Fagyott lángok

Ötödik fejezet

Aaron

- Ó, a francba! - Kiabáltam el magam, ahogy megláttam a motorház felőli füstöt gomolyogni, aztán már a megadta magát és nem is tudtam újra indítani. Csodás. - Hogy ez is éppen most! - Ma csak jöttek a gondok. A munkahelyen is állandóan riasztás volt. Majdnem harminckét órája talpon vagyok és csoda, hogy még élek. Erre most a kocsi is. Már alig vártam, hogy vegyek egy fürdőt és kidőljek. Most még a meccsről és a sörről is lemondtam, csak értem volna már haza. De nem! - Kiszálltam a Ford Ranger-ből és felnyitottam a tetőt. El kellett fordulnom, ugyanis a füst éppen a már így is idegtől gőzölgő arcomba jött.

- Talán segíthetek. - Köhögésem közepette hallottam meg egy mély hangot mellőlem. Ahogy oldalra fordultam egy fekete bozonttal találtam szembe magam. Munkás, kezes-lábas volt rajta, de egyik kék kantárját lent hordta. Fehér pólóján olajfoltok voltak. - Autószerelő vagyok. - Felvont szemöldökömet látva gondolom hozzá tette. - Megnézhetem? - Intett a füstölgő autóra.

- Csak tessék. - Szólaltam meg amint elmúlt a kaparó érzés a torkomban, és helyet adtam neki, hogy szemügyre vehesse.

- Na, lássuk a kicsikét. - Dörzsölte össze a tenyerét a körülbelül velem egy korú srác. Ránézésre vagy velem egykorú volt, vagy néhány évvel fiatalabb lehetett. - Fogta magát és leállt? - Kérdezte hátra se nézve, a motorba hajolva.

- Igen, nem tudtam újra indítani sem. - Már elmúlt a krákogás, és figyeltem, ahogy a srác hümmögve felelt, mintha sejtette volna, mit fogok válaszolni.

- Látszólag a motor rosszul üzemeli az olajt, szóval a befecskendezéssel lesz valami gubanc. De többet így nem tudok mondani. - Az fasza, még ez is! Orrnyergemet kezdtem masszírozni. - Figyelj, a műhelyem két sarokra van. Elvontatlak és megcsinálom. - Felkaptam a fejemet, hogy ezt most komolyan mondta e, és mikor láttam a srác komoly vonásait, eskü kiszakadt belőlem egy hálás sóhaj.

- Az jó lenne. - Eresztettem le a vállamat. - De egész biztos?

- Persze, haver. - Törölte meg a kezét egy rongyba, amit a nadrágja zsebéből vett elő. - Lehet, még ma megtudom csinálni, ha nem akkor legkésőbb holnap délre meglesz. - Nézett a hibás motorra.

- Hálás lennék érte, köszönöm. - A srác csak legyintett, és lecsuktam a motorháztetőt.

- Amúgy a nevem Nate Darvin. - Nyújtott kezet, én pedig megfogva megráztam.

- Aaron Keller.

ξ

- Az szép, haver. - Néztem körbe elismerően a műhelyben, miközben Nate a Ranger motorját javította. Egy ideje már megérkeztünk Nate műhelyébe, de egyáltalán nem zavar, hogy ennyi ideje itt vagyok. Jobb dolgom ma úgy sem lett volna. Most tudatosult bennem, hogy az előttem lévő srác még csak huszonnégy éves, de már három éve saját műhelye van. Én huszonegy évesen még otthon voltam és bevallom, őszintén akkor még halvány fogalmam sem volt mit is kezdjek az életemmel. Csak egy véletlen folytán jött az ötlet, hogy tűzoltó legyek, és az is csak huszonkét évesen.

Kiderült, hogy nagyobb a gubanc, mint gondoltuk. Nem csak az olajjal van probléma, hanem még valami fontos rész is úgy gondolta, most fogja beadni az unalmast, de Nate megpróbálja még jobban átvizsgálni, hogyha más gond is lenne vele. Mondtam bármire szükség van, csak mondja, anyagilag nem állok a legjobban, de nem állok rosszul. Ez a kocsi pedig megér minden pénzt. Még az apámé volt, így nagy becsben tartom.

A rádióból felhangzik egy szám, amire rögtön felkaptam a fejemet, és láttam, hogy nem csak én. Nate is a rádióra nézett.

- És most jöjjön egy örök klasszikus csak nektek, csak most! - A rádióban a férfihang elhalkult. - „Tommy used to work on the docks, union's been on strike/ He's down on his luck, it's tough, so tough...Woah, we're half way there/ Woah, livin' on a prayer..."