1. A régi idők

545 21 3
                                    

Minden azon a napon kezdödöt amikor találkoztam azzal az idióta öngyilkosság mániásal. Tissztán emlékszem még arra a napra de attól a pillanattól gyökerestöl meg változót az életem.
-Chhuuuyyaa~
Lépet óda a kötszer pazarló.
-Róhadj meg Dazai!
Förmed rá a kis törpe és csak úgy árasztóta magából a negatív energiát ha a társa közelebben van.
-Jaj! Ne legyél már ilyen pukanc chibi~
-Te kis! Ne hívjál már chibinek! Meg mondtam már neked százszor! Nem is vagyok annyira kicsi!
Pattogót a kis vöröske mert útálta a ha a mérete miatt piszkálják. Chuuya 3-dolgot útál a legjobban.
1. Ha a kalapját elveszik.
2. Ha Dazai hülyeségeit kell halgatni.
3. De amit a legjobban útal ha a méretei miatt piszkálják.
-Ohh chibi ne szerénykedj te is tudod hogy egy kerti törpe vagy~ Vald csak be!
-Soha! Nem vagyok annyira kicsi!
-Majd 20centivel kissebb vagy.
Ez ment egy ideig amig Mori be nem nem hivata öket ma
gához de ahogy be menetek csak azt látták hogy megint Elisa-chant öltözteti. Mint mindig...
-Nem és nem! Nem fogom ezt fel venni Rintarou!
-Naaaa Elisa-chan! Kérlek!
-Öhmm.... Fönök.
-Oh Daza-kun Chuuya-kun! Végre itt vagytok!
-Mitt akartál tölünk Mori-san?
-Lenne nektek egy feladatom.
Mondta mosolyogva
-Na és mi lenne az a feladat?
-El kellene tüntetnetek az útból egy elenséges Maffiát.
-Mimikir.
-De hát te keztél ki velük csak hogy-
-Hogy meg szerezem az Áldótt Vállalkozás engedélyét már majdnem a kezeim között van de inkább van egy fontosabb dologot is mint az elpusztitása.
-Még is mi fönök?
-Akutawa-kun oda ment Oda-át már oda küldtem de nem vagyok benne biztos hogy vissza térnek.
-Odasaku meg tagadta az ölést..... Megyek.
Indult el Dazai az ajtó felé.
-Hé várjál már meg te nyómorult
Elindultak a kiköző felé mert azt mondták hogy Akutawa oda ment majd egyszer csak lövéseket hallóttak.
-Lövések?
-Sisess Chuuya!
Indult el gyorsabb tempóban Dazai a vörös meg követe.
-Hé Dazai hova ez a nagy sietség? Csak nem halnak meg!
De nem is figyelt arra hogy mit mond a társa csak ment tovább és egyfolytában a barátján járt az esze. "Meg ne halj!,, De mire oda értek már nem volt ott senki és már néma csend honolt a környéken.
-*sóhaj* Úgy tünik hogy már nincsenek itt na akkor én megyek is a Lupin-ba!
-Mi?! Megint iszol?
-Te is szokták inni úgy hogy ne pattogj chibi~
-Esküszöm hogy egyszer kinyirlak!
-Jaj de jó! Meg köynited a dologomat és akkor már nem is kell keresnem egy folyót sem csak darsd is be az ígéreted!
-Te aztán beteg vagy...
Mondta a vörös a szuicid hajlamunka majd külön váltak utjaik.
Dazai szemszöge
Elindultam a Lupin-ba majd meglátam Odasaku-t úgy látom hogy jól van.
-Üdv Odasaku.
-Oh Dazi. Hallottam hogy utánunk jöttetek.
-Igen. Hé Odasku halanod kel ma lövöldözés volt!
-Az elött miután utánunk jöttetek?
-Igen! Egy raktárban üzpárbajoztam egy elneséges szervezetel akikenek tele volt a kamionjuk gépfegyverekkel.
-Azok aztán a fegyverek. Na és honand szerezted azokata a szebeket? A lövöldözés alatt megsérültél?
-Az akcióban rám jött a szükség~ Tudod hogy értem. Aztán a nagy sietségben árokba estem.
-Értem. Meg esik néha ha az ember nagyon siett.
-Sajnos meg ám!.....Olyan szánivaló szegény párák voltak ahogy zokogva rohantak el amikor müködésbe hoztam a csabdámat.... Miattuk megint életben maradtam...
-Dazai....te is tudod van egy mondás a Dokkmaffián belül a te elenségeidnek a nagy pekje az hogy pont a te elenségeid.
-.....Miért?...Olyan fura még mindig ez a mondás!
