Az íjász szerelme [Jin Ling X Wen Ning]

2.Elfogadás

*Jin Ling*

Felkelt a nap. Zidian ütése sem fáj már. Ma megyünk Gusuba Wen Ninggel. Rettenetesen izgulok. Főleg Shizui miatt. Ő a legjobb barátaim egyike és én meg egy csomó időn át titkoltam előle hogy együtt vagyok a bácsikájával. Lehet előbb el kellett volna már mondanom neki? Nem tudom. De abban biztos vagyok hogy ha már nem is fog neki tetszeni a dolog, örülni fog hogy boldogok vagyunk.

Lassan felkeltem és felöltöztem egy klán vezérhez méltó, sárga és tiszta ruhába aminek az anyaga nagyon puha és kényelmes. Előkelőséget sugároz, de harcra is tökéletes. Ki mentem a fegyverekhez és felszerelkeztem az íjammal és a nyilaimmal. Ez után már nem volt megállás az erdő széle felé ahol már várt rám a kedvesem. Szinte a nyakába ugrottam és egy csókot adtam neki.

-Olyan gyönyörű vagy. – Wen Ning bókjától az arcom vörössé vált. Ezt a szokásomat kinőhetném végre.

-Te is az vagy. – Kifésülte a haját és a tőlem kapott nem szakadt fekete ruhájában volt ami kiemelte az izmos karjait. Amikor ebben van szinte nem is tudok másra nézni.

-Izgatott vagy? – bólintottam egyet majd szorosan átöleltem és a nyakába raktam a fejem. Visszaölelt engem és egy apró puszit adott a fejemre. – Nem lesz semmi baj.. – Ő mindig meg tud nyugtatni engem. Mint ha ez egy szuper képessége lenne a többi mellett.

Már sok ideje együtt vagyunk de én valahogy mindig képes vagyok jobban belé szeretni.

-Igazad van. Induljunk. – Az ölelésből kézfogásba váltottunk át és úgy indultunk el Gusu felé.

Az erdős tájak és a fák lombjain áttörő fény nagyon jó hangulatot adtak az utunkhoz. Most már nem aggódtam. Még akkor sem amikor megláttam a felhők kapuját.

-Először Shizuinak kéne elmondani. Ő legjobb barátom. – Helyeslően bólintott, elengedte a kezem majd a kapun belül Shizuit kezdtük el keresni.

Amikor rá leltünk ott volt vele Jingyi, Wei Wuxian, Lan Wangji és Xichen. Amikor megláttuk egymást illedelmesen köszöntünk, az aggodalmam újra szárnyra kelt.

-Shizui. Velünk jönnél egy kicsit? Fontos.

-Persze. Mi a baj? Nagyon idegesnek látszol.

-Csak gyere velünk.

-Valaki bántott!? – Wei azonnal ide jött hozzám és szorosan átölelt. – Wei bácsikádnak mindent elmondhatsz. – Azt hiszem el fogom veszteni a dolgok felett az irányitást.

-Nekünk el mondhatsz mindent ifjú klán vezér. – Xichen mosolygása sem segített a helyzetemen.

-Ling. Elvertek vagy mi? Ha bántottak én és Ning mindent megoldunk! Igaz? – Jingyi a kezét Ning vállára tette és ő is egyenesen rám vigyorgot Nem tudtam megszólalni.

Wen Ning újra megfogta a kezem. Majd egy fél mosollyal az arcán oda hajolt a fülemhez.

-Nem lesz semmi baj ameddig engem látsz. – Igaza van. Szeretem őt. Ha nem fogadnak el minket az az ő bajuk.

-Már egy ideje szerintem mindenki tudja hogy elrabolta valaki a szívem. De azt nem hogy ki. Szeretném előttetek is elmondani hogy én és Wen Ning egy pár vagyunk. – Az arcom lángolt és azonnal megöleltem a szerelmemet. El akartam rejtőzni a reakciójuk elől. Senki nem mondott semmit. Csak pénz csörgést hallottam.

-Megmondtam! – Jingyi éles hangjára fel kaptam a fejem, nagy meglepetésemre Wei bácsi és Shizui is egy egész erszénynyi pénzt adtak Jingyinek.

-Legközelebb nem fogadok veled ennyiben. Nem tudtam hogy ennyire jó megfigyelő van. – Shizui nem volt meglepve és könnyű szerrel adta oda Jingyinek a pénzt.

-Így meglopni engem és Lan Zhant! Olyan nagyra vágyó vagy Jingyi. – Jingyi csak nevetett és örvendezett a pénz láttán, amíg én egyre jobban idegesebb lettem.

-Mire véljem ezt!? – Shizui egyenesen a szemembe nézett.

-Már egy jó ideje sejtettük. Főleg hogy te és Wen bácsikám mindig boldogabbak voltatok egymás közelében. Jingyi pedig fogadni akart rátok hogy együtt vagytok e vagy nem. Szinte sejtettem hogy vesztek de bele mentem. – Shizui nevetett és a nyakát kezdte el dörzsölni.

-Én is sejtettem. Wen Ning mindig mosolyogni kezdett amikor rólad volt szó. De Jinygi meg tévesztett engem és most kirabolt! – Wuxian még mindig a pénzét siratva nézte a kis teli zacskót.

-Nem is zavar titeket? – A kérdésemre mindenki engem kezdett nézni. Hanguang-jun oda lépett hozzám és a vállamra tette a kezét.

-Mindenki örül annak hogy ti boldogok vagytok. Elfogadunk titeket. Ha úgy tekintünk rá, mi egy család vagyunk. Sajnálom a kellemetlenséget amit a fogadás adott neked. - Wangji Jingyire, Shizuira és Wuxianra nézett.

-Bocsánat Ling és Ning. – Szinte mind hárman közös szinkronban mondták majd hozzám és Ninghez siettek egy csoport ölelésre. Boldog voltam hogy elfogadtak minket.
De ezért a fogadás dolog miatt még meg fogom ütni Jingyit!

Egy két napot még ott töltöttünk Gusuban. Elmentünk éjszakai vadászatra mint a régi szép időkben. Együtt ittunk Wei Yinggel. Wen Ning pedig a történelemről és az orvoslásról mesélt a fiatal tanítványoknak. Nagyon aranyos volt. Bár a végén már vissza vágytam a kis otthonunkba ahol csak együtt vagyunk. Ahol érzem az ölelő karjait az alvástalan éjszakán. Amikor haza mentünk az én klánomhoz. Az én szobámba. A szerelmünk újra lángolni kezdett forró csókok közepette. Reggel hiába fájt. A mellett pihenő alakja egy mindent fájdalmat eltüntető látvány volt. Most már el fogadtak minket. Soha többé nem rejtem el a szerelmemet a világ elöl.