Útálak de még is szeretlek.... de útálnalak kén! Amiért itt hagytál engem egyedül a pókolban!....De még igy is szeretlek...Dazai Osamu...
Ez egy Bungou Stray Dogs történet lessz. Dazai x Chuuya yaoi történet lessz akit nem érdekel a boy x boy az ker...
Reggel mikor fel ébredtem probáltam fel ülni de nem tudtam rá néztem Dazai-ra és még mindig aludt és szorosan ölelt. Nem akartam fel ébreszteni úgy hogy csak csöndben figyeltem amíg fel nem kelt. -Mmmmm.... Jó reggel.... Motyogta ásítózva. -Jó reggelt. Ásítótt majd szorosabban át ölelt. -Hé! Nem össze nyómsz! Majd el engedet és adot egy puszit az arcomra és ki szállt az ágyból és nyúlytozkodott. -Mijen nap van Chuuya? Kérdezte majd meg néztem a telefonomon. -Szómbat. -Yey! Akkor ma nem kel munkába mennem! Mosolyodott el. -Meg változott a házad 4 éve voltam itt utoljára de nagyon megváltozott. Mondta még mindig mosolyogva Dazai. -Mhm. Azóta egy kicsit meg változtattam a házam. Majd halottam hogy valaki csönget. -Chuuya-san itthon vagy!? -Fenébe ez Akutagawa. Dazai el kel bújnod! -Mi!? Miért? -Mert ki nem tudsz menni! -Jó. Bújt be a szekrénybe. -Nyitom! Mentem óda és ki nyitottam az ajtót. -Hello Akutagawa mit szeretnél? -Tudod hol van Dazai-san? -Mitt érdekel engem az a múmia!? -Csak azért kérdem mert mostanában sokat vagytok eggyüt és Dazai-san nem volt otthon ezért kérderztem töled. -Mi együtt ezt meg honand veszed?! -A karneválon is össze melegetetek meg mikor elküldött a fönök láttak titeket együt fagyizni. Na most meg mit tegyek? -M-mi?! Én és az az idiota? Akkor leszek vele amikor kinyifantom! Ne mondjál már ilyen undorító dolgokat útálom tiszta szívemből! -Bocsánat hogy ilyeneket mondtam. Akkor nem tudod hol van? -Nem... -Viszlát. Majd be csuktam az ajtót és abban reménykedtem hogy nem hallota Dazai de amikor ki nyitottam a szekrényt és rá néztem nem úgy tünt. Talán egy kicsit túlzásba vittem. -Akkor úndorítonak tartod a kapcsolatunk....? Mondta rideg arcal. -Nem gondoltam komolyan Dazai. -Pedig nekem nagyon komolynak tünt.... Hogy tudtál ilyeneket mondani? -Nem gondoltam hogy meg foglak bántani. -Hát pedig most sikerült... Régen is mondtál dolgokat amik elégé rosszul esett de ilyeneket még nem! -Dazai nyúgodj le és beszéljük meg! Jött ki a szekrényböl és kezdet el öltözni. -Hová méssz? -Haza. -Ne menj el! -Miért? Mondj egy dolgot hogy miért maradjak?! -... Nem mondatm semmit nem tudtam hogy mit mondjak... -Semmi? Gondoltam... Na el mentem. Nyúlt a kilincsért hogy ki nyissa. -Szeretsz!? Meg ált és egy kicsit meg remegett. -Szeretsz egyáltalán!? -N-ne mondjál már ilyen hülyeségeket persze hogy szeretlek! Fordult felém de ahogy az arcára rá néztem teljesen le fagytam Dazai könnyes szemmel nézett rám. -Dazai te... -B-bocs hogy kiabáltam veled. Mondta majd egy könnycsepp gördül le az arcán. -Mekora egy nagy idiota vagy Dazai. Töröltem le az arcárol a könnycseppet. Majd átöleltem. -Sajnálom hogy olyanokat mondtam. Majd rá néztem és megcsókoltam hamarosan vissza is csókolt szépen lassan elméjűlt a csókunk. Vedttem rá a bátorságot és a nyelvemel feldrítettem a száját. Majd neki nyomtam az ajtónak csak a levegő hijány miatt hagytuk abba de utána folytatuk. -Még mindig mérges vagy rám? Néztem a szemébe. -Ha kintudsz engesztelni akkor nem lesszek~ Perverz.... -Ma is itt alszol? Kérdeztem miközben elnéztem. -Ki nem hagynám! Bármnedig maradok. -Dazai? -Igen? -Nincsen egy kicsit meleged? -He? Mi van? Kérdezte Dazai enyhén piros arcal. -Meg kéne szabadulnod ettől a sok fölös ruhátol. Már az hogy rád nézek már attól meg sülök! Nyáron komolyan pulcsiban vagy? Nyúltam be a pulcsiaalá. -Várjál! Nincsen rajtam póló. -Na és? -Mióta lettél ilyen perverz?