~ Az összetört szív újra dobog ~

Part 7: A váratlan fordulat

Nishinoya szemszöge:

Több óra sorozatozás után kopogásra lettünk figyelmesek 20:00 óra körül.

- Ki lehet az? - kérdeztem tágra nyílt szemekkel. Tsukki felkelt mellőlem az ajtóhoz sétált, majd kinyitotta azt. Amint kinyílt az ajtó ég, hatalmas csattanásra lettem figyelmes. Odasiettem Kie-hez akinek az arcán egy hatalmas nagy kéznyomot véltem felfedezni.

- Mégis mit képze...lsz...magadról...Yamaguchi? - a vér is megfagyott az erimben. Mit csinál ő itt?

- Mostmár mindent értek. Ti itt basszátok egymást seggből szájba és szájból seggbe amíg mi a Nekoma ellen meccseztünk! Undorítóak vagytok! De főleg te Nishinoya! Tudom mi volt közted és Kiyoko között anno! Nem is vagy meleg! Akkor miért csinálod ezt!? - majd mikor ezt mind a fejemhez vágta megfordult és rohanni kezdett a sötétben. Én meg csak dermedten álltam Tsukki mellett, aki hirtelen megszólalt:

- Mi volt közted és a régi menedzser között? - bementünk és leültünk a kanapéra ahol mindent elmondtam a pápaszemesnek. Ledöbbentve hallgatta a sztorimat, majd mikor végeztem csak ült mellettem és nézte a semmit.

- Tsukki..??

- Mekkora egy ribanc ez a Kiyoko! - mindenre számítottam csak erre nem.

- Tsu..- már mondtam volna a vélemény a kirohanásáról, mikor megragadta a karom, magához húzott és szorosan megölelt. Úgy érzetem soha semmi baj nem történhetem velem..legalábbis ezt hittem. Elkezdett csörögni a telefonom. Odanyúltam érte és Tanaka nevét láttam a kijelzőn villogni.

- Szia kopasz! Mondd. - először elkezdett kiabálni velem, hogy ő nem kopasz. Majd elmesélte, hogy pár Nekoma-s csapattag elhívta a Karasuno-t egy buliba. A régi harmadéves is jönnék tőlünk és tőlük is. Megbeszéltem vele a dolgokat majd letettem a telefont. Megbeszéltem a pápaszemessel a dolgokat, de nagy meglepetésemre belement abba, hogy eljön a buliba. Egy durva óra készülődés után mind a ketten készen álltunk az ajtóban.

*Indulás előtt Noya lőtt egy képet magukról*

Egy hosszabb utazás után elértük a megadott címet és hosszasan rátenyereltem a csöngőre. Pár perc után a atomrészeg Kenma nyitotta ki előtti k az ajtót.

- Delooo méjd työbb Karatunoz tiu. Dertej be. - összenéztünk Tsukki-val majd elnevettünk magunkat. Bementünk a tágas előtérbe ahol egy csomó cipő sorakozott egymás mellett.
Mi is levettük a cipőnket és a kabátokat majd megkerestünk a party szívet,  ami a pince volt. Ahogy leértünk az első dolog ami szemetszúrt az a nagy csocsó asztal volt a szobaval sarkában. Odamentem köszönni a társaságnak majd beszálltam én is a játékba. Pár pohár valami után /nem tudom mit adtak/ jóval jobban éreztem magam a kelleténél, de ahogy láttam Tsukki sem tétlenkedett. Kuroo, Kenma, Daichi és Suga társaságában iszogatott egy babzsákban nevetgélve. Imádom mikor mosolyog. *-*

Hajnali 3 fele a bagázs fele már takarodót fújt. Valaki hazament, más a földön elaludt és volt aki a másiknál aludt, vagy éppen mást csináltak. Én is úgy éreztem, hogy lassan ideje lenne indulnunk. Szóval elindultam megkeresni Tsukishima-t. Mivel a pincében nem tálaltam így felmentem és körülnéztem a házban is. Benéztem a legtöbb résnyire hagyott ajtón, majd megtaláltam.

A vér is megfagyott az erimben mikor megpillantottam őt..vagyis őket...

A sírógörcs kerülgetett. Majd teljes erővel becsapva magam mögött az ajtót elindultam a kijárat felé. Nem érdekelt semmi és senki sem.

Pedig én már tényleg elhittem...

Sajnálom hogy ez a rész ilyen rövidke  lett de úgy érzem ennek ez a "tökéletes" befejezés.

A következő rész majd olyan 1500 szó lesz h bepótoljam ennek a hiányosságait.🖤

Helyesírási hibákért szorry.🖤

JÖHET A KÖVETKEZŐ RÉSZ??