Az íjász szerelme [Jin Ling X Wen Ning]

1.Elfogadás

Már eltelt rengeteg idő amióta Jiang Cheng a földre dobta Jin Linget, Aki az óta már betöltötte a tizennyolcadik élet évét és klán vezér lett. A bácsikája már nem uralkodott a fiatal felett akiről meg tudta hogy szerelmes lett, és szabadon  hagyta Jin Linget. A fiatal rengetegszer csempészte be magához a szerelmét. Volt amikor festékkel kente le Wen Ning bőrét, hogy ne legyen szürke és hogy közösen tudják élvezni a fesztiválokat, anélkül hogy az emberek félnének a párjától. Szerelmük mindenhol kiteljesedett és még néha az ágyukat is megosztották. Az álmuk pedig az lett hogy öröké együtt tudjanak lenni és hogy egy nap elfogadják őket.

*Wen Ning*

A kis házikómban voltam. Festéket kentem a bőrömre hogy eltakarjam a szürkeséget. Hogy betudjak szökni a drágámhoz. Már egy hete nem láttam. Mostanság lefoglalja a klán vezetése.

A bőrömet befestettem és a hajamat felkötöttem, felvettem pár sárga ruhát amit Ling hagyott itt nekem. Elkészülésem után útnak indultam. A gyorsaságom miatt hamar oda is értem. Az emberek nem bámultak meg, tökéletesen megcsináltam magamnak az álcám. Hamarosan oda értem Jin Ling hatalmas lakhelyéhez. Sokszor szöktem már be így most is egyszerű dolgom volt az őrség elkerülésével. Az ott élők pedig már láttak egy párszor így nem voltam feltűnő közöttük. De most más volt a hangulat. A sárga színek között lilák is voltak. Akkor már értem miért nem jött egy jó ideje. Itt tartózkodik Jiang Cheng aki már rég óta holtan akár látni. Muszáj lesz meg találnom a szerelmem.

Nem kellett sokat mennem amíg meg nem hallottam a hangjukat. Éppen most léptek ki az ebédlőből. A szolgák között Cheng rám sem nézett amíg Ling egyből felismert engem.

-Bácsikám. Menj előre. Mindjárt megyek. Van még egy kis dolgom.

-Rendben de ne kés. Ha minden igaz hamarosan zápor lesz. – Jiang Cheng elment a szolgákkal együtt így egyedül maradtam Linggel.

-Mit csinálsz itt? Itt most veszélyes! – Ling átkarolta a nyakamat és egy lágy gyors csókot adott majd ellépett tőlem mint ha mi sem történt volna.

-Látni akartalak.

-Nyugi. Ma megy el. Így ha még vársz egy kicsit csak a tiéd vagyok. – hiába lett felnőtt a folyton elvörösödő arca még maradt. Minden egyes részét nagyon szeretem.

-Rendben..

-Mennem kell a bácsikám után. Szegődj a kíséretem mellé és úgy a közelemben leszel. – Gyors adott egy puszit a homlokamra majd a bácsikája után indult.

Én is siettem vele. Szerencsére még pont be oda tudtam menni a kísérethez. A kertben voltunk.
A napot szürke felhők kezdték eltakarni. Majd egy apró eső csepp esett az oromra a festéket lemosva, láthatóvá tette a szürkeséget. A többitől pedig az egész bőröm látszani kezdett. A mellettem állok sikítani kezdtek, és a szellem tábornok elnevezéssel ordítottak felém.

Jiang Cheng a nagy haragjában elő hívta Zidiant majd felém csapott. Jin Ling váratlanul elém ugrott és az ostor a fejét találta el. Az ütéstől ájultan a földre esett és a homloka vérezni kezdett. Én és a klán vezér össze néztünk, de én elkaptam a tekintetemet majd Jin Ling segítségére siettem.

-Ne érj hozzá!

-Ha nem viszem el orvoshoz most akkor nagy bajok lehetnek! Nálam meg most nincsenek orvosi eszközök! - Letérdeltem hozzá és felvettem a karjaiba.

-Mondtam ne érj hozzá! – az ostorral többször is próbált eltalálni de nem ért semmit a sebességemmel szemben.

Túl ugrottam a falon és az orvos irányába indultam. Jin Ling jól körbevezetett itt az egyik látogatásom alatt. Pontosan tudom mi hol van. Az orvoshoz is könnyen eljutottam. Szinte berúgtam az ajtaját és letettem Linget az asztalra.

-Segítsen rajta, most! – a doktor azonnal neki látott a munkának. Ha nem lettem volna az idegesség rabja segítettem volna a doktornak. Az orvos képzett szakembernek látszott. Hiába látszott rajta hogy fél tőlem csak Ling egészségével foglalkozott. Sikeresen elvégezte a munkát és ellátta a sebét.

-Még időben hozta. Az ütés a fején nagyon vérzett. Az ostor csapás nem egy szép seb. Komoly bajok is lehettek volna.

– Nagyon örültem hogy eltudtam hozni de nagyon fájt hogy ezt miattam tette. Hagynia kellett volna hogy engem találjon el!

-Wen Ning! – Jiang Cheng jött be az ajtón és azonnal a bekötözött fejű Jin Lingre nézett. – Te mocskos Wen..

-Bácsikám.. Ne bántsd.. – Jin Ling fel kelt egy pillanatra majd újra ájulásba zuhant.

-Ezt mire véljem Wen!?

-Egy éve rá jöttél arra hogy Jin Ling szeret valakit. Igaz?

-Igen. De ez most hogy jön ide!?

-Én vagyok az a valaki. Most is csak meg akartam látogatni. – A klán vezér lenézően nézett rám de nem kezdett örült tombolásba.

-Te vagy az akitől annyira boldog lett akkoriban? – bólintottam egyet amire Jiang Cheng nem csinált semmit. Csak mélyen a szemembe nézett. – Ha ez igaz. Tedd őt örökké azzá. Megértetted! – Még egyet bólintottam mire Cheng hátat fordított nekem és kiment az ajtón.

Én pedig Ling mellé mentem majd elkezdtem simogatni az arcát. Nem kellett sok idő és fel is kelt a szépségem akinek elmondtam a történteket amíg nem volt magánál. A mesélésem után egy szenvedélyes csókot váltottunk. A doktortól elbúcsúzva haza vittem a páromat, egyenesen az ágyába.

-Wen Ning?

-Igen?

-El kéne mondanunk a többieknek is.

-Tudom. -Megfogta a kezemet és hüvelyk ujjával a kéz fejemet kezdte simogatni.

-Holnap elmegyünk Gusuba?

-Igen. De most pihenj – egy lágy csókot adtam neki majd elindultam kifelé.

Nem tudom mit hoz majd a holnap. De remélem elfogadnak minket.