöröltem a kezem és a falnak dőlve a földre rogytam. A csempe hideg volt. A felforrósodott testemnek pont erre volt szüksége. Már majdnem magával ragadtak az álmok, mikor megint magamon éreztem a két hatalmas kezet ami az előbb is rajtam volt. Kié lehet? Sajnos már nem tudtam épp ésszel gondolkodni. A sok alkohol teljesen magával ragadott. Elvette az eszem..

...

Reggel van. A fejem sajog és mindent eláraszt az alkohol szaga. Felülök az ágyon. Hogyan is kerültem az ágyba? Nem emlékszem. Végignézek magamon és a éreztem ahogy a meglepődöttség átfut az arcomon. Miért vagyok meztelen?! Villám sebességgel néztem a takaró alá. Nincs rajtam semmi. Miért? Hogyan? Mikor? A fejemet átjárta milliónyi kérdés mikor szuszogásra lettem figyelmes a bal oldalamon. Odakaptam a fejem és látvány ami fogatott csodálatos volt. Izmos háta megfeszült ahogy magához ölelte a párnát amit valószínűleg a feje alól szedett ki. A takaró pont hogy takarta a fenékét. Szőke tincsei kócosan hulltak az arcára. A testem felmelegett, a szívem gyorsabban kezdett dobogni és a pulzusom az egebe szökött. Miért reagálok így egy fiú jelenlétére? És miért vagyok egy agyban egy fiúval? Egy miért pont Tsukishima az a fiú? Az agyam egyfolytában ezen kattogott amíg mozgásra nem lettem figyelmes. Felébredt? A szeme lassan nyitódott ki. Felült és a szemében nézett.

- Jó reggelt Yuu. - a keresztnevemen hívott? Mi történt tegnap?!

- J-Jó reggelt. - elkaptam a tekitetem az övétől. Éreztem ahogy az arcom egy pirosabb árnyalatba kezd átmenni. Miért?! Miert reagál így a testem? Én nem vagyok meleg! Ha az is lennékakkor se ő lenne az ideálom!
Visszafordítom a fejem és végignézek a rajta. Izmos testét semmi nem fedi. Az ágyékát is csak a takaró miatt nem látom. A tekitetem visszavándorol a fejére. Szemüveg nélkül is helye...NISHINOYA YUU MOST AZONBAN FEJEZD BE AZ ÁBRÁNDOZÁST! Ő IS FIÚ AHOGY TE! NO HOMO!! Hála a kis hangnak a fejemben időben észbe kaptam. Viszont a tekintetem megakad a  nyakán levő szívás nyomokon. Így visszagondolva a hatán is elég sok piros csík virított. Akkor minden émlek áraműtesként csapott végig az agyamon..