-Már maga a véres sötét tettedid még néhyán Dokkmaffián tagot is meg rémit.
-Hát én ehezz értek! És ha ahoz értek hogy gyilkoljak akkor azt is fogom tenni.
-....
-Áhhhhh már nagyon unom! Nincsen valami könyebb és százsázalékig biztos modja az öngyilkosságnak!?
-Nem tudok ebben segíteni szerncsére.
-Odasaku. A férfi féli a halált de még is halál közeli élménybe kerülnek. Még a könyvekben is halál fiai. Ez az emire én vágyok. Érted? Na akkor ennek szelemében kaphatok egy pohár tisztitószert?
-Nincsen.
-Na akkor probáljuk máshogy~ Egy pohár tisztitószert alapú koktélt?
-Az sincsen.
-Egek....
-Szetintem ez buktad Dazai.
-Odasaku-san engem miért nem hivtatok meg?
-Ango!
-Még vezetni fogok úgy hogy csak paradicsom levet.
-Rég találkoztunk~ Hogy vagy?
-Pocsék napom volt nagyon sokáig tartott eladni a csempészárut.... Nagy nehezen sikerült megszreznem az órát. Ez lefedi a negyedéves tranzakció 74% százalékat.
De...
-Néha olyan furákat mondasz Ango~
Vágtam belle a szavába.
-Akkor inkább figyelj jobban.
-Hm... Ugy tünik hogy Ango-t is megrészegül a munkában. Nincs egyedül ezzel.
-Mi? Megrészegül?
-Igen megrészegül. Mámorcsimbik vagyunk. Már nágyon régota együt iszogatunk visszontte Odasaku soha nem beszél a munkájáról.
-Nem akarlak untatni titeket mint a szervezet legalacsonyabb raguja ként.
-Megint csak ezt mondod... Naaa mondjad már el legalább a mai napod.
-*sóhaj* Na jó... Lebonyolitotam egy találkát az egyik fedőcségünek fönökének a feleségével. Meg megbüntetem egy gyereket aki lopot pár dolgot az egyik védelmünk alalt áló boltból meg még elküldtem egy melegeb éghajlatra egy fickot az egyik irodánk környékéről és ennyi.
-He Odasku! Cseréljunk munkát léci! Én is elakarok küldeni mebereket!
Mondatam csillogó szemekkel.
-Dazai-san ez nem neked való munka.
-Igen. Felrobbanál.
-Felrobbnanák! Ango hallotad mitmondot! Azt mondta felrobbanék! Én felrobbanék! Milye gyönyörű öngyilkosság lenne~ Szerinted milyen messze repülnék?
Ango meg csak a fejét fogta.
-Mit tudom én! Nekem kéne tudnom!?Hé Dazai-san felrombbantasak aztán meglátjuk milyen messze fogsz szálni!?
-Komolyan!? Meg tenéd értem??!
-Hát ha tovább idegesítesz akkor tényleg megetszem! *Sóhaj*
Majd felemeltem a poharamat.
-Mire iszunk?
Kérdezte drága pápaszemes barátom.
-Nem tudom bármire. A kivert kutyákra.
Majd Odasaku és Ango is felemelte a poharát és kocintotunk.
-A kivert kutyákra.
Mondtuk egyszere.
-Hé Ango van egy ötletem nincsen véletlenül a táskádban egy fénképező gép?
-De van miért?
-Úgy gondoltam hogy meg örökithetnénk ezt a pillanatot.
Hogy emlékezünk hogy itt ma este mind a hárman össze gyültünk.
-De hát mindig itt iszunk.
-Ahogy Dazai kivánja.
Elöveszi a kamerát és rám szegezi.
-De aztán jó kép legyen ebből a szögből szerintem sokkal férfiasabnak tünök~
Majd le fotózott.
-Hé Dazai engem ne fényképez.
-Már késő~ Hé Odasaku!
Majd öt is le kaptam.
-Hé Dazai honand jött ez a fotózos ötlet?
-Úgy gondoltam ha most nem örökitjük meg akkor nem marad nyoma annak hogy mi hárman itt logtunk. Meg az hogy valaha is barátok voltunk.
Majd mind a hármuk le lett együtt fotózva.
Odasaku szemszöge
Úgy lett ahogy Dazai mondta.... Többé nem ittunk itt már hárman azért mert...az egyikönk meghalt....

Na sziasztok kis KRUMPLIJAIM! Itt az első rész ebben a részben Chuuya nem nagyon szerepelt de itt nem is nagyon nagy baj mert ez a rész itt nagyon jelentős volt Dazi múltjában ezért még a 2.évad 1.részét is végig kellet néznem. Na sziasztok és vigyázzatok magatokra!❤️❤️

I Hate You But I Love You (Soukoku) Where stories live. Discover now