~ Meg talán nem az ajtónál kéne csinálni. Nem is kellett több beráncigáltam a szobámba és le löktem az ágyra. -Te aztán nem tottojázol! Majd óda mentem és az ajkaira tapadtam. Majd a levegő hijány miatt elváltunk és rá néztem teljesen vörös volt az egész arca amit egyidő után próbált takargatni. -Na mi van már is zavarba jössz? -Kapd be! -De mit? -Te most engem utánzol Chuuya? -Csak hogy tud néha milyen idegesítő vagy. Majd egy kicsit feljebb mentem az ágyon és felé tornyosúltam Dazai a hátán feküdt én meg négy kéz láb felette a két kezem a feje mellett az egyik lábam a két lába között volt a másik meg a bal lába mellett egy ideig csak igy néztük egymást. Majd meg fogtam a pulcsijának a cipzárját és le húztam. -Mi-mit művelsz? Nézet rám vörös arccal. -Miért te mitt tennél? -Úgyan ezt csak én a nadrágoddal kezdeném. -Kösz a tippet. Mondtam majd elkezdtem kigombolni a nadrágját. -Hé! -Mi a baj te is ugyan ezt csinálnád. -Nem az csak.... -Zavarba jöttél! Hiába takargatodd az arcod attól még tudom hogy zavarban vagy. Oho! A nagy rideg érzelem menetes Dazai Osamu most itt alattam takargatja a hót vörös arcát és nem képes be ismerni hogy most az egyszer nem ő a domináns! Nevettem el magamat. -Fogd be! Csak nem.....nem vagyok hozzá szokva... De te ahogy láttom már a csodás testemtől fel is izgultál~ Mondta büszkén miközben a merevedésemre mutatott. Fenébe! Tényleg fel izgultam! -Eddig mindig te szorakoztál velem! Most fordul a kocska! Haraptam óvatosan bele a fülébe mire isössze rezzent a teste. A nyakát elkezdtem puszilni és néhol még ki is szívtam amire csak sóhajtozott. Elkezdtem leszedni róla a pulcsiját hogy ki látást kapjak a felsötestéhez de még a kötések takarták amit szépen lassan kezdtem leszedni majd elém tárult a szebhelyes teste. -Kis hadi rokant. -Szerinted én akartam ezeket a sebeket? Tudod hogy nem nagyon bírom a fájdalmat. -Persze az öngyilkosságot szereted. Pusziltam bele az alhasába mire halkan fel nyögöt kicsit meg lepödtem mert olyan aranyos a hangja. Szépen lassan kezdtem egyre lejjebb haladni mire egyre hangosabban nyögöt. Lehúztam a nadrágját és már csak egy szál alsónadrágban volt. Majd én is le vettem a pólomat Dazai feje még mindig nagyon vörös volt. Rá raktam a kezemet a férfiaságára és alsoján keresztül kezdtem el kényesztetni amire csak hangosan felnyögöt. -Chuuya....ne... Mondta nyögve. Be nyúltam az alsója alá és le is vettem. Elkezde magát takargatni. -Mi a baj? Eddig azt hajtogatad hogy magadévá akarsz tenni. -...De nem most.... Olyan kínosan érzem magam! Húzta magára a takarót. -De gyerekes vagy na mindegy. Feküdtem le az ágyra majd ő is a melkasomra. Igy voltunk egy ideig amig Dazai-it el nem nyómta az álom. Hogy ez még most is alszik.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Ja egy kicsit fel lettek cserélve a szerepek Dazai lett az Uke Chuuya meg a Szeme ^^