Az íjász szerelme [Jin Ling X Wen Ning]

2.Kezdet

*Wen Ning*

Jin Ling megcsókolt engem. Már rég nem éreztem ezt az érzést ami átvette a testem felett az irányítást. Ahogy vissza nézett rám a vörös arcával. Egy olyan élményt adott nekem amit soha nem fogok kiverni a fejemből. Haza felé is csak a csókja járt a fejemben. Ő még fiatal és én egy élő holt vagyok. Hogyan lehetne ez egy mindkettőnknek tökéletes. Én is fiatal voltam akkor amikor a háború végén meg akartak ölni. Ha nincs Wei mester akkor most nem érezhetném ezt Jin Ling iránt. Hiányoznak azok akiket szerettem. Akik a családom voltak. A testvérem. Mennyi emlék. Mennyi arc. Talán Jin Ling is lehet a családom? Vagy csak ennyire bolond vagyok?

Gondolataim hullám völgyében elérkeztem az otthonomhoz. A Wen klán területén egy régi vadász házhoz ami az erdő belsejében volt elrejtve. Már egy ideje próbálgatom felújítani hogy legyen hol laknom és hogy majd én is tudjak szállás helyet adni a fiataloknak. Már hoztam ide jó pár emléket. Volt egy emlék amit még Wei mester rajzolt rólam, mikor még az íjász verseny kori énem volt. A kis fekete tincsem a két szemem között volt. Az arcom pedig még piros pozsgás. A ruhámon a nap foglalt helyet. Ezt a rajzot már mutattam Shizuinak. Kíváncsi vagyok mit fog hozzá szólni Jin Ling. De most vége a gondolatoknak. Megyek dolgozni a kis viskómon.

««egy nappal később»»

A tető szinte tökéletes lett. A falon már nincsenek repedések ahol be tudd fújni a szél. Szinte úgy csináltam meg a házat hogy hasonlított a régi házamra. Vagy is a nővérem házára. Szerintem ott van róla egy kép. Azt hiszem meg fogok látogatni egy romot. Csak pár nap járásra van innen ami az én tempómban egy, vagy egy kicsivel több napot fog igénybe venni.

««egy nappal később»»

Visszatértem a kis lakhelyembe a képpel. Olyan jó hogy még meg van.

-Wen Ning! - Valaki a közelben a nevemet kiabálta. Messze volt így nem ismertem meg a hangját. Kimentem a házikóból és a hang forrása felé vettem az irányt.

Jin Ling volt az. Nem gondoltam volna hogy ilyen hamar eljön. Meg ha jól látom valamit bele tett a ruhájába. Mint ha virág lenne.

-Jin úrfi. - Le ugrottam a fáról és egy kicsit meghajoltam a fiatal elött.

-Ne hajbókolj! Még nem vagyok klán vezér. Még ne úgy szólíts hogy Jin úrfi! Csak Ling. - Az arca megint vörös lett. Nagyon aranyos volt. Meg mosolyogtatott.

-Ling.. - Oda léptem hozzá és végig simítottam a fején. Kicsit bele remegett.

-Ezt neked hoztam! - A ruhájából elő húzott egy egész virág csokrot és a képembe nyomta. A virágok a tűz színeiben cikáztak. Illatúk káprázatos.

Miután oda adta mint egy durcás kisgyerek hátat fordított nekem, és a fejét hátra fordítva várta a reakciómat. Én körbe öleltem őt és apró puszit nyomtam a fejére amitől újra felém fordult és bele fúrta a fejét a mellkasomba.

-Köszönöm a virágot.

-Majd rakd ki valami szép helyre.

-Gyere. Mutatók valamit. - Eltoltam magamtól és megfogtam a kezét, a kis viskómhoz vezettem.

Amikor meglátta csak ámult a házikótól. Elengedte a kezemet és az ajtóhoz sietett.

-Bemehetek? - Bólintottam egyet és ő bement a lakásba.

Szépen lassan utána mentem. Azonnal kiszúrta a rólam készült rajzot. Az arca megint vörös lett és kérdően nézett rám hogy azon a képen én vagyok e.

-Igen. Az én vagyok.

-J.. Jól festesz rajta. - Oda mentem mellé és a kép mellé helyeztem a virágokat.

Majd a nővéremről készült rajzott a sajátom mellé tettem. Ling furcsán nézte hogy egy női alakot rakok magam mellé.

-A nővérem... A legjobb orvos és testvér volt a világon. - Ling át ölelte a karomat és együtt néztük a régi a rajzot.

A pillanatot a karomon tartózkodó szépség zavarta meg a has korgásával.

-Éhes vagy?

-Nem tudtam be szökni a konyhába mert ott volt Jiang bácsikám így evés nélkül jöttem el.

-Csinálok neked valamit. Maradj itt egy kicsit. - Linget hátrahagyva az erdő szélére mentem ahol volt egy kis falu.

Már mindent tudok a környező tájakról. Így tudtam azt is hogy él itt egy gazda aki nem tudd vigyázni az állataira. Főleg a csirkéire. Ha szerencsés vagyok akkor most is fog egy tyúk szaladgálni kint a szabadban. Szerencsém lett. Még hozzá egy nagyon húsos tyúk volt az. Ha vigyázott volna rá rengeteg yen-ért el tudta volna adni. De most a kedvesem vacsorája válik belőle. Elkaptam az állatot majd vissza vittem a viskómhoz ahol tüzet raktam és elkezdtem el készíteni a csirkét. Ling az ablakon keresztül nézte a főző tudományom. A szemei már kopogtat az éhségtől és már nagyon várta azt hogy elkészüljek. Amikor ez megtörtént rá mosolyogtam a szemlélőmre.

-Kész vagyok - Szinte ki rohant és mellém huppant, majd falni kezdte a csirkét.

-Egy szakács mester vagy!

-Ne edd olyan gyorsan...

Hamar befejezte az evést és a vállamnak dőlt. A tűz kellemes meleget adott. Jin Ling elálmosodott.

-Itt lehetek éjszaka? Ha ilyen későn mennék haza a bácsikám eltörné a lábam. - A ragyogó szemeinek és a vörös arcának nem tudtam ellenállni.

-Persze.. - egy apró puszit adtam a homlokára majd felvettem a karomba és bevittem a házba ahol gyors megágyaztam, majd letettem őt a kényelmes párnák közé.

-Mesélj nekem valamit!..

-Majd holnap reggel. Most pihenj.

-Kapo.. Semmi... Jó éjt. - Elkapta a fejét, de én újra magam felé fordítottam és egy forró csókot adtam neki melytől forróvá vált.

-Jó éjt. Ling. - Egy utolsót simítottam az arcán, majd betakartam és kimentem a tűz mellé.

Hihetetlen hogy miket ki tudd hozni belőlem. Rég gondoskodtam már valakiről. Jó érzéssel tölt el. Főleg hogy én bele szeretem a házamban alvó szépségbe. De rossz előérzetem van. Mi lesz akkor ha valaki rá jön. Újra hajtó vadászat lesz utánam, és ha elkapnak apró darabokra fognak szét szedni? Aggódom de egyben élvezem hogy itt van velem valaki akit szeretek. Ha engem meg is fognak ölni. Nem hagyom hogy neki bántódása essen miattam. Meg fogom védeni a szerelmem.