Az íjász szerelme [Jin Ling X Wen Ning]

3.Kezdet

*Jin Ling*

Valaki simogatja az arcom. Még nem akarok felkelni olyan kényelmes itt.

-Ling. Kelj fel. Csináltam reggelit.

-Hmm.. Nem akarok.. -Wen Ning oda hajolt hozzám és egy apró csókot adót amitől a szemeim egyből kinyíltak.

-Ha most felkelsz még kapsz egy párat. – elkezdett halkan nevetni. Megint vörössé vált az arcom.

-Gonosz vagy tábornok! – Még jobban elkezdett nevetni, én felé nyújtózkodtam és ő felvett a karjaiba.

Kivitt a kis lakásból és letett a tegnapi tűzrakó hely mellé és a kezembe adott egy leveses tányért és egy kanalat. A leves teli volt zöldségekkel és tésztával. Ezt is ő készítette. Az ízek olyan jók voltak hogy még ilyet sosem kaptam egyik klánnál sem. Egy ilyen étel mellett úgy éreztem magam mint egy császár! Bárcsak mindig ő főzne nekem!

-Nagyon finom lett!

-Örülök.. A nap már nagyon magasan van. A bácsikád nem fog kérdezősködni hogy hol jártál és aludtál? – A gyönyörű arcára aggodalom költözött.

-Elmegyek Gusuba és megkérem a srácokat hogy falazzanak nekem. – Egyszerű ötlet és a szerelmem még mindig aggódott, de látszott rajta hogy ezt az ötletet logikusnak és működő képesnek tartja.

A levest befejeztem és letettem a tárgyakat a földre. Az egyik kezemmel megfogtam a pólóját és egy szenvedélyes mély csókot adtam neki, amiben már a nyelveink is szerepet játszottak. Szinte éreztem ahogy elszáll belőle a feszültség és azt hogy én megint lángolok. Amikor elváltunk mélyen bele nézett a szemembe.

-Mi most együtt vagyunk?.. – A tábornok kérdésére a zavar vette át az irányitást a fejemben. Így csak a heves bólogatásommal tudtam neki felelni, újra vissza kaptam a mosolygós Wen Ningemet aki az igenem után rengeteg apró csókkal árasztotta el az arcomat.

-Ning. Mennem kell Gusuba... – A csókjai abba maradtak és egy aprót simított az arcomon.

-Menj csak nyugodtan. Kedvesem. – k. . K.. Kedvesem.... A Wen hogyan tudja elintézni hogy minden egyes percben jobban bele szeressek!?

Elköszöntem tőle egy utolsó szenvedélyes csókkal majd ahogy csak tudtam siettem Gusu felé. Nagy szerencsémre nem volt olyan messze a Felhők védelme. Amikor beléptem oda még gyorsabban mentem hogy megtaláljam őket. De az össze vissza szaladásnak meg lett a baja. Neki mentem egy szamárnak, és a földre estem. Majd két fejet vettem észre fölöttem. A szamárét és Wei Wuxianét.

-Szia Jin Ling! Mit keresel itt? – Wei bácsikám fel segített a földről.

-Shizuit és Jingyit keresem. Nem láttad őket?

-Most Lan Zhan óráján vannak. Szerintem hamarosan végeznek. – Végeztek is. Megjelent Lan Wangji aki azonnal oda ment Wei mellé és a fél karjával átölelte.

-Jin Ling. – Bólintott egyet köszönés képpen amíg én meg hajoltam.
Kiegyenesedésem után Lan Jingyi karolta át a nyakamat és bele üvöltött a fülembe.

-Szia!

-Ne ordibálj a fülembe! – Elvettem a kezét a nyakamból. – Hol van Shizui?

-A szobájába ment. Miért?

-Gyere velem. – Én és az értetlen Jingyi elindultunk Shizui szobája felé.

-Te meg még is mire készülsz?

-Majd megtudod! – Jingyi még hülyébb képet vágott mint amit szokott.

Shizui szobájához érve szinte berúgtam az ajtót. Ő az ágyán olvasott valami béna tankönyvet. Amikor meg látott minket úgy nézett ránk mint ha megint valami rosszat csináltunk volna.