Az íjász szerelme [Jin Ling X Wen Ning]

1.Kezdet

*Jin Ling*

Shizuival és Jingyivel haladunk az erdő sötétségében. Olyan volt mint egy egyszerű vadászat amit mindig végre hajtunk. Egy kivétel volt ebben az éjszakában. Velünk volt Shizui nagybácsija Wen Ning. Az én bácsikam ki nem állhatja a Went. Ő mocskosnak hívja amíg én kedvelem őt. Mindig nagyon kedves velem. Lehet csak azért mert Shizui barátja vagyok. Nem tudom. De valahogy mindig megnyugtató a jelenléte.
Jingyi megállt egy pillanatra, majd a mutató ujját felemelve egy szarvas felé mutatott.

-Nézzétek ott egy szarv! – gyors befogtam a száját és egy nyilat húztam elő amit beillesztettem az íjamba.

-Majd én le lövöm.

-Rosszul tartod... -Wen Ning oda jött mellém és lágyan körbe karolva elkezdte az íjat igazítgatni. -Tartsd feljebb a vállad.. -Megfogadtam a tanácsát és csak a célra fokuszáltam.

Elengedtem a nyilat ami szinte a legtökéletesebb módon eltalálta az állatot. Olyan erősen bele fúródott a nyil hogy még futni sem tudott. Csak összeomlott a földre.

-Ügyes voltál.. -A Wen végig simított a fejemen amibe elpirultam majd a szarvasért ment amit leöltem.

-Ez egy történelmi pillanat! Most nem szúrtad el a lövést! Hahaha!! – Jingyi hangosan nevetni kezdett rajtam amitől a haragom lángra gyúlt.

-Most kinyírlak!

-Nyugodjatok meg mind a ketten! – Shizui visszatartotta Jingyit amíg a villám gyors Wen engem fogott meg a derekamnál, a vállán a szarvassal. Lágy karolásától zavarba estem. Valamiért nagyon tetszett.

-Ideje haza mennünk... -Ning elengedett engem. Ezt a karolást miért kívánom újra?

Miután lenyugodtunk Jingyivel vissza indultunk Gusuba. A kapunál várt minket Wei bácsi és Hanguang Jun. Wen Ning gyors köszönt nekik és elfutott az erdőbe. Nem tudom miért de mint ha megijedt volna a Hanguang Juntól.

-Fiatalok. Ebből finom kaja lesz. Tele fogom rakni csípős fűszerrel!

-Nem ő fog főzni. – A nagy Lan ezzel a mondattal megnyugtatott engem. Ha Wei Wuxian főz abból nem lesz semmi jó.

Lan Wangji oda adta a szakácsoknak a vadat amíg mi így öten helyet foglaltunk a hatalmas ebédlőben. A kék díszítés olyan hangulatot adott mint ha a tengernél lennék. Ahogy néztem a szép helyiséget észre vettem egy mellettem lévő üres helyet. Egy helyet ahol Wen Ning is ülhetne. Áhh! Hova gondolok. Egy férfiról álmodozok. Ez hülyeség, nem szerettem bele!

Hamarosan meghozták az ételt. A szarvas húsa nagyon zamatos lett. Szinte öröm volt enni a frissen készített zöldség körettel. Wei bácsi szokásosan erős fűszert is kért a hús mellé.

-Lan Zhan!!.. Nincs rajta a fűszerem!

-Áhh!! – Jingyi kapta meg Wuxian fűszeres csodáját amitől a könyek folytak ki a szeméből, olyan vicces arcot vágott mellé hogy muszáj volt nevetnem rajta miközben ki felé futott. Nem csak én nevettem. Wei is úgy nevetett mint én. Ezt a jelenetet még Shizui is meg mosolyogta.

A szarvas vacsora után a szállásomra mentem ahol csak arra a lágy de még is izmos ölelő karjaira gondoltam. El akarok menni hozzá. Talán akkor nem gondolnék ennyit rá. Talán megint átkarolna engem. Áhh! Hova gondolok már megint!? Nem szerethettem bele egy elő holt szellem tábornokba! Inkább alszok.